Kezdőoldal

A hatvanas évek elejére a versenybridzs ugyan újraszületett Magyarországon, nemzetközi kapcsolatai azonban gyengébbek voltak, mint valaha. Ez bizonyára Ottlik szakírói bemutatkozását is hátráltatta, amire az esélyt végül Zánkay Péter, a Bridzsélet akkori (és még hosszú ideig) főszerkesztője kínálta fel számára. A bridzsújságírók nemzetközi szervezete, az 1958-ban alapított IBPA ugyanis őt kérte fel, hogy küldjön be partit tervezett kiadványukhoz. Péter ehhez Ottlik segítségét kérte. A Bridge Writer’s Choice, 1964 című, Eric Jannersten szerkesztésében megjelenő könyv 70 leosztást mutatott be, „néhányat a leghíresebb bridzsírók és számosat a kevésbé ismert, de az ismertségre ugyancsak érdemesek tollából”. Ebben a mezőnyben komoly elismerést jelentett, hogy a könyvet a British Bridge World (BBW) 1964 márciusában éppen a Zánkay Péter által jegyzett Ottlik-partival népszerűsítette.

Bár a két kiváló magyar szerző együttműködésének részleteit már nem ismerhetjük meg, szakértői vizsgálat szerint az Ottlik-hagyatékban fellelt kéziratpéldány Ottlik írógépén készült.

(Az alábbi fordításhoz elsősorban a BBW említett recenzióját használtuk, mely a kézirat javításokkal teli angol szövegén nyelvi szempontból tovább javított.)

Nyugat kétségbeesés szülte blöffje miatt ezt a szan felvételt – szerencsére – a rossz kéz játszotta. Ha Észak lett volna a felvevő, kilenc ütés betakarítása nem jelentett volna nehézséget. De Ottlik Gézának, a magyarok múltbéli nemzetközi bridzssikereiben is részes kiváló magyar bridzsezőjének Dél helyén kellett kemény harcot vívnia. Élvezettel figyeltem látványos küzdelmét Kelettel, aki igen kemény ellenfélnek bizonyult.

A pikk nyolcas indulást fedte a tízes, Kelet bubijával ütésben maradt. Hosszú gondolkodás után a pikk királyt hívta vissza. Ez ugyancsak rossz hír a felvevőnek, kénytelen ütni az ásszal és el kell búcsúznia kezétől, hátrahagyva gyönyörű káró ütéseit. Vagy mégsem?

Nyugatnak nyilván szinte semmije nincs, Keletnél öt pikk lesz, valószínűleg kőr ásszal és treff fogással. De még ha a kőr ász Nyugatnál lenne is, átmenet híján nem lehet kétszer kézből kőrt hívni – mellesleg a két kőr ütés nem is lenne elég a teljesítéshez.

A dubló treff dáma-bubi tűnt a kézbejövetel egyetlen halovány esélyének. Ám a felvevő olyan tervet talált, ami ezt a csekély sanszot sokkal jobbal kombinálta. Azonnal kis treffet hívott és mikor Nyugat a négyest tette, az asztal tízesével adott impasszt, Keletet ismét töprengésre késztetve.

Tapasztalt ellenjátékosokról lévén szó Dél egy pillanatra sem feltételezte, hogy Nyugat kicsit tenne treff QJx-ből. Ha Nyugat a bubit vagy a dámát tette volna akkor Dél terve a treff király, káró ász, király, majd a treff tízes hívása. Ha ezt elviszik, meg is van a kilenc ütés.

Csakhogy, mint láttuk, Nyugat a négyest tette, és a treff tízes után Kelet újabb hosszú vajúdás után a treff kettest adta az ütéshez, ezzel meghiúsítva Dél tervét. Erre Dél megpróbálta beejteni a treff figurákat. A treff ászba ugyan jött Nyugat bubija, de a királyra kárót dobott. Ha Kelet ütötte volna a treff tízest, most meglenne az átmenet a kéz káróihoz. De nem ez történt, és úgy tűnt, ezzel vége is a csatának. Káró ász, király, Kelet mindkét menetben kárót adott. Füstbe ment tervei láttán megadta magát Dél? Az asztal és a kéz egyaránt lehangoló látványt nyújtott ebben a pillanatban.

Meglepetésemre Ottlik nem úgy nézett ki, mint aki megadásra készül. Egyszerűen kijátszotta az asztal kőr kilencesét és ezzel legördült a függöny! Nyugat ütött a tízessel, visszahívta a bubit, az asztal az ötöst adta, Keletnek ütni kellett az ásszal. Lehívta a treff dámát, de a többi remélt ütéséről le kellett mondania.

Két briliáns alakítást láttunk: Dél felvevőjátékát és Kelet nagyszerű ellenjátékát.

(A dokumentumot Ottlik Géza jogörökösének szíves engedélyével közöljük.)