A 30-as években született magyar versenybridzs rohamléptekkel hatolt a társadalomba. Egyre-másra születtek a bridzsszalonok, verseny versenyt követett a fővárosban és vidéken egyaránt. A nemzetközi viadalokon játékosaink néhány év alatt meghódították Európát. A robbanó játékoslétszám és a sikerek következtében minden jelentős újságnak volt bridzs rovata, ahová jeles szerzők, többek között Darvas Róbert és Ottlik Géza is írtak. A lapokban a szakmai anyagokon kívül hírek és anekdoták is megjelentek. Összeállításomat az újsághasábokból ollóztam, egyes esetekben némileg lerövidítve. Az eredeti szövegeket a téma hatására felébredő gondolataim követik.
„A legújabb csodabogár! Tessék megfogódzkodni, megszületett a nyolcas bemondás! Nem vicc, hanem kemény dolog ez. Az új renonce szabályok szerint a nemzetközi határozat alapján, ha valaki elégtelen hetes bemondást licitál, például hét pikkre tévedésből hét kőrt mond hét szanzadu helyett, és hibás licitjét nem javítja ki azonnal, a bemondás nyolcas bemondásnak számít, amit az ellenfél meg is kontrázhat. A partner az ilyen esetben nem licitálhat tovább, tehát bármennyire is kellemesebb volna nyolc pikket játszani, kénytelen fogcsikorgatva benne maradni a nyolc kőr kontrában.”
A szabály nem fejlődött tovább, kilences bemondásról nincs hír.
„A bankközi csapatbajnokság döntőjébe három csapat jutott, a Nemzeti Bank, Hitelbank és Leszámítolóbank első csapatai. Nagy meglepetésre egyforma győzelmi ponttal, de rosszabb meccspontaránnyal a Kereskedelmi Bank I. kiesett múlt héten a küzdelemből.”
A frankhamisításon már túl voltunk, a svájcifrank-hitelezéséig még volt 80 év. Így a bankároknak volt idejük bridzsezni.
„A bridzsoptikon főpróbáját tartották szerdán, és a bemutatón a szövetségi vezetőség, valamint a versenyjátékosok nagy számmal jelentek meg, hogy dr. Cukor Kálmán, a zseniális magyar mérnök új találmányát működni lássák. Az új konstrukció valóban bámulatos. Lehetővé teszi, hogy egy nagy teremben több ezer néző láthassa plasztikusan, elejétől végig azt a meccset, amelyet Amerika és Anglia legjobbjai játszanak ugyanakkor – Londonban. Értesülésünk szerint az új gépezet, amelyet dr. Cukor „bridge-optikon névre keresztelt, a legközelebbi nagyobb budapesti nemzetközi mérkőzésen kerül nyilvánosan bemutatásra. Minden nagyon szép, a találmány szenzációs, csak éppen húszezer pengőbe kerül egy-egy bridge-optikon.”
Cukor úr rosszkor volt rossz helyen, nem úgy, mint névrokona Amerikában.
„Megérkezett Brüsszelből a magyar bridge-csapat. A Keleti Pályaudvar kedden este néhány perccel tíz óra előtt, akármilyen furcsa is, bridge-műszavaktól volt hangos. Legalább tíz asztalra való bridge-ező sereglett ki a pályaudvarra, mert ekkor kellett érkeznie Brüsszelből a magyar válogatott bridge-csapatnak. A hangulat a magyar csapat szereplése után egészen eltérő volt. Voltak, akik a második helyet nem tekintették jó szereplésnek. Amikor a vonat megérkezett, és az első kocsikból még nem tűntek elő a játékosok, valaki megkockáztatta azt a megjegyzést, hogy talán bizony Kelenföldön szálltak le a csapat tagjai? Tudni kell ugyanis, hogy ez a megjegyzés rendszerint elhangzik olyankor, amikor valamelyik futballcsapat külföldön rosszul szerepel és vereséggel jön haza.”
A történelem 1954-ben megismételte önmagát: a második hely csalódás volt. A maiak figyelmébe: Biatorbágyon is le lehet szállni. _Bocs, ez csak a focira vonatkozik._
„Bridge-körökben igen sokat mesélnek egy partiról, melynek szenvedő hőse a hölgyek táborába tartozik. Ez az eset alkalmat ad egy hasonló érdekességű játszma ismertetésére, melynek hőse egy ismert férfijátékos, aki többre értékel egy pillantást az ellenfél lapjába, minden sikeres impassznál. Észak helyén hat pikket játszott, melynek teljesítése az adu Dáma elhelyezésétől függött. Éppen azon tanakodott, hogy merre adja meg az impasszt, mikor Keletnek eszébe jutott az illető előbb említett tulajdonsága. Ekkor feltűnően megmutatta lapját Északnak, de előzőleg eldugta a pikk dámáját. Észak egy pillantást vetve balra, észrevette a lapokat, és megkönnyebbülve sóhajtott fel. Letörölte homlokáról az izzadtságot, és a legnagyobb nyugalommal megadta az impasszt Nyugat felé. Mikor meglátta, hogy Kelet dámája ütött, felugrott az asztaltól. – Renonce – kiáltotta magából kikelve, és otthagyta a társaságot.”
Ez a történet manapság ebben a formában már nem jelenhetne meg. Ugyanis a „renonce-t” fonetikusan írjuk…
„Az elmúlt héten, szombaton, vasárnap és hétfőn bonyolították le Debrecenben az 1935. évi magyar bridge-csapatbajnokság döntő mérkőzését. A döntőbe a Budapest-bajnok Fészek Klub csapata _Cohen Rafael, Alpár Imre, Décsi László, Keleti Andor, Klór László_ és a vidéki bajnok Debrecen csapata _dr. Kreiker Aladár, dr. Nagy Géza, dr. Vecsey, Szabados, dr. Hegedűs, Ungár_ kvalifikálták magukat. A 120 leosztásos meccset nagy közönség előtt játszották le az Orvosi Kaszinó és az Újságíró Klub helyiségeiben. A Fészek Klub csapatának fölényes győzelme természetesen egy pillanatig sem volt kétséges, és végeredményben 125 meccsponttal győzött a kitűnő budapesti csapat. A nagy különbség ellenére a debreceni játékosok is fejlődést mutattak, és különösen Nagy Géza dr. közelítette meg a fővárosiak klasszisát.”
Érdekes lenne egy visszavágó. Az az érzésem, hogy az eredeti helyszínek és nagy közönség nélkül.
„Megemlékeztünk arról a lovagias ügyről, amely két játékos között egy nézeteltérés következménye volt. Most jelenthetjük, hogy az affért háromszori jegyzőkönyvváltással elintézték. Akadt azonban nemrégen még egy bridge-párbaj, amelyet karddal intéztek el. Amikor az egyik szereplőt, az ismert fiatal zeneszerzőt megkérdeztük, hogy igaz-e, amit a párbajról mesélnek, így felelt: – Igaz. – Mik voltak az előzmények? – Lapod a következő volt…”
Zsűri helyett párbajsegédek. Megfontolandó.
„A bridge-szalonban a délutáni és esti partie vacsoraszünetében panaszkodik valaki egy ismerősének. – Hihetetlen rossz lapjárásom van. Állandóan csak kettes, hármas, négyes és ötös van a lapomban. Ha egy tízesem van, az már remek lap. – Miért nem tér át a sakkra, ott ilyesmi nem fordulhat elő. – Ahogy én a szerencsémet ismerem, ott is csupa parasztot kapnék…”
Mintha személyes élmény lenne.
„A Fészek Klub vegyespáros gálaversenyének meghívói szétmentek, és ennek megfelelően, amint várható is volt, nagy lendülettel megindultak a nevezések. A Fészek Klub a legnagyobb előkészületeket végzi, hogy a verseny minél fényesebb külsőségek között folyjon le. A verseny első napján résztvevők és nézők számára egyaránt kötelező az estélyi ruha.”
Kivétel nem volt? Pedig a manapság divatos strandpapucs és bermuda nagy tetszést aratott volna.
„Nagy megdöbbenést keltett az a hír, hogy a bécsi országúton autóbaleset érte Kiss Dezső dr. közjegyzőt és özv. Sebők Gyulánét, akik mindketten népszerű tagjai a főváros bridge-társadalmának. A baleset szerencsére – a bridge-ezők nagy örömére – nem bizonyult súlyosnak, jelentéktelen zúzódások után folytathatták az utat, vagyis mint jó bridge-ezőkhöz illik, egy bukás meg sem kottyant nekik.”
Azért a bellben, kontrával az sem olcsó.
„Szerkesztői üzenet. H. Anna, Olaszliszka. Sajnos, kiosztásokat nem küldhetünk, de nem is szokásos a versenyeket előre elkészített kiosztásokkal rendezni. A háromasztalos versenyt úgy rendezze, hogy a szabályosan kiosztott lapok egyik asztaltól a másodikhoz, majd a harmadikhoz vándorolnak.”
80 év alatt megváltozhatott a község szociológiai összetétele...
