Kezdőoldal

A véletlenek összejátszása teremtette az alábbi különös esetet. Mostanság történt, egy verőfényes szeptemberi vasárnapon. Kisétáltam a régiségek piacára. Nyüzsögtek a járókelők, volt, aki száját fedte maszkkal, de legtöbben csak színes rövid ujjú öltözetben jelentek meg. Egy felhő sem csellengett az égen. Ide-oda lófráltam, régi érméket, lámpákat kutattam. Ócskaságok árasztották el a piacot, de ez nem zavart. Egyszer csak egy kopott kockás pokrócon fakó és hiányos újságokra lettem figyelmes, és valami ötlettől vezérelve belelapoztam az egyikbe. Jobban mondva inkább csak óvatosan szétnyitottam, nem akartam, hogy a kezemben hulljon darabokra.

Mi ebben a véletlen? Szép idő volt és nem volt más elfoglaltságom. Arra jártam, ahol ott hányódtak az újságok. Éppen a megfelelőt vettem fel, és ahol szétnyílt, pont a Lila Pingvinen akadt meg a pillantásom.

Ott állva olvasgattam. Két cikk volt a nem is tudom, milyen újságban, ugyanis a borító hiányzott. Az elsőben Ferenczi György a Bridzstípusokról és Darvas Róbert a Természetrajzos osztályozásról írt. A másik cikk jobban érdekelt, a Treff Ász története. Mindkettőt átfutottam, majd vásárlási szándékommal az eladót kutattam. Messzebb ácsorgott, elindultam feléje.

Az előbbi véletlenek után elkövetkezett a katasztrófa. Egy régi ismerősöm állított meg, a semmiről órákat beszélő ember tipikus megtestesítője. Két percet kért, és szinte harminc lett belőle. Tekintgettem a lerakott újságok irányába, de a forgatagban nem igazán láttam jól. Ismerősöm elbúcsúzása után iparkodtam az újságokhoz, de hűlt helyét találtam!
– Ki vette meg? – kiáltottam, talán hangosabban, mint szoktam.

Egy bácsi talált benne régi hajókról ismertetőt, fizette és vitte – jött a válasz.

Most az első olvasatra visszaemlékezve közre adom a megtalált és elvesztett mesét, a Treff Ász történetét.

***

…óta itt ülök a Lila Pingvinben. Nő ügyeim rendezetlen volta miatt kókadtság telepedett rám, és ebben szerepet játszott betegségem, melynek a kilábalási fázisában leledzettem. Egyszer csak egyik pillanatról a másikra egy vendég libbent az asztalomhoz. Megdöbbentett az odatelepedő alak elkámpicsorodott fizimiskája. Szomorúsága sütött, mint a harmadnapos láz. Feketébe öltözködött, fehér ingét lóheremintás varrások díszítették. Profilja nagy A betűt formált. Férfiúi vagy női mivoltát nem tudtam megállapítani. Nemrég még lázasan feküdtem, a gyenge látásomnak a kávéház gyér világítása jót tett. A rossz fényviszonyok ellenére sejtettem az asztalomhoz ülő alak szemeinek könnyes csillogását, és bánatos hangja alátámasztotta keserű kedélyét.
– A minap még tündököltem, alig vettem észre Önt, amint diskurzust folytat távoli testvéremmel. Most tessék, lehorgonyoztam ennél a fáradt asztalnál. Az Ön kedvetlensége rokonszenvet ébresztett bennem. Tárjuk fel rossz kedvünk okát, könnyebb a gyógyulás – bizakodott a figura. (A tartalomjegyzékben a treff ász mellett a Természetrajz cím szerepel, de ez nincs meg a kéziratban, csak partit és a lejátszás menetét lehetett azonosítani. Pályázatot írtunk ki rá, amit az itt közreadott írás nyert)

Mielőtt megszólalhattam volna, elindult a szóáradat. Itt nem lesz helye az én bajomra gyógyírt keresni, úgyhogy hallgattam és jegyzeteltem.

(Itt némi hiányosság volt az olvasott újságban)

– …a játék. Egy robber 100 pengő volt. Már jó ideje folyt a csata. Gazdámat nem szíveltem. Meggondolatlansága és spontaneitása kereszteződött túlburjánzott pancserséggel. Ahogy írtad egy ironikus természetrajzban: „néha a fején ül, ilyenkor nem a fejét használja gondolkodásra”. Nevezzük doktor K.-nak, aki mint ismert fővárosi ügyvéd, már pár házat összeseftelt.

– Nem igazán a mezei pancserek világába tartozik (pocakusz vulgarisz) – vágtam közbe –, inkább permanently duckerisz. Aki folyamatosan bukik, mint a vöcsök, csak nem vízbe, hanem pengőbe.
– És lósága ellenére nem a nyerítő lovakhoz tartozik, hanem székhez vagy a szomszéd székhez kötött növények osztályába – vette vissza a szót a vendégem. – A szégyenbe esésem lényegében miatta történt. A lapokat a következőképpen kapták a játékosok:

Dél „szellemesen” licitált. Magát nagyra tartó játékosként 1 pikkel indított, hogy másodrendű kőrjét gyengébbnek lássák. Partnere támogatta a pikket. Dél bevezette a kőrt a 3-as magasságon, partnere 3 pikkel jó támogatást ígért. Dél bevállalta a 4 pikket. Szerényen, mint a páva, a két oldalán ülő játékosokat jóval gyengébbnek gondolta.

Kelet egy picit jobb volt partnerénél, legalábbis az este folyamán még kevesebbet bukott. Igazi naiv lélek, ő a tipikus mezei pancser, a mindenevők családjából. Keveset gondolkodik, sémákból él és gyakran lépre megy. Mindent úgy hisz, ahogy látszik. Most az ötös és középlapokkal teli pikkjével kontrázott. Királyokat tartott és a felvevő kőrje rossz kiosztású lesz.

Nyugat indult. Partnere aduütéseket ígért, a felvevő kőrt. Várhatóan ütne a kőr királlyal és velem. A többi legyen a partner dolga. De nem, a legkisebb testvéremmel indult, a treff kettessel. Az asztalról nyolcas. Partnerünk nem is gondolt arra, hogy az induló ebben a kritikus helyzetben nem velem, hanem mellőlem indítja a támadást. A felvevő kiosztását minimum ász-bubira tette. További játékát erre alapozta, miközben én minden hívás után egyre fokozódó kínszenvedésben vártam sorsom beteljesülését.

A felvevő azonnal akceptálta, hogy doktor vöcsök az ász alól indult, hiszen a kontrázó nem várna ki az ásszal. Egyenes sánsznak látszott a kőr impasszolása, hát asztalra ment aduval és kőrt hívott, a bubbal pedig ütésben maradt! Gazdám fifikás fiskálisnak gondolta magát, kihagyta az ütést, veszítsen tempót a kijátszó.

A felvevő örömmel konstatálta a helyzetet és pikkel jött. Gazdám treffet tett, az asztal ütött. Kelet ötös aduja így kiderült. Asztalról újból kőr következett. Kelet érezte, hogy a kőrrel valami nincs rendjén. A felvevőnél hiányzik valamiféle kőr figura, hiszen azért megy asztalra, hogy onnan hívja. Partnerénél ászt gondolt, így hát nem lopott be, ne üsse a kis kőröket. Dél hazavitte az ütést a kőr ásszal.

Tekintsük át a helyzetet – szólt a vendégem. – Az ellenjáték két ütésről lemaradt. Az indulás, no meg vöcsök úr trükkös kivárása miatt. Viszont az aduval történő közlekedés elhasználta a hidat, ebben igaza volt az ellenjátékosnak. Kérdés, az átmenet elvesztését kompenzálhatja a felvevő? Dél kőrrel folytatta, a kőr tízest nem fedték, asztalról elmehetett egy káró. Kelet lopott, ez volt a védelem első ütése. Kelet gondolkodóba esett.

A felvevőnél ott a treff ász, treffel nem jöhetek. „Aduhívásom magasítja a pikk bubit, az asztal gyenge színét indítom” – gondolta, jött is a káró. Dél impasszt adott a dámával és ütött.

A felvevő kalkulált, de mi mást hívhatott? A kőr dámát. Gazdám tétovázott, végül bement a királlyal és az asztal lopott. Kelet egy nagyobb aduval vitte az ütést, majd harmadik ütéseként diadalmasan levette az adu dámát. Feltehetően deklaráltnak látszott az én helyzetem is – a felvevő kezében! Kelet ezért káróval jött, újból lehetőséget adva az impasszra. A visszaadott tempóhívások a kijátszónak segítettek. Délnek már csak egy problémája akadt, a magas káró ász és az utolsó pikk mellett maradt egy kicsinyke kőrje. Szépen lehúzta két ütését, és egy lapja maradt.

– Ó, kínok kínja! Mit tartson a védő? Egy közepes kőrt vagy engem? Lemondtam az ütés dicsőségéről, legyek áldozat, dobjanak el, semmisítsenek meg, de az a csúfság ne essen meg, hogy az utolsó ütésben hibázzon az, aki engem tart meg. Hiába, megtartottak. A nagymellényű felvevő fejét felemelve, mint egy matador szplendeusz – nézett rám vendégem –, ütött a kőr négyessel. Micsoda csorba esett a jó híremen! Az első ütésben mellőztek, majd megtartottak, mert ászt nem lehet eldobni! Kelet a buta indulás okán nem mert treffel jönni, így gazdám számára ismeretlen maradt, hogy nincs bennem ráció. Nyugat miért nem számolta a kőröket? Hisz partnerénél csak egy volt. Megzavarta a felvevő trükkös licitje? Nem tudom. Csak az maradt meg bennem, a vöcsök évtizedeken át igyekszik, de számolni sosem tanul meg.

A Treff Ász rám nézett, letettem a tollat és… (a régi újság kibetűzhetetlenné vált)

***

Kedves Olvasó! Remélem, örömet találsz e tanulságos történetben. Hibáztam, hagytam eltűnni egy csodálatos írást. Azonban bánatom elszállt, mert megoszthattam mindenkivel szomorúságomat. Fogadom, a kártyaasztalnál jobban figyelek, és mindig számolok (legalább ötig).