Kezdőoldal

– Ha az az ostoba Varga rám hagyja a felvevő játékot, nem kellett volna adós maradnom a leszámolásnál – mélyen gondolataimba merülve ballagtam hazafelé a klubból a sötét éjszakában. – Még az vigasztal, hogy éppen neki maradtam adósa…

Váratlanul egy éles hang rivallt rám.
– Fel a kezekkel!

Ijedten fordultam a hang irányába, egy csenevész, álarcos gengszter szegezte rám pisztolyát.
– Egy moccanást sem, mert azonnal a túlvilágon találja magát.

Engedelmeskedtem a parancsnak, támadóm kemény hangja elárulta, hogy fenyegetését kész azonnal beváltani. Támadóm most fürge ujjakkal átkutatott, megszabadított aranyórámtól, tömött pénztárcámtól és rám kiáltott:
– Hátra arc.

Megfordultam, támadóm egy nagyot rúgott belém, hogy tíz lépést támolyogtam előre. Gúnyos kacagással szólt hozzám:
– Hahaha, szerkesztő úr, magát is könnyű becsapni – levetette álarcát.

A kőr kilencesre ismertem.
– Ez még semmi, de nézze csak a revolvert, töltetlen – többször megrántotta a ravaszt, hallani lehetett az ütések csattanását, de a fegyver nem sült el.
– Hála istennek, csak tréfa volt az egész. Elég rossz tréfa, mondhatom. De most szépen adja vissza, amit elvett tőlem.
– Hahó, lassan a testtel. Választhat. Vagy visszaadom értékeit, vagy elmondok egy remek játszmát.
– Halljuk a játszmát – döntöttem rövid lelkitusa után.
– Kis erőszakosságom arra volt alapítva, hogy ön nem tudhatta, a revolver töltve van-e, vagy sem. Ugyanez a bridzs világában is előfordult egy nagyszlem partinál.

Dél 1 pikkel indított, és Észak a 7 pikkes kontraktba kergette bele. Nyugat indítása a treff nyolcas volt. Midőn Észak leterítette lapjait, Dél rögtön látta, hogy csak tizenkét ütésük van. Ám választékos udvariassággal mondotta:

– Köszönöm szépen, kedves partner.

A treff indulásra Észak hármasát adta, Kelet a kilencest, Dél ütött királyával. Lehívta a pikk királyt, majd a káró ász-királyt és egy kárót lopott asztalon az adu ásszal. Mindenki adott. Most kézbe ment aduval, Kelet a kőr tízest dobta. A felvevő most utolsó káróját is ellopta az asztalon, Kelet a kőr kettest dobta.

A felvevő most szünetet tartott, rendbe szedte ismereteit Kelet felől. Keletnek eredetileg három kárója és egy pikkje volt. Az első ütés szerint valószínűnek látszik, hogy treffből a dáma-bubi és kilences volt nála. Ezek szerint a további lapjai kőrök, szám szerint hat darab.

Dél most számba vett minden lehetőséget, hirtelen egy ötlete támadt és fantasztikus játékmódra határozta el magát. Lehívta a kőr ászt és közben imádkozott, hogy Nyugat szingleton kőrje kis lap legyen. Kívánsága teljesült. Most az asztal utolsó aduját hívta, átütötte kézben és evvel örökre elbúcsúzott az asztaltól, lemondva a treff ászról. Lehívta még két kézi aduját, az asztalról eldobta a kőröket. Az asztalon a treff ász-tízes maradt, kézben két kőr. Nyugat treffeket dobált, de Kelet helyzete kellemetlenné vált. Eleinte kőröket dobott, de már a harmadik menetben komoly gondjai voltak. Így spekulált:
– A felvevőnek valószínűleg egy treff és egy kőr van a kezében. Biztos, hogy partnerem a treffet nem foghatja, hiszen az asztal tízesét csak én tudhatom felülütni, de az lehetséges, hogy nála van a kőr kilences.

E feltételezés szerint Kelet eldobta utolsó kőrjét is. (Az ábrán a Next gomb segítségével követhető a lejátszás – a szerk.) Dél ördögi terve bevált. Kifosztotta Keletet, töltetlen pisztollyal, átmenet nélküli – tehát csak látszólagos – kényszerdobással. Én, a Kőr Kilences lettem a szín vezérlapja és magas lett öcsikém, a Négyes is.
– Miért dobta el kőrjét? – vonta kérdőre Nyugat partnerét.
– Nem tudhattam, hogy magának csak blank kőrje volt.
– Ha eredetileg két kőröm lett volna, már régen megváltam volna tőle – felelte Kelet.
– Ne mondja! Ha két kőrje lett volna eredetileg, a felvevőnek a végjátékban egy kőrje és egy treffje marad. De a maga kőr dobása rám hárította volna a kőr fogást is, és tényleg kényszerdobásban lettem volna. Azt hittem, azért nem dobott kőrt, mert jól játszik, de most már tudom, hogy csak azért nem játszott rosszul, mert erre nem volt lehetősége.

– Nos, tetszik a játszma, szerkesztő úr?
– Nagyon is tetszik.
– Nos, akkor jó csereárút szállítottam. Isten önnel.

Reggelre kelve átgondoltam éjszakai élményemet. Olyan élénk volt, hogy nem tudtam hirtelen, valóság volt, vagy csak álom. De aztán az élmény egy mozzanata felvilágosított. Aranyóra… Tömött pénztárca… Álom volt az egész…