Kezdőoldal

A korszakot kudarcok, de legalább is ekként értékelt események vezették be. Az 1937-es budapesti világbajnokságot ugyan a sportág kiemelkedő rendezéseként könyvelték el, a magyar szereplést, négy versenyszámban 1 arany, 2 ezüst és 2 bronzérem, csalódásként értékelték. A férfiválogatott korábban ünnepelt tagjait és az általuk játszott licitrendszert egyaránt súlyos kritikával illették. A vb előkészítésében és lebonyolításában oroszlánrészt vállaló Darvas Róbert pedig 1938 januárjában egy römiparti kapcsán botrányba kerül, és bár a „lovagias ügy” látványos felmentésével zárul, az eset megosztja a bridzstársadalmat. Darvas lemond a szaklap szerkesztéséről, és bizonyára ettől nem teljesen függetlenül a Magyar Bridzsélet 1938 márciusában jelenik meg utoljára. (Az eseményeket a napilapok bridzsrovataiban követjük.)

Ezek után már nem meglepő, hogy feloszlik az évtized sikercsapata, a FÉSZEK. Cohen az OMBC-be igazol, többen (Décsi, Alpár, Klór, Szerviczky, Ferenczy) a visszavonulásukat is bejelentik (melyet később felülvizsgálnak). Nem csodálkozhatunk az újságíró megállapításán: „A magyar bridge mélységes dekadenciában van”. A cezúrát Ottlik Géza is jelzi: „A bridzsezést az Anschluss után mindnyájan abbahagytuk.”

A világverő FÉSZEK-csapatból csupán Klór folytatja a játékot a bajnokságban, ő az új válogatottba is bekerül. A csapat Oslóban az Eb-n bizonyít, 12 nemzet között végig vezetve nyer. Csapattagok még: Zichy, Ferenczy, Widder, Pór, Bokor.

A Bridge World feladványversenyének hazai futamát Észak–Dél vonalon Kovács László nyeri Ottlikkal, Kelet–Nyugaton pedig Widder Ferenczyvel. Díjuk azonban már nem érkezik meg az egyre távolodó Amerikából. Ebben az évben születik meg a Nemzeti Kupa terve. A teniszversenyek rendezését veszik alapul, 32 csapattal, köztük 16 vidékivel indítják el. A döntőt, hosszabbítás után a Diplomások nyerik az MTK előtt. A Felvidék visszacsatolása miatt erősödött a bridzsmezőny, Kassa jó csapattal jelentkezik, de 1939-ben elmarad a csapatbajnokság. Itthon már nem rendezik meg a szokásos feladványversenyt, és sokáig az Eb-részvétel is bizonytalan. Végül a magyar válogatott (Zichy, Ferenczy, Pór, Klucsik, Kóczián) „minden tréning nélkül” utazik a hollandiai Eb-re, ahol esélyesként a csúfos ötödik helyen végez 11 csapatból. „A magyar bridzshegemónia megszűnt!” – vonják le a következtetést a lapok.

A következő évben sor kerül ugyan a csb-re, két osztályban, de a közlekedési nehézségek miatt földrajzi (pesti-budai) besorolás szerint, amit sokan vitatnak (gyenge a budai mezőny). A döntőt a BEAC vívja az OMBC-vel, utóbbi nyer. De nemcsak ez ad okot örömre. A Nemzeti Szalon termeit tatarozzák, új, hosszú távú bérleti megoldás születik, 1944-ig biztosított a versenyzési lehetőség. A világtörténelem azonban más irányba halad, a nemzetközi feladványversenyt már sehol sem tartják meg Európában, a dánok pedig lemondják az Eb-rendezést.

A bridzsszövetség változtatásokra kényszerül, Korcsmáros László (Országos Földhitelintézet) az új vezető. 1941-ben még megrendezik a csb-t. Az OMBC csapatában Décsi László Aratónéval olyan pompás játéknívót mutat, hogy a válogatottba „szavazzák” őket. A bajnokság végeredményét azonban már nem találjuk a lapokban, a bridzsrovatok bezárnak. A nehezülő körülményeket jelzi, hogy 1941 áprilisában a hatóságok pénzbüntetéssel sújtják az Országház , az Elysée, a Szabadság és az Únió kávéházak tulajdonosait, mert nem jelentették be alkalmazottként bridzsszalonjaik „játékrendezőit”. Az incidenstől függetlenül a szalonokban továbbra is bridzseznek, több helyen már délelőtti játékra is lehetőség nyílik. Legtovább az Erzsébet téri Nemzeti Szalon, mai értelemben a központi versenyterem tart ki, még 1944-ben is találunk hirdetéseket bridzstanfolyamokról. A tatarozás, az új megállapodás, nem volt hiábavaló…

A háborús veszteségekről nem tudunk pontos képet adni. Jellemzésként 11 Európa-bajnokunk sorsának alakulására szorítkozunk.

Ketten, Klór László és Pór Andor háborús események áldozatai lettek. Alpár, Bokor, Décsi és Zichy emigráltak (a háború előtt, alatt vagy után). Ferenczy, Keleti és Leitner nem (vagy alig) ült többet versenyasztalhoz. A lejátszás-elmélet világhírű magyar triumvirátusának, Darvas és Ottlik mellett, harmadik tagja, Lukács Pál is az üldöztetés és a háború elől emigrál Palesztinába 1939 augusztusában. A honi versenyeken, amikor azokra majd újra sor kerülhet, Cohen és Widder képviseli a régi idők bajnokait.

A jövő vasárnap délután levéltári kordokumentumokkal megjelenő második részben arról lesz szó, hogy a II. világháború okozta sokkot követően hogyan próbált túlélni, újraindulni a politika szorításában a magyar bridzs.