Kezdőoldal

Néhány nappal ezelőtt hölgylátogatóm volt. Honi soit qui mal y pense. Csinos vendégem mindössze a könyvtáramat jött megtekinteni. Miután az első könyvespolcot végigböngészte, máris menni akart. Marasztaltam őt, nézné meg a többit is, de ellenállt.

– De Ibolyka – kérleltem őt –, csak nem megy el még?! A legszebb darabjaimat még meg se mutattam!
– Előre megmondtam Magának, Róbert, hogy csak öt percre jövök fel és már teljes hat perce itt vagyok!
– Oh, hát ki gondol arra, hogy Maga az öt percet ilyen precíziósan értelmezi?
– Én igenis arra gondoltam!
– Akkor ez egy nyilvánvaló félreértés volt közöttünk. Én biztosra vettem, hogy le is ül nálam, egy csésze teát is megiszik…
– Sajnálom, hogy félreértette ígéretemet, én valódi öt percre gondoltam, és ilyen elhatározással jöttem is.
– Maga így gondolta, én úgy gondoltam, döntsön a sors!
– Döntsön! Nem bánom. És hogyan kérdezzük meg a sorsot?
– Nézze, én kártyás vagyok. Játsszunk le egyetlen parti chemin de fer-t, aki nyeri, annak a döntése érvényesül.
– Rendben van.

Elővettem egy csomag kártyát, megkevertem, Ibolyka emelt. Adtam neki egy lapot, magamnak egyet, melyet azonnal fel is csaptam, egy hármas volt. Most neki adtam a másik lapját és magamnak is húztam. Még mielőtt megnéztem volna saját kártyámat, ő diadallal kimutatta két lapját.
– Nyertem – kiáltotta. Nyolca volt.
– Oh, bár csak egy hatoska volna ez – sóhajtottam. Megnéztem a lapot, és a treff hatos volt az.
– Én nyertem, és maga marad!

Ibolyka korrekt hölgy volt és maradt. A kártyák az asztalon maradtak fekve…

Miután kikísértem a vendégemet és visszatértem a szobámba, az asztalhoz léptem, kezembe vettem az üdvözítő Treff Hatost, és hálásan megsimogattam.
– Kedves kártya vagy, hívtalak és jöttél, szinte végszóra.
– Jó bridzsező vagy, akkor hívtál, amikor kellett. Sok bridzsparti teljesítésének éppen ez a kulcsa. A kiosztás természete előírja, hogy milyen részletmanővereket kell végrehajtani, igen sokszor azonban a siker azon múlik, hogy az akciókat helyes sorrendben végzi-e el a játékos.
Amint egy színdarab csak akkor lesz hatásos és sikeres, ha az előadás simán, zökkenő nélkül zajlik le, ha a szereplők végszóra pontosan kezdik akcióikat, épp úgy ez a pontos időbeosztás döntő lehet sok bridzsjátszmában is. Íme egy példa:

Nyugat a pikk négyessel indult, az asztal dámáját Kelet az ásszal fedte. Midőn Észak letette lapjait, Dél udvariasan „köszönöm, partner”-t mondott, bár a felvételt nagyon bizonytalannak látta. Úgy érezte magát, mint a színpadi rendező, kinek rendelkezésére nagyon is hiányos színészgárda áll. Az adu mindkét kézben rövid, sőt a kéz aduját az indító kijátszás már meg is rövidíti. A pikk szín csak egy ütést ér, a treffben két-három ütést kell kiadni, a káró szín még messze van a magasodástól.

Dél elsősorban megállapította, hogy lehetetlen a kézi káróra az asztali treffet eldobni, erre az adufegyverzet távolról sem megfelelő. Nyilvánvaló tehát, hogy a treff királynak ütést kell csinálnia: pikkre csak egy treff dobható. A teljesítésnek két alapfeltétele van tehát: 1. a treff ász Keletnél, 2. a harmadlagos adu dáma Keletnél. A káró impasszal kísérletezni már csak azért sem lehet, mert nincs átmenet az asztalra. Felvevő játékmódját arra alapította, hogy a káró király egyik ellenfélnél sincs kettőnél több lappal védve, és Keletnek legalább három kárója van.

Játékvezetése a következő volt. A pikk ászt kis aduval ütötte. Lehívta a káró ászt és kis kárót lopott az asztalon kis aduval. Nyugattól esett a király. Most viszont itt az ideje a treff hívásnak. Kelet ütött az ásszal és adut hívott vissza, a hetest. Dél impasszolt, kezéből a tízest adva, az impassz sikerült. Most ismét káró lopás következett az asztal bubijával. A pikk királyra Dél eldobta vesztő treffjét, treff királlyal kézbe ment, kétszer adut hívott, az aduk összeestek, a káró bubi következett és még két magas káró.

(Darvas elemzésének pontossága – az adott indulás után – jól ellenőrizhető a Next és a GIB gombok nyomogatásával – a szerk.)

Az alkalmazott játéksorrend vezet egyedül célhoz. Hiba lett volna előbb lehívni a pikk királyt és csak azután treffet hívni, mert a treff ász beütésnél Kelet pikk hívással megölné a felvételt. Ugyancsak hibás lett volna az első káró lopás után adut hívni. A felvevő ugyanis ezen adu hívás miatt később kellemetlen dilemmába került volna. A sikerült adu impassz után káró lopás következik az asztal bubijával. Ha most lehívja a felvevő a pikk királyt és azután hív treffet, akkor pikk visszahívással halálosan megrövidítik kezét. Ha viszont nem hívja le a pikket az asztalon és úgy hív treffet, akkor egy vesztő treffje marad kezében. (Egyébként is Kelet káró visszahívással buktathatja felvevőt, hiszen Nyugat már lopja a kárót).

Az alkalmazott játékmóddal – az első kárólopás után azonnal treff hívás az asztalról – felvevő minden ellenjátékra teljesít. Ha Kelet üt az ásszal és treffet hív, felvevő beüt a királlyal, kárót lop, eldobja treffjét, adu impasszt játszik stb. Ha Kelet a treff ász után pikket hív, felvevő treffet dob, majd aduimpasszt játszik, kárót lop és treff királlyal jut kézbe az aduzáshoz.
Ha Kelet nem üt a treff ásszal, felvevő üt a királlyal, kárót lop, pikkre treffet dob, aduimpasszal jön kézbe, lehívja aduit, káróit és a tizenharmadik ütést adja ki.

Ebben a kiosztásban a rendelkezésre álló anyagi erő igen kicsiny volt, a hézagot csak kedvező elosztás és pontos játék tölthette ki. A színészek tudták szerepüket, ez megmentette az előadást.

***

Oh, drága Treff Hatoskám – áradoztam –, valami csodálatos szép ez a parti. Ki se fejezhetem, hogy jöttöddel milyen nagy örömet szereztél nekem.
– Mester, ha ilyen elismeréssel vagy közreműködésem iránt, remélem, egy kis jutalékot nem sajnálsz tőlem.
Szó nélkül megcsókoltam őt.