Kezdőoldal

Sherlock Holmes egy szabad estéjén a bridzsklubba látogatott el és leült egy asztal mellé. A szomszéd asztalnál kitűnő bridzsezők játszottak és éppen befejezték a robbert. Úgy a felvevő, mint az ellenjáték ütései szépen rendezetten feküdtek az asztalon. Most az egyik játékos összetolta a felvevő ütéseit egy csomóvá, valamint az ellenjáték ütéseit is egy csomóvá, azután anélkül, hogy a lapok sorrendjében bárhol is változás állott volna be, az egyik csomót a másikra tette.

A játékosok elszámoltak, fizettek és elhagyták az asztalt. Holmes az asztalhoz lépett, kezébe vette a csomagot, mellyel játszottak, és kíváncsian nézegette. A legalsó kártya – mely képpel az asztalon feküdt – a pikk király volt, utána a pikk hetes következett stb., a legfelső kártya én voltam, a Treff Négyes. Az 52 lapnak ez volt a teljes sorrendje:

pikk király, hetes, ötös, négyes
kőr hetes, hármas, ász, király
káró hetes, hatos, kőr négyes, káró ász
káró nyolcas, treff hármas, kőr hatos, káró király
pikk hármas, kettes, ász, hatos
kőr kilences, kettes, nyolcas, dáma
kőr tízes, ötös, treff hetes, kőr bubi
pikk kilences, káró hármas, pikk dáma, pikk tízes
pikk nyolcas, treff nyolcas, pikk bubi, káró négyes
treff kilences, bubi, kettes, káró kilences
treff tízes, király, dáma, káró ötös
káró dáma, bubi, tízes, kettes
treff ötös, hatos, ász, négyes

Holmes maga is kitűnő bridzsező volt, és logikus következtetéssel egyértelműen megállapította, hogy

1. hány ütést csinált a felvevő
2. mi volt a játék neve (mi volt az adu, vagy szanzadu volt-e)
3. mi volt a teljes kiosztás
4. mi volt a játék menete
5. mi volt a bemondott végső kontrakt

– Kedves mester, próbáld meg Sherlock Holmes bravúrját utánozni. Én most magadra hagylak, majd holnap visszajövök, meglátom, hogy sikerült-e megtalálnod azt az Ariadné-fonalat, azt a gondolatmenetet, mely Holmest a megoldáshoz elvitte. Tehát a holnapi viszontlátásra.

Nekiültem a feladatnak, melyet a Treff Négyes sózott a nyakamban és mondhatom kellemesen elkínlódtam vele. Végül is sikerült mindent kinyomoznom az alábbi módon.

Az 52 kártyát négylapos csoportokra, ütésekre osztottam. Egy-egy csoport negyedik kártyája az a lap, amelyik a játékban a hívás volt. Az ütés harmadik kártyája lejátszáskor a másodszor ráadó kézben szerepelt. Éppen ezért az egyes csoportokon belül a kártyák sorrendjét megfordítottam. A könnyebb áttekinthetőség kedvéért minden ütést az ábécé egyik betűjével neveztem meg. Általában az előbb álló ütések korábban zajlottak le. A kártyacsomag az új összeállításban így festett:

a. pikk négyes, ötös, hetes, király
b. kőr király, ász, hármas, hetes
c. káró ász, kőr négyes, káró hatos, hetes
d. káró király, kőr hatos, treff hármas, káró nyolcas
e. pikk hatos, ász, kettes, hármas
f. kőr dáma, nyolcas, kettes, kilences
g. kőr bubi, treff hetes, kőr ötös, tízes
h. pikk tízes, dáma, káró hármas, pikk kilences
i. káró négyes, pikk bubi, treff nyolcas, pikk nyolcas
k. káró kilences, treff kettes, bubi, kilences
l. káró ötös, treff dáma, király, tízes
m. káró kettes, tízes, bubi, dáma
n. treff négyes, ász, hatos, ötös

Meg kellene határozni, mely ütések voltak a felvevőé és melyek az ellenjátéké. Az m. és n. tiszta káró és tiszta treff ütés. Ezt olyan ütés előzi meg – az l. – amelyben káró hívásba a többiek treffet adtak. Ez azonban nonszensz, hiszen lehetetlen, hogy egy előbbi ütésben nem tudtak káróra kárót adni, később már igen. A magyarázat csak az lehet, hogy az m. és n. ütéseket másik pár csinálta, mint az előzőket. Minthogy ezzel a játszmával a robbert befejezték, a felvevőnek teljesíteni, azaz hétnél több ütést kellett csinálnia. Ez meghatározza, hogy az m. és n. ütést az ellenjáték csinálta, az a.-tól l.-ig ütéseket viszont a felvevő.

Az ellenjáték mindkét ütésével a felvevőtől vette át az ütést, a második, illetve negyedik lap a legmagasabb rangú. Ebből következik, hogy az első ütés, a. a felvevő páré. Nyugat indított a pikk négyessel, Dél ütött a királlyal. A felvevő pár második ütése – a b. – nem lehetett a játszma második ütése, hiszen jellege az ellenféltől való ütés átvétel (második lap a legmagasabb). A második ütést az ellenjáték csinálta, Kelet a káró dámával.

A játszma harmadik ütésében (b.) Kelet a kőr királyt hívta és ezt Dél az ásszal ütötte. Az e. ütés is tisztán mutatja, hogy itt a felvevő az ellenjátéktól vette át az ütést. Minthogy az ellenjáték mindössze két ütést csinált, a felvevő c., d., f., g., h., i., k. és l. ütései mind ütésben maradást, illetve a partnerhez való átmenetet jelentenek. A h. ütés megmondja, hogy káró az adu, hiszen annak dacára, hogy a pikk hívásra a második nagyobbat adott, a felvevő maradt ütésben, a káró hármas által. Most már könnyedén legombolyítottam a 13 ütést, a játék menete az a., m., b., c., d., n., e., f., g., h., i., k., l. sorrend volt, a teljes kiosztás pedig:

A játszma így zajlott le (a Next gomb segítségével az ábrán is követhető a lejátszás – a szerk.):
a. Nyugat a pikk négyessel indított, Dél ütötte a királlyal. m. Dél kis kárót hívott, az asztal bubiját Kelet dámája ütötte. b. Kelet a kőr királyt hívta vissza, amit Dél az ásszal ütött. Lejátszotta a (c., d.) káró ász-királyt, majd a treff négyest hívta (n.), amit Nyugat ütött az ásszal. Pikket (e.) hívott vissza, az asztal ütötte, lehívta a két magas kőrt (f., g.). Ezután (h.) pikk hívás következett, amit Dél kézben káróval ütött. Dél lejátszotta utolsó három aduját (i., k., l.).

A végső kontrakt 4 káró volt. A káró színben való biztonsági játék mutatja, hogy a felvevő hajlandó egy káróütést kiadni, de két ütést semmiképp sem engedélyez. Kelet kőr király hívása, mely a buktatás egyetlen lehetőségét keresi – partnernél az ászt – adja a szürtrikket.

Másnap tényleg jött a Treff Négyes, és meg volt elégedve velem.