Kezdőoldal

Idillikus álom volt. Lillával, elérhetetlen szerelemmel kristálytiszta tavon csónakáztunk. Távolról finom muzsika hallatszott. A zene közeledett és az álomkép (sajnos Lillával együtt) lassan szétfoszlott. Már csak a muzsikát hallottam, körülnéztem, ágyam mellett ott állt a Kőr Bubi, és szalagokkal díszített mandolinján egy románcot játszott. Amint látta, hogy ébren vagyok, a következő szöveget dalolta:

Szépséges hölgyem, ki mellém feküdtél
Az új csomagban, én rád gondolok,
Amióta csak az eszemet tudom!
Szív Királynő, szívem érted dobog.

Te is szeretsz engem, és a szerelmünk
Meg fogja csúfolni a végtelent.
Mielőtt a sors eltépett mellőlem,
Hűségesküt fogadtál énnekem.

Köhintettem egyet, nyilván meg voltam fázva. Vendégem azonban köhögésemet a kétely kifejezésének fogta fel. Tekintete elsötétedett, abbahagyta az éneklést és nemes haraggal szólalt meg:
– Nagy Uram! Hát te sem hiszel szívem hölgyében?! Ismerem azokat az aljas pletykákat, melyek szerelmesemet be akarják mocskolni. Csak a sötét irigység dolgozik ellene. De én nem tűröm a piszkos rágalmakat és minden fecsegővel le fogok számolni! – Kardjára csapott erélyesen. – Szerelmünk tiszta és változatlan. A család ugyan hölgyemet érdekházasságba kényszerítette a Kőr Királlyal, de a házastársak nem boldogok, mert a Kőr Dáma szeret engem, csak engem szeret.

A Kőr Bubi a húrokba kapott, folytatta dalát:

Ha kézben vagy ütésben találkozunk,
Mindkettőnket égető tűz fog el.
Figyeljetek most, mert egy ilyen boldog
Részegítő kalandot mondok el.

Alaphelyzetben még egymástól távol
Vagyunk, de én erősen reméltem,
Ha Dél adu ász, király, dámát lehív,
Összejutunk ugyanegy ütésben.

Támadás káró hat, Kelet üt bubbal,
Káró királyt hívott s káró ötöt.
Dél elég sokáig törte a fejét,
Végül is a kőr dámával ütött.

Reményem szétfoszlott, behunytam szemem
A fájdalomtól félig halottan,
De pillanat múlva szerelmes dámám
Szívverését közelről hallottam.

Minő csodálatos volt e változás
Annak, aki már kétségbeesett.
S mi ketten önfeledt gyengéd mohóan
Borultunk egymáshoz, szerelmesek.

Sajnos csak egy rövidke pillanat volt
A csendes boldogság édessége,
Mert goromba hangon és felbőszülten
Így rivallt rá Kelet partnerére:

„Mi az? Megbolondult?! Szabadítottam
s eldobja bubiját a dámába.
Így pocsékolja el az aduütést, mit
Kidolgoztam a Maga számára.”

Nyugat békésen így válaszolt: „Kérem,
Ne árulja el a lapjaimat.
Kísérelje meg bevárni nyugodtan,
Hogy milyen vége lesz a partinak.”

Dél menthetetlen zsákutcába került,
Nem volt az asztalára átmenet.
Befagyott két treff ütése. Elbukott,
Ki kellett adni a rossz pikkeket.

Csak most elemezte Nyugat a játszmát:
„Kelet játéka elsőrangú volt.
Alkalmat adott egy adu dobásra,
A négy kőr csak ily’ játékkal bukott.

Ha én fekete kártyát dobtam volna,
Dél adu és pikk ász-királyt lehív,
Majd még a treff ászt is, s utána engem
Kis aduval ütésbe kényszerít.

E helyzetben csak treff lapom lett volna,
Mik asztalra visznek, oh mily’ méreg!
Felvevő két rossz pikket eldob s örült
Volna a megcsinált négy kőrjének.”

Ellenjáték gyakran alkalmaz szürkut,
Hogy még egy aduütést szerezzen;
s hogy egy aduütéstől szabaduljon,
arra használta fel ez esetben.”

Szép volt ez a játszma, még ha nem vagyok
Elfogult, akkor is tetszett volna.
Ezenfelül hölgyemhez is segített,
Ezért foglaltam, íme, dalomba.