Prof. Leo Fünfradler megtanulta a bridzsjáték szabályait egy könyvecske áttanulmányozása által. Rögtön ezután felkeresett egy bridzsklubot, bemutatkozott a titkárnak és felkérte, hogy helyezze el őt egy közepes játékosokból összeállított partiban.
– Hogyan játszik ön? – kérdezte a titkár, bár tudta, hogy e kérdésre nem szokták az igazat felelni.
– Én még sosem bridzseztem.
– Sajnos, uram, nem áll módomban kívánságát teljesíteni.
– Közlöm önnel – mondta Leo, aki nem hagyta magát könnyen lerázni –, hogy szellemiekben, logikában igen gyakorlott elme vagyok, tagja az akadémiának és az Integrálszámítás a negyedik dimenzióban című könyv szerzője. Biztosra veszem, hogy a bridzsjátékot, melyet közepes szellemi képességűek ezrei játszanak, gyakorlat nélkül is meglehetősen fogom játszani.
– Teljesítem kérését, de én kibicelni fogok önnek. Ön rám bízza magát mint szakértőre a továbbiakban.
– Rendben van – felelte Leo.
A titkár összeállította a partit és leült Leo mögé. Mindjárt az első kiosztásban az történt, hogy Leo, ki az asztal mögött ült, rögtön ütésbe került és a pikk hatost hívta vissza. Pikkből királya volt kétszer védve, az asztalon pedig a védett nagygábli.
Nyugat megdöbbent, Észak és Dél nevetni kezdtek, a titkár pedig azonnal közbelépett:
– Bocsánat, uraim, hogy megzavarom a partit, de ez az önök érdekében történik. Tegyék le a lapokat, a professzor úr nem játszik tovább, majd küldök helyette másvalakit.
– Mi baj van? – kérdezte Leo értetlenül.
– Még kérdezi?! A jól ülő király mellől hátulról belehív a nagygábliba!
– De kérem, ez volt az egyetlen hívás.
– Ne haragudjék, uram – vágott közbe a titkár –, nem akarom megbántani, de nem érdekel, amit mondhat. Ön rám bízta magát. Így van? Én pedig helyesnek látom, hogy ön a gyanútlan klubtagok érdekében abbahagyja a játékot. Kérem, ne csináljon feltűnést, kövessen.
– Engedelmeskedem önnek, de megkérem, hogy ezt a játszma kártyát kölcsönözze nekem rövid időre.
A titkár látta, hogy őrülttel van dolga, nem ellenkezett, Leo pedig négy különböző zsebébe rakva a négy kéz lapjait követte a titkárt szobájába.
– Kedves uram, becsületemre megígérem, hogy e klubba soha többé nem lépek be, sőt életemben bridzshez le nem ülök, de egy kis kérésem van. Arra kérem, öt percet szenteljen nekem, tárgyilagos figyelemmel hallgasson rám.
Elővette zsebeiből a bridzskártyákat és kiterítette az asztalon a teljes kiosztást. Leo magyarázni kezdett.
– Rekapituláljuk a játszmát és a licitet.
(Mint a jövő héten véget érő sorozatban annyiszor, most sem a liciten van a hangsúly. Sok esetben lényegtelen, hogy jött ki, mi a felvétel, és nagyon mások voltak akkoriban a licitálási alapelvek. Néhol, ahol lehetett és nem tett keresztbe a partielemzésnek, kicsit modernizáltuk Darvas licitmenetét. Ugyanakkor előfordul, hogy fontos eleme a partinak a licitmenet. Itt is onnan kap képet a felvevő lapjáról az ellenjátékos. Hogy esetenként a valóságtól elrugaszkodott a licit? Így asztalnál biztosan nem menne a játék? Hiszen már a cím is elmondja: A kártyák mesélnek... – a szerk.)
– Nyugat kis káróval indított, ugyebár emlékszik, titkár úr, az asztal a királlyal ment be és én ütöttem az ásszal. Elképzelésem az volt, hogy a felvevőnek öt kőrje van az ásszal, ütésünk tehát aduban nem lehet. Kellett, hogy treff ütési lehetősége is legyen, hiszen treff licitem után szanzadut mondott. Valószínű volt nála a negyedleges bubi-tízes. Felvevő tehát két treff ütést magasíthat magának. E két treffre eldobhatja az asztal pikk dámáját és kilencesét és később lelopja a kézi pikkeket az asztalon. A felvétel csak úgy buktatható, ha az ellenjáték 1 káró, 2 treff és 1 pikk ütést csinál. A támadást a pikk színben azonnal meg kell indítani. Ha először kárót hívnék, a felvevő lopná, kétszeri adu után treffet hívna és már lekésnék a pikk magasításról. Ezért a pikk hatos a helyes hívás. Nem a király, mert meg kell tudnom, hogy a partneremnél van-e pikk bubi. Ha nem lett volna nála, le kell mondani e szín ostromlásáról. Ha a felvevő kezében még lenne káró, semmiképp sem teljesíthet. Íme, titkár úr, a teljes kiosztásból meggyőződhetik arról, hogy kombinációm helyes volt. A 4 kőrt másképp, mint pikk hívással elbuktatni nem lehetett.
A titkárt eleinte kínosan érintette, hogy még foglalkoznia kell Leóval. Az elemzés alatt egyre vörösebb lett. Leo búcsúra nyújtotta kezét, a titkár azonban hebegve szólt:
– Uram, izé, megálljon, ne menjen, tévedtem, bocsánat.
Prof. Fünfradler azonban mosolyogva, de határozottan válaszolta:
– Szavamat megtartom. Lemondok a bridzsről. Úgy látom, túl értelmes ember vagyok ahhoz, hogy bridzsező lehessen belőlem…