Kezdőoldal

– Ébredjen, Darvas úr, ébredjen! Hasára süt a villanyfény. Az alvás arra való, hogy a játékra alkalmatlan időt töltse vele a bridzsező, a nappalt. De már esteledik.

Felültem az ágyamban még hunyorgó szemekkel, a Káró Bubi szemtelen nyugalommal az ágyam szélére telepedett.
– Mondja, kedves Darvas úr, jó bridzsező maga?

Még nem voltam szellemi képességeim tetőfokán, és a kényes, indiszkrét kérdésre álszerényen és egyben álokosan feleltem:
– Azt hiszem.
– Akkor maga egy rossz bridzsező.
– Honnan veszi azt a merészséget, hogy ilyen felelőtlen szamárságokat beszéljen – rivalltam rá dühösen. Érdekes, hogy én, a nyugodt ember, ha kritizálják a bridzstudásomat, mindjárt tűzbe jövök.
– Nyugodjon meg, saját maga mondta nekem, hogy rossz bridzsező. Hiszi, hogy jó. És mi a hit? Remény arra, hogy egy imaginárius fogalom valósággá váljék. Tehát saját véleménye szerint is saját bridzstudása csak egy képzetes és nem valóságos dolog.
– Ostoba szőrszálhasogatás.
– Maga makacsul szembehelyezkedik a világos logikával, jó! Hát én most majd közelebbről megvizsgálom a maga állítólagos bridzstudását. Úgy látom, ez nagyon is érzékeny pontja.
– Állok elébe.
– Nos, mondja meg akkor, mi a jó bridzsezés szellemi folyamata.
– A kérdés nagyon is általános, nem tudom, feleletem olyan irányú-e, mint amilyet vár. Körülbelül ezt mondhatom: a látott lapokat helyesen értékelni, a történtekből következtetéseket levonni és ezek alapján a legjobb esélyt meghatározni.
– Szép, szép. Ezek szerint a történtekből következtet. És a nemtörténtekből?
– Hogyan lehetne a nemtörténtekből következtetni?
– Nem tudja elképzelni? Hát idefigyeljen!

Tételezzük fel, hogy a jó játékosok ülnek a Kelet–Nyugat vonalon. Dél 4 kőr felvétele ellen Nyugat a káró ötössel indul, Kelet üt a királlyal. Lehívja a káró ászt, Nyugat a kettest adja. Kelet a pikk ászt hívja, Nyugattól a pikk négyest kapja. Kelet most a pikk ötöst hívja. Hogyan játsszék Dél?
– Az eset nem is olyan bonyolult – feleltem én –, a probléma a kőr király elfogása. Látok 9 kőrt, lényegesen jobb sánsz az impassz, mint a beesésre való játék. Kelet licitjét ütőlapjai már igazolták, ez okból sem kell nála keresnem a királyt. Minthogy azonban kétszer akarok impasszolni, de lehetőleg elkerülve a treff felüllopást, ütök a pikk királlyal kézben, adut hívok, impasszolok, ha sikerül, treff ász, treff lopással kézbejövök, és megismétlem az impasszt. Az ellen nem tudok védekezni, ha Keletnél volna az adukirály, vagy Nyugatnál az összes hiányzó adu.

Látogatóm magyarázatom elejét komoly arccal hallgatta, de azután szája egyre szélesebb mosolyra húzódott, és a végén féktelen nevetésben tört ki.
– Hahaha… Jól fest a maga bridzstudása… Bruhaha!

Mondhatom bosszantott a fiú röhögése, sértődötten szóltam:
– Igazán kíváncsi vagyok, mi maga szerint a jó játék.
– Egyszerű. A pikk hívást asztalon ütöm a dámával, lehívom a kőr ászt, Kelettől esik a király, satöbbi.
– Esik a kőr király? Ez olyan biztos? Honnan tudja?
– Következtetem.
– Miből?
– Abból, ami nem történt meg. Felteszem a kérdést, a káró ász-király és pikk ász lehívása után Kelet miért nem kárót hívott, miért pikket, holott ezt a színt partnere demarkírozta.
– Mit tudom én!
– Hát én tudom. Az első két ütésből mindenki meggyőződhetett arról, hogy Nyugatnak nincs több kárója. Hát akkor miért nem hív Kelet kárót, ami szürku helyzet volna? Azért, mert attól fél, hogy Dél az adu tízessel ütne be, Nyugat nem tudná felüllopni, és így felvevő megbizonyosodnék arról, hogy a kőr király Keletnél van. Kelet tehát azért nem hív kárót, hogy királyát leplezze, titokban tartsa. De leplezni csak a blank királyt szükséges. Érti a következtetést?

(A Next gomb segítségével követhető a lejátszás – a szerk.)

– Hm, izé, értem, hogyne, nagyon érdekes…
– Elismeri, hogy ez a jó játék és nem az impassz?
– Hát izé – dadogtam –, elismerem, hogy ha Keletnél a blank király, az ász lehívása a jó játék. De ha Nyugatnál a király, akkor…
– Ne kerteljen! Ez nem méltó magához. Ismerje el, hogy e játszmának az ad különös érdekességet, ami nem történik benne, az, hogy nem engem, a Káró Bubit játssza ki Kelet a pikk ász után.
– Elismerem – nyögtem megtörten.