Kezdőoldal

Fáradtan, sajgó lábbal érkeztem a durván összetákolt erdei kunyhóhoz. Az életnek semmi jele. Erősen kopogtattam. Semmi válasz. Nem adtam fel a harcot és nemsokára egy morózus mély hang szólalt meg:
– Ki az és mit akar?
– Egy fáradt vándor szeretne megpihenni.
– Menj tovább, vándor, a sírban van az egyetlen pihenő.
– Uram, hát nincs neked szíved? – könyörögtem.
– Szívem?... Hát az tényleg van.

Lépések közeledtek, nyílott az ajtó, és a nyílásában egy szakállas öreg ember állt. Ismerős volt az arca és lassan rájöttem, hogy a Kőr Király ő.
– Lépj be, idegen!

Beléptem az egyszerű kis szobába és az első dolog, amit megpillantottam, a kőr királyi korona volt egy rozsdás szegre akasztva.
– Ismerlek, uram – szólaltam meg –, a kőrök királya vagy. Én Róbert vagyok, bridzsíró, a kártyák barátja. Beszélj magadról.
– Nem szeretem ezt a témát, és te vagy az egyetlen, akinek megnyilatkozom. Csúf az élet még egy király számára is. Szívet adott nekem a teremtő, szívet, mely érez és fáj. Régi panaszom, mely nyugodni nem hágy, hogy az életben mi vagyunk a legmagasabb rangúak, a kártyák világában meg az ászok felettünk állanak. Emellett még családi bajaim is vannak. Nem tudom elfelejteni legkedvesebb dédunokám, a Kőr Hármaska korai hősi halálát. Azután sajnos az én kedves feleségem, a Kőr Dáma kissé túlságosan heves vérmérsékletű, könnyelmű és nem törődik a családi élet szentségével.

Nemrégiben történt, hogy egy szemtelen biciklista, a Káró Kettes elütötte őt. A kínos és komikus eset a lapokba is belekerült, szégyenemre. Magány után vágyódtam, elhatároztam, hogy visszavonulok a nyilvános élettől. Családtagjaimat, rokonaimat elkergettem magam mellől, így szingliben maradtam a következő kiosztásban:

Minthogy a kőr ász az ellenfélnél volt, reméltem, hogy nem lesz aktív szerepem a játékban, és névtelenül belehullok az ászba. Sajnos az ász mögött ültem, s ez a körülmény nagy bonyodalmat okozott. A játszma egy csapatversenyen fordult elő. Két asztal játszotta le, de mennyire másképpen!

Az első asztalnál két rutinié játszott az Észak–Dél helyeken. Nyugat a káró királlyal indult. Dél helyesen kiengedte, hiszen Nyugat bármely további hívása kedvező számára. Nyugat kőrre fordított, a felvevő impasszolt, és én, a blank király ütöttem, de nem szívesen, mondhatnám „contre-coeur”. Kelet kárót hívott vissza, Dél ütött az ásszal. Dél most át akart jutni az asztalra, kőr dámáját átütötte az asztal ászával. Kelet ellopta, kárót hívott, amit Nyugat dámája ütött. Treff hívás után a felvevőnek még egy pikket ki kellett adni. Kelet–Nyugat 5 ütést csinált, a 4 pikk felvétel kétszer bukott. A játékosok elemezték a kiosztást, megállapították, hogy a legkedvezőtlenebb szín és figura elosztás volt jelen, a felvevő hibátlanul játszott.

Egész másképpen zajlott le a játszma a másik asztalnál, ahol két lelkes, éles eszű fiatal fickó játszott az Észak–Dél vonalon.

Az indító kijátszás ugyancsak a káró király volt. Dél természetesen azonnal beütött és a kőr dámát hívta, Nyugat kicsit adott.

A felvevőnek két átmenetre van szüksége. Az egyikre, hogy pikkben impasszolhasson, a másikra pedig, hogy lejátszhassa kőrjeit és kezéből eldobhassa a rossz kárókat. Feltéve, hogy a kőr király Nyugatnál volt. De nem fedett, semmiképpen sem lehet teljesíteni. Éppen ezért az egyetlen létező esély, hogy én, a kőr király Keletnél vagyok szingliben. Az első átmenet így a kőr ász lenne, a második pedig a bubi, esetleg egy impassz.

Felvevő mindezt megfontolta és kőr dámáját átütötte az asztal ászával. Én beleestem. (Örültem ennek a fordulatnak.) A felvevő most a pikk dámát hívta, Kelet fedte, Dél ütötte, az ásszal, lehívta összes fekete kártyáját kényszerdobásba hozva Nyugatot, akinek a két piros színt kellett tartania. Így teljesítették a nagyszlemet ugyanabból a kiosztásból, amelyből a másik Észak–Dél vonal csak 4 pikket mondott be, s amit jó játékkal kétszer el is bukott.

A Kőr Király elhallgatott, és én lelkesülten kiáltottam:
– Különleges érdekes a parti, nagyon megérte fáradságos gyalogtúrámat. De ha már itt vagyok, szeretnék még egy kérdést intézni hozzád, ígérem, hogy válaszodat nem teszem közhírré.
– Nos, mire vagy kíváncsi?
– Közöld velem, Felség, légy szíves, hosszabb ideig szándékozol-e még blankban maradni?