Kezdőoldal

Ebéd után bridzscikket írtam, délután bridzseztem gyönyörűségemre, vacsora után viszont egy bridzsversenytréningen vettem részt. Éjfél tájban azután felkerestük törzskávéházunkat, ahol leszűrtük az elméleti tapasztalatokat és szidtuk a távollévőket.

A kultúrember legmeghittebb percei, amikor az ágyban az éjjeliszekrénylámpa lágy, figyelmes fénye mellett még egy negyedórácskát olvas. Ezen az éjszakán az új precíziós licitrendszer tankönyvét vettem elő…

…Nesztelenül felnyílt a kártyadoboz. Kiemelkedett belőle a kártyacsomag, a lapok elváltak egymástól, nőni kezdek, majd önállóan mozogni: a kártyacsomag életre kelt. Előbb halkan, aztán hangosabban beszéltek is, felém fordultak haragos arccal és már közeledtek is kiabálva:
– Aljas eljárás! Korrupció!
– Disznóság! Reakció!
– Le vele! Le vele!
– Mi bajotok van? – kérdeztem végül, nem értve izgalmukat és fenyegető magatartásukat. – Miért bántjátok legjobb barátotokat és védelmezőtöket?

A bölcsességéről és tekintélyéről híres Káró Király lépett elő most.
– Óh, Róbert mester! – szólalt meg és a többiek elnémultak. – A kártyák népe mindeddig feltétlen tisztelőd és rajongód volt. Ismerjük hasonlíthatatlan tudományodat és majdnem erotikus jellegű vonzódásodat hozzánk. Szeretünk is téged, minden kőr érted dobog, minden treff neked kíván szerencsét.

A többiek viharos helyeslése után folytatta szavait.
– Most azonban nagy panaszunk van ellened. Legutóbbi bridzsrovatodban közölted a Treff Dáma vallomásait. A többi dáma mellőzve érzi magát…
– Úgy is van! – vágott szavába a Kőr Dáma hevesen. – Tudom ugyan, hogy te inkább a feketéket kedveled, de azért sokan vannak, akik számára én többet jelentek – szólt, és gőgös kacéran kihúzta magát.
– A hölgyek viszont ránk kíváncsiak – vélekedett egy bubi.
– A pikkek nemes törzse tiltakozik! – szólalt fel a Pikk Király.
– Milyen örömmel üdvözöltek minket mindig! – fecsegte ki egy tízes.
– Néha, a szükség napjaiban még nekem is megörültél – tette hozzá egy kettes.

A társaság ismét izgalomba jött, amikor a háttérből előre tolakodott a Treff Dáma. Óriási lárma, kiabálás fogadta.
– Itt a híres!
– Nem szégyelli magát?!
– Micsoda primadonnatempó!
A Treff Dáma öntudatos fellépése és határozott felszólalása véget vetett a csúfolódás- és ellenszenvözönnek.
– Ostobák vagytok! Ez a fájdalmas igazság – most felém fordult –, és ez mindennek a magyarázata. Oly érdekes mondanivalóim voltak Róbert mester részére, hogy ő fontosnak tartotta azokat a sajtóban publikálni. Nektek azonban csak nagy tátott szátok van! Hálátlan nehézfejű banda!

A szép fekete hölgy erélyes szavai nagy hatást keltettek. Csend lett. A lázadók belátták, hogy hebehurgyán viselkedtek.

Ismét a Káró Király állt ki szólásra a közvélemény nevében.
– Jól beszéltél, oh bölcs dámája a treffeknek! Ne haragudj ránk, Mester! Előbb cselekedtünk és azután gondoltuk meg a dolgot. Ez a szokás a közepes bridzsezőkről ragadt ránk. Bocsáss meg nekünk, Mester!
– Igazán nem haragszom rátok – válaszoltam a megbocsátó jóbarát kenetteljes pózával takarva az újságíró témamohóságát. – Ugyanazzal a szeretettel és jóindulattal fordulok felétek is, melyet őnagyságával szemben tanúsítottam. Sohase kételkedjetek ebben, és ha valami panaszotok, megbeszélni valótok vagy érdekes közlendőtök van, forduljatok mindig bizalommal hozzám. Közvetíteni fogom mondanivalótokat a sajtóban. Keressetek fel egyenként itt vagy a Lila Pingvinben vagy ahol értek.

Harsány éljenzéssel fogadta a kártyák népe szavaimat. Lassacskán elcsitultak, visszahúzódtak a kártyadobozba mind. Azaz…

Visszafordítottam tekintetemet a licitálási könyv felé.

Hát a könyvemben egy csinos ifjút látok, aki meglátván, hogy észrevettem, tollas fövegét szép mozdulattal megemelve üdvözölt engem.

A Pikk Kettes volt…

Az apród – A Pikk Kettes találkozik a boldogsággal
– Ugye, Mester, amikor még kicsi voltál, te is sokat ábrándoztál, mi szeretnél lenni, ha felnősz. Én, látod, kártyaéletem első szakában mindig azt reméltem, vágytam, hogy majd felnövök és király lesz belőlem. Sajnos – mint tudod – megmaradtam gyereknek, kétévesnek. Igaz, ott élek a királyi udvarban, hiszen nemes enyv buzog az ereimben, de csak a legkisebb apród vagyok és – most már tudom – maradok is örökre. Bevallom, irigylem a királyokat! Hej, de jó is lenne ütögetni, aduzgatni, a gyönyörű pikk királynő oldalán egységnek számítani… Ehelyett névtelen senki, kisnemes vagyok! (A korabeli kártyaillusztrációkat köszönjük Jánoska Antalnak – a szerk.)

Mégis van egy rózsás emlékem, egy epizód életemben, mely annakidején nagyon is felkavart és délibábos képzeteket keltett bennem:

Dél kontrázott 5 pikk felvétele ellen Nyugat a kőr ásszal indult. Dél ütötte a pikk hármassal és kihívta a pikk dámát. Kelet ütött az ásszal és megint kőrt hívott. Ebben a pillanatban a felvevőnek két aduja volt kezében, a legnagyobb úr, a király és én a legkisebb. Eszembe jutott ekkor az én naiv ábrándozásom, amikor a felséges uralkodó mellett meghúzódtam. Fekete szíveim gyorsabban dobogtak.

Felvevő ütötte Kelet kőrjét, de nem énvelem, hanem a királlyal. A hiányzó szín ellopásának alantas munkájára – melyet már annyiszor kellett végeznem és melyet annyira utáltam – most az egyszer nem engem használt fel a felvevő, hanem bálványképemet, a királyt. Utána felvevő folytatta az aduzást, engem játszott ki. Felcserélődtek a szerepek. (Az ábrán a Next és a Previous gombokkal végigkövethető a teljes lejátszás.)

Dél játékának magyarázata, hogy ha velem lopott volna és lehívta volna a királyt – a bubi nem esett volna –, át kellett volna mennie a káró ásszal az asztalra, hogy kiadja a pikk bubit. Ez feltétlen szükséges a treff szín ütéseinek megvédéséhez. Igen ám, de a pikk bubi ütés alkalmával az ellenjáték lejátszhatja magas káró ütését, esetleg ütéseit.

A pikk királlyal kell lopni a kőrt, nehogy a színben blokádhelyzet alakuljon. A pikk ászon kívül úgyis ki kell adni még egy pikk ütést, a bubit, akár lehívta a felvevő a pikk királyt, akár lopott vele. Az alkalmazott játékmódddal a felvevő teljesít minden 3–2 aduelosztás esetén, 4–1 elosztás esetén mindenképpen bukás van.

Az asztal magassá vált adujára dobta el a felvevő később a kéz rossz káróját és egymásután lerántva remek treffjeit teljesített. Egy kis előrelátásra és az én megbecsülésemre volt szükség a játszma teljesítéséhez.

A parti után, keverés közben mellém került álmaim hölgye, a Pikk Dáma. Megsimogatta arcomat és kedvesen szólt hozzám: „Ma nagyon ügyes voltál. Éjszaka lakosztályomban teljesítesz szolgálatot!”

Felcserélődtek a szerepek…