Kezdőoldal

– Azt a megdöbbentő tapasztalatot szűrtem le, hogy a bridzsezők hazudnak. Nem akarom megítélni az egész emberiséget ebből a szempontból, de állítom, ismétlem, hogy a bridzsjátékosok hazudnak, és én most leleplezem őket. Az, aki diadallal meséli, hogy becsapta ellenfelét, volt talán éppen, akit becsaptak. Egy másik játéktechnikai mesterfogásáról beszél, de lehet, hogy pusztán az alkalom adódott, és ő teljesen elmulasztotta.

Ez az általános megfigyelésem. Most azonban konkrét vádat emelek Háry János úr ellen. Dél helyén ült az alábbi játszmában:

(A lejátszás menete a Next gomb segítségével követhető – a szerk.)

Háry Jancsi a játék lefolyását következőképpen mesélte el elragadtatott barátainak:
– Persze Nyugat treffel indult, ami a legnehezebbé tette a játékot, de ismertek, nem ijedek meg a saját árnyékomtól. Akármi más indulást kaptam volna, ledarálom a partit, mindössze egy elegáns pivot-t kellett volna alkalmaznom Kelettel szemben. De mi az nekem! Így küzdenem kellett és küzdöttem is. Répává aprítottam az ellenfeleket a nagyszerű partiban. Nyugat treff hatos indítását fedtem az asztal nyolcasával és Kelet tízesét rögtön ütöttem az ásszal. Nem kenyerem a kiengedés, vacakolás. Most a káró ásszal átmentem az asztalra és a treff ötöst hívtam! Persze nem értitek a dolgot, hát majd én megmagyarázom, hogy értsétek. Hét biztos ütésem van, 4 káró, meg a 3 ász. Még egyet úgy tudok szerezni, hogy Keletnek kell hívnia vagy a kőr, vagy a pikk villába. Ezen felül egy kényszerdobás hozhatja meg a kilencedik ütést. De hallgassátok, hogy folyt le a particska. Kelet élvezettel darálta le 4 treff ütését. Az asztal 2 kárót dobott el úgy, hogy 6 ütés lezajlása után az asztalon 3 pikk, 3 kőr és 1 káró, kezemben pedig 2 pikk, 2 kőr és 3 káró maradt. Kelet most kis pikket hívott abban a reményben, hogy Nyugatnál van a dáma. Csalódott szegényke. Én ütöttem a pikk dámával, átmentem a kőr ászra, kézbe mentem káróval, és a további két káróra az asztalról kőröket dobtam. Szóra sem érdemes már ez a gyönyörű kis Vienna-coup. Keletke benne volt a slamasztikában. Eldobta a kőr királyát, a bubit Nyugatnál remélve. Az is nálam volt, lehívtam, győztem.
Szinte sajnáltam Keletet. Izzadt szegény, még vizet is ivott, de én mondtam neki, hogy bizony megértem, mert nem könnyű dolog ellenem játszani.
De figyeljétek meg, gyerekek, a parti gondolatmenetét. Csak akkor teljesíthettem, ha Keletnek csak egy kárója volt. A kényszerhívási és kényszerdobási végjátékhoz az asztalon 3 pikknek és 3 kőrnek kell maradnia, de még egy kárónak is a kézbe menés számára. Az előjátékban tehát csak egyszer volt szabad kárót hívnom.
Gyönyörű játékom nagy tetszést aratott. Mr. Oxpert, a közismert bridzsszakember kibicelt a játéknál, fel is jegyezte. Megígérte nekem, hogy ír Mr. Culbertsonnak, kinek még eddig fogalma sem volt arról, hogy ilyen mesteri játék is létezik. Egész biztosan meg fog hívni és három hét múlva már utazom is New Yorkba Culbertson csapatába. Isten veletek, szaladok csomagolni!

Ez volt Jancsi elbeszélése, vagy inkább tündérmeséje a játékról. Most halld, mi történt a valóságban. A kiosztás tényleg előfordult, tényleg Jancsi volt a felvevő, de bizony ő a treff ász ütés után a harmadik ütésben nem engem, a Treff Ötöst hívott az asztalról, hanem lehívta az összes káróját, majd csinált egy pikk impasszt, nem sikerült, most Kelet lehívta a treffeket, és Jancsi annak rendje, módja szerint elbukott.

Mr. Oxpert tényleg jelen volt a játszmánál és utólag rámutatott a teljesítés módjára. Jancsinak meg ezt mondta:
– Ne szomorkodj, Jancsikám. Rajtad kívül még tízezer más ügyetlen pancser is elkontárkodta volna ezt a gyönyörű lehetőséget.

Jancsi a feje bubjáig elpirult, két napig a klub tájára se ment, de szemérmessége nem tartott sokáig. Harmadnap már úgy mesélte a partit, ahogy itt elmondtam.

Én pedig ezennel vádat emelek Mr. Háry János ellen. Ő valótlan dolgokat állít, lekicsinyli partnereit és magasztalja saját magát. Tudom, súlyos ez a vád, de igazságérzetem és felháborodásom késztetett ezen lépésre, melyért minden törvényi és erkölcsi felelősséget vállalok úgy az emberek, mint a pikk szín honőrjei előtt.