Kezdőoldal

Sok érdekes élmény tudói a kártyák. Az egyik egy finom precíziós játék, a másik egy licitálási zűrzavar, a harmadik egy csúnya renonszeset, a negyedik egy komikus félreértés középpontja. Most egy ravasz lejátszási blöffről számol be a Treff Bubi.

Jó érzés ütni. Szép dolog az, hogy az ember gazdájának a szekerét előbbre tolja, azzal, hogy aktive részt vesz az ütésszerzés fontos munkájában. Talán még ennél is szebb: meghalni a szent ügyért. Néha előfordul az, hogy nemütés által ütések sorozatát lehet megmenteni. Ez aztán a legszebb.

Azt hiszem, mindenki ismeri dr. Pált, a békebeli rafinált, ötletes bridzsezőt. Számomra már maga az a tény is öröm, ha az ő kezébe kerülök. Szeretete irántunk, kártyák iránt úgyszólván határtalan. Jól bánik velünk, de ért is ám hozzánk.

A közelmúltban egy tízfilléres partiban (ez azt jelenti, hogy egy tízes robber száz pengő) játszott dr. Pál, és a következő egészen különleges helyzetbe került:

Nyugat kis treffel indított, Kelet a dámát adta. A helyzet aggasztó. Az ellenfeleknek pikkben legalább négy ütésük van és ezen felül a káró ász. Hiszen a felvevőnek is volna egy-két ütése. Most már három treff ütés, két kőr és ha hozzá jutna, öt káró. De hogy jut hozzá! Majd a káró ász ütésnél észbe kapnak, a pikk színre fordulnak, és akkor baj van.

Pál dr. nem szereti, ha az ellenfelek észbe kapnak. Jobban szereti azokat még jobban félrevezetni. A treff dámába beletett engem.

Nyugat folytatta a treffet, most ütött az ásszal. A pszichológiai előkészítés megtörtént. A látszat teljesen az, mintha gazdámnak nem volna már treff fogása. Nyugat az hiszi, hogy a treff király Keletnél van. Kelet meg azt hiszi, hogy a treff király Nyugatnál van. Gazdám viszont azt hiszi, hogy nem is oly nehéz dolog az ellenfeleket lóvá tenni. Valljuk meg, hármuk közül egyedül neki volt igaza.

Most aztán nyugodtan lehet szabadítani a kárót. Nyugat került ütésbe a káró ásszal, büszkén és diadalmasan hívott – treffet. A legszebb fiziognómiatanulmányt nyújtotta a két ellenjátékos arca, amikor a felvevő ütött a treff királlyal. A parti teljesítve. Persze a dolog vége az lett, hogy Kelet és Nyugat válogatott dicsérő jelzőkkel ruházták fel egymást:
– Oh, te barom! Miért folytattad a treffet? Ha nálam lett volna a treff király, akkor azt játszottam volna ki – mondta Kelet.
– Te pedig, balga kis bridzscsecsemő, megfigyelhetted volna, hogy én a treff hetessel indultam, magas figura alól egészen kis treffel indultam volna.

Egyedül Észak volt hajlandó gutírozni gazdám ravasz felvevő játékát.

Nekem az a véleményem, hogy dr. Pál játéka páratlanul szellemes volt. Én minden huncutságban szívesen benne vagyok. Sok precíziós lejátszásban játszottam már fontos szerepet, de egyetlen élményem sem szerzett nekem olyan maradéktalan örömöt, mint éppen ez.

Bravó, Pál!

(Ez a történet hiányzik az eredeti kéziratból. A szöveg a Színházi Élet 1936/30 számában jelent meg a 123. oldalon – a szerk.)