Kezdőoldal

Együtt volt már ötvenegy kártyának ötvenegy meséje, és csak az ötvenkettedik lap került el eddig, csak az ötvenkettedik mese hiányzott. A Káró Négyes nem keresett fel eddig. Kétszer is követet küldtem érte a Treff Kettes személyében. Először egy egyszerű: „semmi közöm hozzá”-val intézte el a dolgot, másodszor pedig egy nagy gorombaságot üzent, sőt követemet, szegénykét, meg is rúgta.

Nagyon bántott a dolog, mert különösen érdekelt a Káró Négyessel folytatandó beszélgetés. Magam fáradtam el hát érte, és fülön fogtam a szemtelen, renitens fickót.
– Hát te nem tudod kötelességedet, hogy ha hívlak, jöjj?
– Nem ismerem magát. Kicsoda maga?
– Darvas Róbert hírlapíró vagyok, a bridzskártyák bizalmasa és szószólója. Rajtad kívül mind az ötvenegy lap kiöntötte már a szívét nekem és elmondotta élete legfontosabb játszmáját, kövesd hát te is példájukat!
– Én nem vagyok tagja semmiféle szakszervezetnek, engem a vak sorson kívül senki sem irányít, az egész dolog nem érdekel.
– Ejnye de indolens, hetyke fickó vagy!
– Ha nem tetszik, ne tartson vissza, megyek én szívesen.
– Nocsak, nocsak, ne sértődj meg olyan hamar! Inkább mesélj valami emlékezetes bridzsélményedről.
– Nem tudok én egyről sem.
– Ugyan-ugyan, voltál te már sokat kitűnő bridzsezők kezében is, kell, hogy valamire emlékezz!

A Káró Négyes néma vállvonással felelt, de én nem hagytam annyiban a dolgot:
– Az én kezemben is voltál sokszor, egy esetre sem emlékszel?
– Nem én!
– Még arra a nevezetes 4 káró partira sem emlékszel, amikor én Délen ültem és te is nálam voltál?

Nyugat a kőr dámával indult, melyet kézben ütöttem a kőr ásszal. A káró királyt hívtam, Nyugat beütötte az ásszal, Kelet a kőr bubit dobta el. Nem emlékszel erre a partira? – szóltam rá emelt hangon a Káró Négyesre, mert láttam, hogy szempillái kezdenek lecsukódni.
– De emlékszem… – ijedten kapta fel a fejét és álmos pislogással nézett rám. – Mire is emlékszem?
– No látod, már emlékszel is. Arra emlékszel, hogy Nyugat a káró ász ütés után a treff tízest hívta vissza. Bizony a helyzet nagyon aggasztó volt. Káróban két ütés, treffben egy ütés és pikkben egy ütés elvesztése fenyeget még, ami a már kiadott adu ásszal együtt két bukást jelentene. A teljesítésre csak akkor van remény, ha treffben nem adok ki ütést. Nyugatot jó ellenjátékosnak ismertem, nem tételeztem fel róla, hogy az egyszer védett királya mellől a tízest hívta volna, sokkal valószínűbb, hogy nincs nála a király. Ez esetben csak úgy kerülhetem ki a treff ütésvesztést, ha a treff király Keletnél blankban van. Beütöttem tehát Észak ászával és Kelettől tényleg esett a király. Emlékszel?!
– Mindenre emlékszem – riadt fel a Káró Négyes –, mindenre emlékszem, ha magának úgy tetszik, akár ne is kérdezzen többet.
– Most pedig ugye az történt, hogy a pikk kettest hívtam az asztalról, impasszoltam a pikk dámával, sikerült. Lehívtam a pikk ászt és a treff bubi-dámát, melyekre Kelet kőröket dobott. Most egy kis pikket hívtam, Nyugat adott pikket és Észak kilencesét Kelet ütötte a királlyal. Kelet kőrt hívott vissza. Mielőtt ráadtam volna kézből, jól átgondoltam a helyzetet. Mindenkinek (kivéve Keletet, aki már egy kőrjét kijátszotta) öt lap volt a kezében. Nálam négy adu és egy pikk, az asztalon három adu és két treff, Nyugatnál három adu, egy treff és az ötödik lapja nem lehet más, mint egy kőr, hiszen az összes hiányzó pikkek kimentek. (Az ábrában a Next gomb segítségével lehet követni a lejátszást – a szerk.) Valóban problematikus volt ez a helyzet.
– …tikus volt a helyzet – mondta rá a Káró Négyes, mint egy visszhang.
– Ha Kelet kőr hívását aduval ütöm, majd pikket hívok, Nyugat az asztal elé lop a káró tízessel, treffet hív vissza, amit ütök aduval, de nem tudom elkerülni, hogy Nyugat védett bubija még egy ütést csináljon. Ez pedig már a bukás volna. Ha viszont Kelet kőr hívására kézből a pikket dobom és asztalon ütöm aduval, utána treff lopással kézbe jöhetek. Ha most kis adut játszom, Nyugat üt a tízessel, sajnos, az asztalról is adut kell adnom, és amikor Nyugat a káró bubit hívja vissza, ebbe már beesik az asztal kilencese, én kézben ütöm a dámával, de utolsó lapomat, a káró hetest Nyugat üti a nyolcassal. Ez a játékmód is bukáshoz vezet. Mégis, ez a második variáns vezetett rá a helyes játékra. Eszembe ötlött ugyanis, hogy ha pikket tudnék hívni kézből, amikor Nyugatnak három aduja van és az asztalnak kettő, akkor, ha Nyugat az asztal elé lop káró figurával, nem kéne az asztalról adut adnom. De létre lehet-e hozni egy ilyen helyzetet?
– …tessék?
– Azt kérdeztem, hogy létre lehet-e hozni egy ilyen helyzetet?
– Hát persze! Ön biztosan létre is hozta! – jegyezte meg a Káró Négyes gúnyos mosollyal, nem értettem a mosolyát.
– Bizony ez történt. A kőr hívásba kézből téged tettelek, a káró négyest, de ennek nem ütés volt a jellege, hanem csak egy utamba lévő kártyától való megszabadulás. Talán éppen ezért vagy barátságtalan hozzám. Az asztalon átütöttelek az adu ötössel. Most treff lopással kézbe jöttem. Előállt a kívánt helyzet. Pikket hívtam, Nyugat ráment adu figurával, asztal az utolsó treffet dobta el. Most bármelyik aduját hívja Nyugat, az asztal és kéz együttes villája miatt több ütést nem csinálhat. Emlékszel?
– Emlékszem.
– Hát hogyne emlékeznél erre az egészen újszerű és zseniális partira!
– Persze, persze… De mondja Mr. Darvas – szólt a Káró Négyes –, most már befejeztem a parti elmondását, mehetek?

A Káró Négyes arca teljes nemtörődömséget fejezett ki. Ez már több volt a soknál. Ha még ez a parti sem tudta érdeklődését felkelteni, akkor igazán reménytelen vele foglalkoznom.  Dühösen förmedtem rá:
– Mars vissza helyedre, te impertinens szemtelen fráter!
– Ami azt illeti – felelte ő nyugodtan, már az ajtóhoz érve –, ön sem a jó modor mintaképe.

Becsukta maga után az ajtót.

***

A búcsúbankett

Befejeztem a kéziratot, sőt már a kefelevonatok javításánál tartottam. Különös munka ez. Az ember általában szívesen olvassa a saját írását nyomtatásban, de bizony azt is elunja. Annyira bele tud az ember unni saját magába, hogy azt egy idegen el sem tudja képzelni.

Látogatók zavartak meg. A négy Bubi jött hozzám. Előadták, hogy abból az alkalomból, hogy a kézirat elkészült, hogy mindannyian elmondhatták nekem, ami a szívükön fekszik, és mivel ez a viszony most előreláthatólag abbamarad, búcsúvacsorát akar rendezni az egész kártyacsomag tiszteletemre. Megköszönték, hogy türelmes és megértő voltam hozzájuk, kérték, hogy ezt az utolsó vacsorát még töltsem körükben.
– Szívesen engednék kérésteknek, hiszen sok bájos emlékem fűződik hozzátok, de el kell mondanom, hogy a sorrendben utolsó kártyalappal való találkozásom bizony nagyon a kedvemet szegte.
– Tudjuk, kiről van szó – mondta a Pikk Bubi, aki szpíkerjük volt. – Ismerjük mi jól szerető közösségünknek ezt az ellenségét, ezt a cinikus frátert, a Káró Négyest. Biztosan veled szemben is szemtelen volt, Mester. De ne törődj evvel. Kiközösítjük őt magunk közül, nem hívjuk meg a vacsorára, és mi többiek kérünk téged, tisztelj meg bennünket jelenléteddel.
– Belátom, hogy egy valakinek a hibája miatt nem haragudhatom az ötvenegy többire, ezért kérésteknek eleget teszek, de csak azzal a feltétellel, ha a Káró Négyest is meghívjatok. Akárhogy viselkedett is velem szemben, én kivételt mégsem teszek. Amennyire a Káró Négyest ismerem, ő úgysem fog részt venni egy ilyen közös ünnepségen.

Örömmel elfogadták álláspontomat, bár egy kicsit aggódtak, hogy a Káró Négyes cinizmusa esetleg lerontja az egyébként jó hangulatot. Most áttértek a részletek megbeszélésére. A vacsora időpontjának, helyének és a ruházatnak kérdésében gyorsan megegyezett a négy rendező. Egy kérdésben azonban, amelyet én a magam részéről jelentéktelennek véltem, váratlanul heves ellentét merült fel a rendezők között. A vacsora étrendjében nem tudtak megegyezni. Két párt alakult, és különösképpen ebben a vitában a két legtávolabb eső kaszt képviselői, a Pikk és a Treff Bubi egy véleményen voltak a káró és kőr fronttal szemben. A pikk és a treff rendezők a következő menüt proponálták: előétel kaviár, utána főtt marhahús, csokoládé torta, othello szőlő és mokka kávé. A Káró és Kőr Bubi viszont a következő étlap mellett kardoskodott: paradicsomleves, főtt rák, meggykrém, Jonathan alma és burgundi bor. A tárgyaló feleket e kérdésben lehetetlen volt közös platformra hozni. Különös izgatottság fogta el őket, mintha a másik párt által ajánlott ételek halálos mérgek lettek volna. Végül is nem volt más megoldás, minthogy a vacsorán mindkét menü szerepelt és mindenki azt rendelt, amit akart. Csak később jöttem rá ennek a diétikus ellentétnek a magyarázatára. A fekete színek képviselői fekete ételeket kívántak, a piros színek képviselői pedig pirosakat.

Elkövetkezett a bankett, az egész csomag együtt volt, a Káró Négyes is megjelent. Mondhatom, nagyon vidám, kellemes estét töltöttünk együtt. Egybehangzó vélemény szerint a jó hangulat előidézője éppen a Káró Négyes volt, aki nemcsak, hogy nem tompította a hangulatot, hanem szellemes kedvességgel és vidámsággal az egész társaságot felélénkítette. Néha fenséges volt, mint egy ász, máskor a rendezőségben buzgólkodott, táncolt, tréfált, udvarolt és mindig kész volt segíteni, ha valahol valami fennakadás vagy hiány volt.

Nem értettem a dolgot. Egészen más karakternek ismertem a Káró Négyest. Végül is a mindentudó, pletykás Pikk Tízes felvilágosított engem. A kártyavilágban már korábban elterjedt a bankett híre, és azt is tudták, hogy a Káró Négyes a meghívást fumigálta, nem fog eljönni. Az a helyes, vidám, mindig kész legény, a hívatlan Jolly Joker volt, a Káró Négyes maszkjában.

Vége