Kezdőoldal

Szokatlan baleset egy bridzsklubban
Felelős-e a játékos a kibic testi épségéért?
A kormány gyors intézkedést ígért
Budapest, 1946. március 30.

Különös baleset tartja izgalomban a főváros bridzstársadalmát tegnap óta. A szerencsétlenség valószínűtlen körülményei és az evvel kapcsolatban felvetődött égető problémák teszik érthetővé a nagyközönség legszélesebb rétegeinek érdeklődését. Már itt megjegyezzük és hangsúlyozzuk, hogy az érdekelt körök, de a nemzetközi kibictársadalom hivatott szószólói szerint is felelőtlen mulasztásnak kell tekinteni, hogy a kibickérdésben semmi sem történik. (A korabeli kártyaillusztrációkat köszönjük Jánoska Antalnak – a szerk.)

A „Bitamin” klubban tegnap délután egy igen jó négyes játszott együtt. Kelet helyén Neverfail Viktor játszott és neki kibicelt kényelmes karosszékben ülve dr. Heves Lázár, amikor a következő mozgalmas kiosztás adódott:

Nyugat a szingleton káró hármassal indított Dél 4 szanzadu felvétele ellen. Az asztal királyára Kelet nem adott azonnal. Dr. Heves csodálkozott, miért nem üt Kelet és játssza le mérföld hosszú káró színét. Kelet tovább gondolkodott, és Heves ránézett, alszik-e Kelet vagy ébren van. Kelet még mindig fontolgatta a dolgot, és dr. Heves nyugtalankodni kezdett. Végül is Neverfail felemelte kezét és a Káró Hetest (különös véletlen, hogy kiküldött munkatársunkat szintén Káró Hetesnek hívják – a szerk.) választotta ki nyugodt mozdulattal lapjából és adta az ütésbe. Ebben a pillanatban dr. Hevest megütötte a guta és hangtalanul hátrahanyatlott karosszékében. Senki sem vette észre rosszullétét és a játszma folyt tovább. A káró király ütés után a felvevő még három pikk, három treff és két kőr ütést csinált, de lehetetlen volt a tizediket megszereznie, mert Nyugat biztosan tartott minden színt a kárón kívül.

Ha Kelet ütött volna az első ütésben a káró ásszal, ez ugyan még nem adott volna lehetőséget arra, hogy Dél káró ütést szabadítson, és mégis lehetővé tette volna a teljesítést. Nézzük csak, hogyan alakulhatott volna a játék. Kelet a káró ász ütés után pikket (treff, kőr esetén is ugyanaz a helyzet) hív. Dél üt az ásszal. A tényleges játszmában Dél kilenc ütéséhez a tizediket nem tudta megszerezni. Most csak nyolc ütése van, a hiányzó kettő azonban elővarázsolható éspedig a káró tízes hívással. Ez a hívás nem magasít semmit, kiadja az ütést az ellenfélnek, és mégis pontosan két ütést ér. Nyugatnak ugyanis dobnia kell valamit. Bármelyik színéből dob, ütést veszít. (Az asztal treffet dob.) Majd később a most feladott szín lejátszása újabb kényszerdobásba hozza. Nyugat a háromszoros szorítóba kerül azáltal, hogy a játszmában egynél több káró hívás történt. Ha Kelet azonnal beüt és lejátssza három magas káróját, Nyugat olyan nyomorba kerül, hogy Dél még akkor is teljesít, ha az asztal magas kőr vagy treff dámáját eldobja is.

A játék befejezése után Kelet ezzel a kérdéssel fordult kibicéhez: „Ugye jól játszottam az ellenjátékot?” Dr. Heves egy szót sem szólt, felfedezték, hogy nincs eszméleten. Egy jelenlévő orvos nyújtott első segítséget, kórházba vitték Hevest, eret vágtak rajta és örömmel jelenthetjük, hogy dr. Heves e pillanatban már túl van minden veszélyen és a tökéletes gyógyulás útjára lépett. Kezelőorvosa azonban egyszer és mindenkorra megtiltotta neki, hogy jó bridzspartiban kibiceljen.

Az angol játékszellem szerint a kibic anyagilag felelőssé tehető azokért a károkért, melyeket esetleges beavatkozása bármelyik játékospárnak okoz. Felvetjük most a viszonosság kérdését. A játékos felelős-e azokért a károkért, melyeket a kibicnek okoz?