Kezdőoldal

„Widder Kelet helyén 1 kőrrel indult, amit partnere, Pór passzolt. A norvég Észak, »megmentette a helyzetet« a negyedik helyen információs kontrával újranyitotta a licitet, amit a nézők között számosan bíráltak, de ami kétségtelenül teljesen korrekt volt. Lapja teljesíti egy negyedik helyes kontra követelményeit maga Culbertson szerint is, ezenkívül teljesen logikus volt, hogyha a verseny legjobb csapata 1 kőrben marad, nincs a lapjukban gém. Az eredmény: 4 pikk bemondva és teljesítve a Kelet–Nyugat vonalon.

(Megszakítva Ranik Halle gondolatait finoman megjegyezném, hogy egy briliáns indító kijátszás azért elbuktatta volna Nyugat 4 pikkjét. Ha az ász alól kis kőrrel kezd Észak, akkor pikk ász, pikket kell játszani, különben Dél kőrt lop a rövid aduval, és ekkor a két adun és a kőr ászon kívül a végén ki kell adni egy treffet. Természetesen ezt csak utólag és a négy lap ismeretében lehet kitalálni.)  

A másik asztalnál Sommerfeldt 1 pikkel válaszolt, ami a rendszerünk szerint nem ígért többet, mint amije volt. A felvétel 5 kőr lett, ami önmagában nem kifogásolható licit. De ez egy halálraítélt felvétel volt, és a magyarok nagy íráshoz jutottak ezen a partin.
Egy másik lap:

Kelet–Nyugat vonalon a magyarok leálltak 1 treffben, míg Abrahamsen és én 4 pikkig jutottunk, ami magától értetődően a helyes felvétel. De a lapok fekvése miatt a teljesítés reménytelen volt, és ezen is veszítettünk.
Mint ebből a két leosztásból is látható, mi mindezek ellenére bátrabbak voltunk, mint a magyarok.
Itt egy újabb példa erre:

Nyugat helyén 1 treffel indultam abban a reményben, hogy megmutathatom a lapom erejét a kőr riverzzel. De Robert Larssennek csak egy honőrtrikkje volt, és ezért passzolnia kellett. Végül 4 treffet teljesítettem, de a 4 kőr ugyanígy teljesíthető lett volna. Amikor befejeztük a partit, megkérdeztem Widdert, Larssen helyén ők mit licitáltak volna. Neki »passzolnia kell«, mondta Widder, »de mivel Klór ül azon a helyen, erősen gyanakszom arra, hogy ő 1 pikket(!) fog licitálni.« Miért pont 1 pikket? – kérdeztem. »Mert Klór jó játékos«, mondta Widder. Mindazonáltal Ferenczy ült Larssen helyén, és bár ő is nagyon jó játékos, 1 szant mondott. Ezzel együtt úgy gondolta, hogy kissé erősen licitált, és ezért passzolt Klór 2 kőr riverzére. Ebből is természetesen 11 ütés lett, ami többet ért, mint a mi 4 treffünk, így Magyarország nyerte meg a partit.
Hát igen, volt néhány leosztás, ahol a véletlen is szerepet játszott, és a magyaroknak jobban kedvezett, mint nekünk. De ez természetes: a jobb csapat az, amelyik jobban tudja függetleníteni magát a sors kegyeitől, és ez a csapat most Magyarország volt. A magyarok fölénye mind a licitben, mind a lejátszásban, de mindenekelőtt az idegekben mutatkozott meg. Mind a hatan nagyszerűen játszottak, és mind a hatan minden egyes mérkőzésen kiváló formát mutattak.
Az egyik utolsó Magyarország elleni leosztásban Widder játszott egy 3 szan felvételt. A licitet 1 pikkel nyitotta, és végül szép végállást alakított ki azzal a céllal, hogy Robert Larssent a pikk királlyal ütésbe hozza, aki kénytelen lett volna belehívni az asztal treff villájába. De amikor az asztalon a pikket megütötte az ásszal, Larssen gondolkodás nélkül bedobta a királyt. Widder felállt, mélyen meghajolt, így tisztelegve egy olyan játékos előtt, akiben emberére akadt."

A hollandok fölényesen verték a rossz napot kifogó angolokat, így utóbbiak este az esélytelenek nyugalmával ülhettek asztalhoz ellenünk. Ez volt a sorrend a 2. forduló után:

1. Magyarország 7 pont
2. Hollandia 4
3. Norvégia I. 4
4. Anglia 1

Döntő 3. forduló, 1. félidő
Norvégia I.–Hollandia
Magyarország–Anglia

A holland Goudsmit fivérek már a selejtezőben is sok szép partiban mutatták meg tudásukat, és kiválóan játszottak a döntőben is. A norvégok ellen a fiatalabb Goudsmit mutatványát csodálhatták meg a nézők.

Nyugat a buktató treff bubival indult, ütött a dáma. A felvevőnek nyolc ütése volt: egy pikk, egy kőr, öt káró és egy treff. Azt tudta, hogy a licit alapján a kőr mariázs Keletnél van, és feltételezte, hogyha nincs pikk királya, akkor nem szól közbe. Lehívta mind az öt káróját és erre a végállásra játszott:

És a kibicek legnagyobb megrökönyödésére E. Goudsmit a treff kilencest hívta ki! Nyugat ütött, de nem jött rá, hogy a treff hívás görög ajándék volt. Azonnal pikket kellett volna hívnia, mert a treffek csak négy ütést biztosítottak. Nyugat azonban boldogan hívta le treffjeit és ezzel beszorította Keletet. A szakirodalom ezt a manővert öngyilkos (kanibál) beszorításnak, angolul Suicide Squeeze-nek nevezi. Az utolsó előtti treffre a felvevő az asztalon három pikket és egy kőrt, kézben két pikket és két kőrt tart, de úgy, hogy eldobja a pikk tízest. Ha Nyugat észbe kap és nem hívja le az utolsó treffjét, hanem pikkre vált, akkor az asztal kis pikket tesz, Kelet a királyt, és Dél a dámát! Ekkor Nyugat pikk bubija impasszolhatóvá válik, és a pikk kilences lesz a kilencedik ütés. Az asztalnál persze nem ez történt, mert a négylapos végjátékban Nyugat lehívta az utolsó treffjét is, melyre az asztal pikket dobott és Kelet kényszerdobásba került. Nagyszerű játék volt!

Az ember ilyenkor azért elcsodálkozik, hogy a mesterek 83 évvel ezelőtt így tudtak játszani. Ezt a fogást egyébként Ferenczy Györgytől is láttuk, mert Widder Lajos A bridzsjáték technikája és taktikája című könyvében bemutat tőle egy hasonló partit. Íme:

„Most pedig elmesélem, a kiváló zongoraművészünknek, Ferenczy Gyurinak – saját szavai szerint »örökbecsű« – 3 szan felvételét. Olvasóimra vár majd a feladat eldönteni, hogy miben nagyobb a mi drága Ferenczy Gyurink? Chopin műveinek az előadásában vagy a bridzsezés technikájában? Lehet, hogy a lapokat nem idézem a történeti hűségnek megfelelő pontossággal, mert ezt a bravúros teljesítményt Ferenczy nem válogatott mérkőzésen játszotta, hanem a Gellért-fürdőben, és bridzstörténészeink elmulasztották a lapokat a bridzsévkönyvek számára feljegyezni. Dél helyén játszott 3 szanzadut.

Nyugat a káró királyt játszotta ki, és én leterítettem a lapjaimat. Kelet a káróba a pikk nyolcast dobta. Ferenczy ütött az ásszal és visszahívta a kárót. Nyugat udvarias mosollyal köszönte meg ezt a kitűntető figyelmet és boldogan hívta le az ütéseit. Kelet eldobott még két pikket, majd egy treffet, az ötödik hívásnál hosszasan gondolkozott. Ferenczy unottan nézett le saját ölébe – ez volt a szokása –, és mint aki mit sem tud arról, ami körülötte történik, jobbjával az asztal lapján Chopin egyik közismert etűdjét zongorázta. Én azonban láttam Kelet szenvedését, amely talán Pókayné kínjain is túltett, mert Pókaynénak csak két fia volt, de Keletnek 3 színben volt fogása és egymásután kellett bárd alá kerülniük. Végül úgy döntött, hogy a négyes kőrből dob el egyet. Nyugat pikket hívott, Ferenczy az asztaról kis pikket adott, Kelet a bubit. Gyurka a beütés után most villámgyorsan játszotta le a 4 kőrt és Kelet újra szorult; eldobta a treff tízest. Az asztalon ugyanis ott volt még a pikk dáma, treffből pedig az A9. Gyuri most lehívta a treff ászt, a kilencest átütötte a királlyal és egy trombitás Figaróval kínálta meg Nyugatot. Meg is érdemelte, mert ezt a partit csak Nyugat menthette meg a számunkra.”

Nem csak Lala bácsi elemzéséért, hanem Ferenczy mester és a trombitás Figaró kedvéért is érdemes volt felidézni ezt az élvezetes történetet és cseljátékot, amit azóta is Ferenczy Coup-nak nevez néhány régi magyar játékos, közöttük én is.

Az utolsó forduló előtt az már biztos volt, hogy a magyar csapat a nagy esélyes a győzelemre és csak a legrosszabb esetben lehet második. De természetesen nem számolgattak a fiúk, hiszen győzni mentek Oslóba. És az angol csapat legyőzése nem tűnt megoldhatatlan feladatnak. A Pesti Hírlap tudósítója este 10 óra tájékában telefonon már részeredményeket is közölt. Sajnos rossz hírekről számolt be, mert csapatunk az egyeztetésnél, azaz az első 16 leosztás után 23 meccspont hátrányban volt. A magyar szurkolók nem járhattak örömtáncot, a legtöbbjük valószínűleg valamelyik kártyaklubban várta a friss híreket.

A második 16 leosztásban csapatunk bátor játékkal kezdett a jól játszó angolok ellen. Az alábbi partiban szürrel teljesítettek egy agresszíven bemondott 17 pontos kontrázott gémet.

Kelet kis treffel indult, melyet a felvevő ellopott és körbe engedte a káró bubit. Miután ült az impassz Észak pikket hívott, a tízest ütötte a király. Nyugat lehívta a pikk ászt és treffel szállt ki. A felvevő lopott, káró impasszt adott, utolsó treffjét kézben lopta, az újabb káró impasszal asztalra ment, elvette a kint lévő adut és nem adott ki többet.

A következő partinak sztorija is van, V. P. monogrammal megírta az Ujság.

„Most, hogy Oslóban Európa-bajnokságot nyert a magyar bridge-csapat, gyönyörű utazási élménnyel gazdagodva tértek vissza a játékosok. Bejárták Svédországot, Norvégiát, Dániát, hol vonaton, hol autón, hol pedig hajón tették meg a gyönyörű utat. Páratlan előzékenységgel kalauzolták a vendégszerető országok a magyar fiúkat, és valóban mindent láttak, amit két hét alatt látni lehetett.
– Mondd kérlek, és neked ezekből a gyönyörű álomországokból mi tetszett a legjobban? – kérdem egyik jeles bajnokunktól. – Igazán nehéz így válaszolni, de azért nekem például talán Oslo tetszett a legjobban. Ott kérlek játszottam az angolok ellen egy partit, a lapom és az asztal lapja a következő.

Ebből hét pikket kellett játszanom. Lejátszom a kárókat, egy kárót haza lopok. Közben adok egy treff impászt, lejátszom a kőr ászt is, aztán átmegyek egy kis kőr lopással az asztalra: és aduzok. Az utolsó asztali adura kézből nem a kis kőrt dobom el, amit lophatnék, hanem a treffet, és maradok a végén a kézben a treff ásszal és a kőr király-kicsivel. Sikerült az ellenfeleket megtéveszteni, és előttem tartották a második treff királyt, mögöttem pedig abban a hiszemben, hogy a partnernél már csak blank király lehet, a második treff bubit. És így teljesítettem…

Oslo, felejthetetlen egy város…”

A klubokban persze izgatottan várták az eredményt. Éjjel 1 órakor meg is érkezett a Pesti Napló kiküldött tudósítójának telefonjelentése az alábbi jó hírrel:

A MAGYAR CSAPAT GYŐZELEMRE ÁLL!
A magyar bridzscsapat az oslói Európa-bajnokság második fordulóját az angolok helyett a norvégok ellen kezdte és 3–l-re győzött. Hollandia 4–0-ra verte Angliát. Az utolsó forduló előtt a verseny így áll: 1. Magyarország 7 gy. p, 2–3. Hollandia és Norvégia 4–4 gy. p, 4. Anglia 1 gy. p. Az utolsó fordulóban a magyarok félidőben 9 meccsponttal vezetnek az angolok ellen és Hollandia néhány ponttal előnyben van Norvégiával szemben. Ha nem következik be hirtelen fordulat, a magyarok az Európa-bajnokság biztos győzteseinek tekinthetők.

A második 16 leosztásban tehát sikerült ledolgozni a hátrányt, és előnnyel fordultunk a célegyenesbe.

(Július 3-án folytatjuk)