Kezdőoldal

Essen akkor néhány szó a versenyrendezésről is. A főtornavezető Otto Krefting volt, aki sok éves versenybírói tapasztalattal rendelkezett. A verseny nyugodt atmoszférája és barátságos hangulata a rendezőségnek is köszönhető, kiváló légkört teremtettek a játékosok között, így az egész torna alatt nem történt semmilyen atrocitás. A mezőny fele a nyílt teremben játszott, ahol az asztalok mellett nézők is követhették a játékot. Minden asztalnál volt jegyző, aki a liciteket felírta, az indító kijátszásokról és a partik eredményéről pedig két példány készült, így a szkórlapokat a csapatok a játék végén az egyeztetéshez azonnal megkapták. A fordulók után a csapatoknak, a szakértőknek és a tudósítóknak kiosztották az összes leosztás adatait, melyekből tudtak dolgozni, tudósítani. Ezek nagyon hasznos anyagok voltak, hiszen 3000-nél több leosztást dokumentáltak. Sajnos ezekből az utókornak semmi nem maradt meg, bár lehet, hogy az egyik könyvtárban vagy valamelyik fiók mélyén ott porosodnak, lappanganak. Azt azonban biztosra vehetjük, hogy a fordulók mérkőzésein különböző leosztásokat játszottak a csapatok.

A bridzskongresszuson elsősorban azt kellett megtárgyalni, hogy a következő Európa-bajnokságot hol tartsák meg, és Prágára esett a választás. De 1940-re a versenyszabályokat is meg akarták reformálni.

A már biztos továbbjutó magyar válogatott mellett még hét csapatnak volt esélye, hogy bekerüljön a négyes döntőbe. A belgák ellen a magyaroktól sportszerű játékot várt a közönség, és fiaink a legjobb tudásuk szerint álltak a mérkőzéshez. És a belgák nagy pechjére a rendkívül jó napot kifogó magyar csapat lemosta őket a pályáról, annyira, hogy nem is sikerült továbbjutniuk.

Ferenczy György így emlékezett meg erről:
„Ha a belga team nem veri meg a magyar csapatot (ez volt az egyetlen vesztett meccsünk), bekerül a döntőbe. Így azonban három ízben ellenfelünk lett, miután mindig a legjobbak kerültek össze. Az utolsó meccsen rekord pontszámmal kaptak ki a belgák. A második helyről estek ki.”

A belgák elleni mérkőzésen Bokor Imre, a népszerű „Sumi” is asztalhoz ült és kiválóan játszott. Ezt igazolja az alábbi parti. 

Bokor Dél helyén ült és 7 szanra vállalkozott, Nyugat a kőr tízessel kezdett (a licitet és a partnert nem tudjuk). A felvevőnek tizenkét fejütése van: egy pikk, négy kőr, három káró és négy treff. A tizenharmadik ütést pikk-káró beszorítással lehet megszerezni, de csak akkor, ha ugyanaz az ellenfél tartja a pikk királyt, akinél hosszabb a káró. Hogy bármelyik ellenfél ellen működjék a beszorítás, ahhoz elengedhetetlen, hogy eltávolítsuk az útból a pikk ászt. Pontosan így tett Sumi is. A kőr tízest a királlyal ütötte, lehívott négy treffet (hátha dobnak a hosszú káróból), majd lehívta a pikk ászt és a kőröket. Az asztalon négy káró maradt, a kézben kettő és a dubló pikk dáma. Kelet nem tarthatta meg mind a négy káróját és a pikk királyt, mert csak négy kártya maradhatott nála. Végül a pikk királytól vált meg és a pikk dáma vitte haza a hiányzó ütést. A fenti játékban egy egyoldali kétszínű beszorítást alkalmazott Bokor Imre, melyben a pikk ász lehívása a Vienna Coup nevű mesterfogás. Ha Bokor nem hívja le időben a pikk ászt, akkor Kelet nem szorul be, mert az asztal mögött dob. Ez a deblokkolós eljárás azért jó, mert ekkor a beszorítás nem lesz pozicionális, azaz mindkét ellenfél ellen működik.

A Svédország–Hollandia találkozó döntetlenül végződött. Egy szép holland ellenjáték a mérkőzésről:

Mindkét asztalnál Észak játszott 4 pikket bellben (a licit nem maradt fenn), az ellenvonal nem szólt közbe. Kelet természetesen a treff királlyal indult. Az I. asztalnál a svéd Kelet nagy örömmel folytatta a treffet. Az ász után a kettest hívta, amit Nyugat aduval lopott, és Észak most már teljesen zavartalanul teljesítette a bemondott gémet, mert aduzás után a magas treffekre eldobta a kéz vesztőit.

A II. asztalnál azonban, ahol a hollandok ültek a Kelet–Nyugat vonalon, Kelet másodszorra kis treffet hívott, Nyugat ezt ellopta, és miután jól látta a lapok helyzetéből, hogy Kelet valamelyik színt kéri, nem hívhatott mást, mint kárót. Észak impasszolt, Kelet ütött és most már nyugodtan hívta le a bukást jelentő treff ászt. Ha Észak nem ad impasszt, akkor is elbukik a felvétel, mert magas lesz a káró király.

„Az Európa-bajnokság egyik feltűnően érdekes játszmája ékesen mutatja, hogy a külföldi sztárok milyen képességekkel bírnak. Az angol–holland mérkőzésen nagy előnyt szereztek az angolok az alábbi partiban” – írta az Ujság. Valójában a svéd–holland mérkőzésről volt szó, de az vesse az első követ egy bridzsújságíróra, aki még sose írt hibás bridzscikket.

A tudósítás szerint Dél 4 treff blöff kérdőlicitje megzavarta Nyugatot a lejátszásban, és emiatt hibázott az ellenjátékban. Ha Nyugat treffel kezd, akkor bukik a felvétel, de Van Bemmel Suyck aduval indult, ami után a felvevő ütött négy adut és öt kőrt.

Ez volt a végállás:

Sandgren kis kárót hívott, és Nyugat a közönség nagy meglepetésére nem ment be az ásszal. Ütött a király és a kis káró visszahívásra összeütött a dáma és az ász. Ha Nyugat beszalad az ásszal és treffet hív, akkor persze bukott volna a felvétel.

Hogy lehetett az, hogy egy ilyen jónevű nemzetközi versenyző, mint a holland Bemmel Suyck, ilyen hibát kövessen el az ellenjátékban? – teszi fel a kérdést Ladányi Lóránt cikkíró. – Ő azzal védekezett, hogy Dél 4 treff licitjét úgy képzelte el, hogy treff ász, két kicsije van, és nem merte blankírozni a búbját. A védekezés természetesen kicsit sántít, hiszen a főhiba a káró kihagyása volt.

Bevallom őszintén, hogy 83 év elteltével nem értem a problémát. Ha a felvevőnek harmadlagos treff ásza van, akkor egyszerűen ellopja az asztalon a harmadik treffjét…

És ha már itt tartunk. Az Európa-bajnokság játszmáit nézve megállapíthatjuk, hogy a klasszis játékosok kiváló felvevők voltak. De a legtöbb csapat hadilábon állt a pontos licitálással. Volt például egy olyan mérkőzés, melyen ugyanaz a csapat az egyik asztalon 2 szant, a másikon 3 szant játszott. Ráadásul úgy, hogy 21, illetve 19 figurapont volt a vonalakon.

I. asztal

II. asztal

Az egyik külföldi szakíró utólagos elemzése szerint az I. asztalon Kelet 1 szan licitje rossz volt, helyette jobb lett volna akár a passz, akár a 2 pikk, akár a … 2 treff! Jujjj! A 2 treffre azért 83 évvel később feljajdultam. Azt nem említi meg az akkori mester, hogy Észak miért passzolt a 2 káró közbeszólás helyett azon asztalon, de üsse kő. A másik teremben Észak közbeszólt 2 káróval, mire Délről 2 szant licitálni elég necces lehetett még az ókorban is. Észak 3 szanja sem volt bátortalan licit a passzos partnerrel szemben, de azt még meg lehet érteni. Mindkét asztalon hármat bukott a felvevő (Nyugat 2 szanja optimális ellenjátékra négyszer buktatható), pedig Kelet–Nyugaton a 2 pikk még teljesíthető lett volna, ahogyan Északon az 5 káró! Szóval nekem mai szemmel úgy tűnik, hogy számos esetben társasági játék szinten folyt a licitálás. Ha treffem van, bemondom, a laperő nem számít…

A selejtező véget ért, négy csapat jutott tovább és került a körmérkőzéses döntőbe: Magyarország, Anglia, Norvégia I. és Hollandia. A többi csapatnak helyosztó vigaszversenyt rendeztek, melyen az olaszok és a csalódott belgák már nem vettek részt. Nagy meglepetésre a világbajnok osztrák csapat kiesett és már csak az 5. helyért játszhatott. 

A hazai lapok természetesen ajnározták a magyar csapatot. A Pesti Napló másnap így írt:
„Több mint egy hete már, hogy Magyarország válogatott bridzscsapata az északi országokba utazott, és egy göteborgi barátságos magyar–svéd mérkőzés után – amelyet biztosan megnyert – indult az oslói Európa-bajnokságon.
Az eddigi oslói eredmények alapján meg lehetünk elégedve a magyar válogatottak szereplésével. A tegnap este véget ért előmérkőzésekből, amelyekben valamennyi csapat egy csoportban játszott egymással, Magyarország érte el a legtöbb pontot és minden más tímet hatalmasan megelőzve, 22 győzelmi ponttal döntőbe került. Rajta kívül Anglia 17, Norvégia 17 és Hollandia 15 győzelmi ponttal ugyancsak döntőbe jutott. Itt azután a négy csapat 64–64 leosztásos körmérkőzést játszik, de az eddigi eredmények, sajnos, nem számítanak, mindent elölről kell kezdeni. A selejtező hét fordulóból állott. A magyarok eredményei az egyes fordulókban a következők voltak: Finnország ellen győz 4–0-ra, Anglia ellen győz 4–0-ra, Norvégia ellen győz 4–0-ra, Hollandia ellen 2–2 döntetlen, Belgium ellen félvereség 1–3 arányban, majd ismét Belgium ellen félgyőzelem 3–l-re, végül megint csak Belgium ellen győz 4–0-ra. Háromszor egymásután játszottunk a belgák ellen, aminek az oka, hogy a versenyrend a selejtezőben az élen álló csapatokat mindig egymás ellen játszatta. A magyarok és a belgák úgy kiugrottak az elején, hogy azután sokáig nem tudták behozni őket, végül a belgákat mégis behozták. Vesztükre túlságosan jól álltak, eleget sopánkodtak, hogy a favorit magyar csapat ellen háromszor kellett leülni. Ez okozta a vesztüket. A belgák balszerencséjén kívül az előmérkőzések másik feltűnő jelensége a világbajnok osztrák csapat gyenge szereplése volt. Pedig az osztrákok ugyancsak parádés nevekkel léptek fel: Kaltenegger, Schneider, Meissl, Blühdorn. Úgy látszik azonban, hogy a világhírű Schneider–Jellinek párosítás nélkül az osztrákok sokkal gyengébbek. Kiestek.
Az ezévi európa-bajnoki küzdelmek döntőjének első fordulója pénteken délután fejeződik be. A kiesett csapatok a vigaszserlegért játszanak.”

A Magyarország című lap is elégedett volt.
„A döntőbe jutott magyar csapat jól megállta a helyét. Beigazolódott, hogy a válogatott minden tagja gyors felfogású, együttműködésre és helyes kombinációkra mindig kész, kiváló játékosokból áll. Azok is kitűnően szerepeltek, akik a régi nagyhírű »FÉSZEK« játékosok helyén, mint új nagyágyúk léptek fel. De kétségtelen az is, hogy az idei mezőny gyengébb a tavalyinál, és a nagycsapatok közül csupán a holland és magyar együttes tudott a tavalyival egyenértékű együttest kiállítani.”

Dr. Widder Lajos „Oslói levél” címmel számol be a sikerekről a Pesti Napló olvasóinak.
„Döntőbe kerültünk! A kibicek azt mondják, könnyen. Ez talán mellettünk szól, de bocsássák meg nekünk a budapesti szurkolók, ha még sem vagyunk megelégedve. Nem vagyunk elégedettek, mert az előmérkőzések rendszere rossz és igazságtalan volt, sokat vett ki a csapatból, mindig a legerősebbek ellen kellett játszani. Csak Ausztriával nem találkoztunk, pedig az erősek között ez a meccs fűtötte volna leginkább az ambíciónkat. Revansot Budapestért! Ehelyett mások vettek revansot tavalyi tömeges sikereikért az osztrákokon. Az első finn meccsünk után, amelyet könnyen nyertünk, bekerültünk a díszpáholyba. Oslóban rengeteg néző akad, és amióta a díszpáholyban játszunk, – a második forduló óta mindig csak mi és ellenfelünk játszik ott – tíz-tizenötszörös embergyűrű vesz körül. Nem csoda, ha sok a néző, mert itt, a budapesti viszonylatokat is messze túlszárnyalva, mindenki bridzsezik, több mint negyven bridzsklub van. Érthető, mert mit csinálhatnak a fjordokban télen, huszonkétórás éjszakákon keresztül? A díszpáholy az erős csapatoknak jár. Mi elejétől végig vezettünk, pontjaink is értékesebbek, hiszen mindig a második helyezett volt az ellenfelünk. Rossz rendszer, számunkra fárasztó, de nem lazsáltunk egyszer sem. Hálálkodtak is a hollandok, amikor a selejtező végén 4–0-ra vertük a belgákat, holott ellenkező eredménnyel is a döntőben vagyunk. Így a hollandok megelőzték azt a Belgiumot, amelyik az utolsó forduló előtt még második helyen állt. A belgák dicséretére el kell mondani, hogy nem zúgolódtak, elismerték, hogy ez volt a sportszerű magatartás. A holland Goudsmiték – a döntőben első ellenfeleink – új konvenciókkal jöttek. Megreformálták a népszerű 4–5 szan konvenciót. 5 győzelemmel (finn, angol, norvég, belga, belga), egy döntetlennel (holland és egy félvereséggel (belga) elég sok (22) pontot szereztünk, de a döntőben újra kell kezdeni. Rajtunk kívül az angolok, norvégek és hollandok vannak benn. Ez a három csapat hozta egyébként a legfurcsább új konvenciókat. Az egyik holland csodabogarat már leírtam. Az angoloknak meg ilyen ötleteik vannak: 1 szanra – 3 treff nem jelent színt, hanem a nemes színt kéri. A norvégeknél az a szabály, ha 1 treffes indításra válaszul 1 pikket mondanak, nem lehet négyes kőrjük. Ha azonban az első válasz 1 kőr, lehet ez a szín négyes és mégis van ötös pikkjük. Ezt a módszert mi is ismertük, csak nem használjuk. Általában mindenkinél nagyobb a törekvés új konvenciók után, mint a magyaroknál. Ha megkérdeznek, mégis mi a szisztémánk, megmondjuk: közös alapelvek és az »Ész« konvenciója. Csodálkoznak és nem értik, pedig hozzátesszük: ez azt jelenti, nem akarunk a természetes észjárástól eltávolodni, és ha mégis valami furcsaság van, annak oka is van, logikusan kell megoldani. Általában: a többiekéhez képest könnyed, de rutinos játékunk nagy népszerűséget szerzett számunkra. A norvég sajtó azt írja, hogy francia esprit-vel játszunk és külön klasszist képviselünk.
Volt néhány nehéz parti. Pórral a következő lapunk volt egyszer:
Widder (Észak): x, Tx, AKTx, AJxxxx
Pór (Dél): KTx, AQ8xxx, xxx, Q
Így ment a licit:

A laikus talán nem talál benne különöset. De minden jó játékos tudja, hogy a 2 kőr után – treff indulásnál – a 3 káró nagy erőt jelez, úgynevezett riverz. Amire nem volt jogom. De nem mertem passzolni, hiszen lehet, hogy Pór csak azért nem licitál erősebben, mert már én mutattam erőt, akkor neki nem kell ugrani. Bemondtam a négyet. Pór azzal hálálta meg, hogy bár egy treff, egy pikk kiadó volt, s bár aduból király-bubi-kicsi volt mögötte, mégis teljesített. A tizedik ütés után az ellenfél kapta az ütést. Műnyelven: pivó! Meg is tapsolták érte Az ellenfél (belga) 3 szant játszott és alaposan elbukta. Ez volt talán az utolsó partink az előmérkőzésen.

(Június 30-án folytatjuk)