Kezdőoldal

Adu indulásra Klór szép játékkal teljesítette az alábbi 6 káró bemondást.

Klór kézben ütött, és pikk ász, pikk lopást játszott. A treff ászra kőrt dobott, a kőr ásszal kézbe ment és ellopott még egy pikket a káró királlyal. Ezután treffet lopott, leaduzott és kiadott egy pikket, 6 káró egyenlő.

A másik asztalon a belgák így licitáltak:
1 pikk – 2 kőr
3 káró – 3 szan
4 kőr – Passz

A belga játékos pontosan tízet ütött.

Belgium kitűnő csapattal érkezett az Európa-bajnokságra. Csapatkapitányuk, G. Pupier játszotta az alábbi partit, mely nagyban befolyásolta a mérkőzés kimenetelét.

A belga pár kontrázott 7 káróig jutott (a licit nem maradt fönn), a másik asztalnál a magyarok csak kisszlemet mondtak. Pikk kezdésre bukik a felvétel, de Widder a treff tízessel indult. A felvevő lopott, a káró ásszal kézbe ment, ismét treffet lopott, majd lehívta a káró királyt és a kőr ászt. Ez volt a helyzet:

A kontra egyértelművé tette, hogy a hiányzó figurák Keletnél vannak. Ha a felvevő kőr lopással kézbe megy és ellopja a treff bubit, akkor egy ütéssel ugyan beljebb van, de fel kell használnia a pikk ászt, hogy ismét kézbe jusson, és oda a beszorítás, mert az asztal előbb szorul be, mint Kelet, és bár kimagasodhat a kéz harmadik pikkje, nem lesz hozzá átmenet. Ezt előre látta a belga felvevő, és háromszínű, ismétlődő (progresszív) beszorításra játszott! A káró tízest hívta és átütötte a bubival, majd a következő két adura az asztalról kőrt és pikket dobott. Pór fokozatos kényszerdobásba került. Ha egy treff figurától szabadul, akkor a két magas treffre Dél az asztalról két pikket dob, és a treff bubira Kelet ismét bajban van. Ha a kőr királyt áldozza fel, akkor a treff ászra elmegy egy asztali pikk, majd a pikk király után a kőr dáma szorítja Keletet treffben és pikkben. Ha az utolsó káróra Pór pikket dob, akkor Dél a treff ászra eldobja a kőr dámát és üt még négy pikket. E bámulatos felvevőjáték után szinte biztos, hogy a helyszínen kitört a vastaps.

Az osztrákok újra a svédek ellen játszottak és ismét kikaptak 3–1-re. Ezért mindenkit gondolkodásra késztetett a tavaly világbajnokságot nyert bécsi team rossz szereplése. Paul Stern, az Angliába emigrált bécsi bridzsvezér szomorúan nézte a „Wiener Team” bizonytalan, kapkodó játékát. Pedig mind a négy játékosuk kiváló klasszis. Mi az oka az idei rossz szereplésüknek, tette fel a kérdést Ferenczy György. Stern a kibicelő Jellinekre mutatott. A Schneider–Jellinek pár nem játszhatott együtt többé…

Az osztrák csapat játékosairól Magyarországon is terjedtek a hírek. Augusztusban, azaz cirka egy hónappal az Eb után Pöstyénben Intim Pista már sokat tud és nem is rejti véka alá. A pöstyéni nagyversenyről hiányoztak a bécsiek, akiket nem is olyan régen még a világ legjobb bridzsezőinek ismertek. Sem Walter Herbert örökké mosolygó arcát nem láttuk a kiterített kártyalapok fölött, sem Paul Stern nem vitatkozott szisztémájának előnyeiről. A „Wir lizitiren” című világhírű bridzskönyv szerzője – ez a könyv ma népszerűbb a bridzs birodalmában, mint Culbertson híres Kék könyve – nem dobta el idegesen egyik cigarettáját a másik után. És hiányoztak a többiek is: Von Blühdorn, Kalţenegger, Frischauer, és a híres Schneider–Jellinek duó tagjai. Vajon mi van velük? Meséli a bridzs Intim Pistája: Frischauer doktor Svájcban van, ahol nagyszerűen él meg a bridzsből. Paul Stern, aki annak idején hites kártyaszakértője volt Bécsben a Berzeviczy-pernek, és a kártyajátéknak nemzetközileg elismert legnevesebb teoretikusa Londonban él. Most jelent meg ott angolul az a könyve, amelyben ismerteti a bécsiek licitrendszerét, amelyek alapján tavaly a budapesti világversenyen megverték Culbertsont. (Érdekesség, hogy az a Norman de V. Hart az egyik társszerző, aki később Darvas Róbert szerzőtársa is lesz.) Remekül megy a dolga. Londonban él Walter Herbert is, a Volksoper népszerű karmestere, az ismert zeneszerző. Bécs őt se találta eléggé árjának. Ugyancsak Londonban él Karl Schneider mester is. A pár másik tagjának, Jellineknek már szomorúbb a sorsa: róla az a hír járja, hogy Dachauban van. Internálva. Nem egyedül. A híres játékosok közül Von Blühdorn az egyetlen, aki megmaradt Bécsben. De neki sincs kedve játszani…

Az 5. forduló után ez volt az állás:

A 6. fordulóban a magyar válogatott ismét a belgák ellen játszott, és természetesen fűtötte őket a revans a délutáni vereség miatt. Jól is játszottak. És ezúttal olyan szerencsésen alakult a meccs, hogy a mieink a +9 meccsponttal éppen csak átcsúsztak a 3–1-es VP-kategóriába. Az alábbi kiosztás erről a mérkőzésről való.

A nyílt asztalnál a belga Dél 1 pikkel indult, Észak 2 treffet licitált, Kelet 2 kőrrel közbeszólt, végül Dél 4 pikket játszott kontrázva. Nyugat a kőr bubival kezdett, Kelet az ásszal ütött és kárót hívott. Nyugat ütött az ásszal, kárót hívott vissza, melyet Kelet aduval lopott és adut hívott. Nyugat ütött a pikk ásszal, Kelet újra kárót lopott, és még az adu királya is ütött. Három bukás és 800 pont a magyaroknak. A zárt asztalnál a magyar Dél 3 pikkel indított, ez rajta is maradt, és hibás ellenjáték következtében teljesített. Ez 140 pont, összesen tehát 940 pontot nyert a magyar csapat a leosztáson.

Ely Culbertson licitálási módszerei az 1930-as évek derekán még javában uralták bridzset, de már bontogatták szárnyaikat az újítók is. Jóformán nem volt egyetlen licitrendszer sem, amelyik el ne fogadta volna Culbertson találmányát, a „4 szan – 5 szan konvenciót”. Oslóban az Európa-bajnokságon azonban felbukkant egy pillanatok alatt megtanulható, leegyszerűsített 4–5 szan változat, egy szintén amerikai eredetű újítás, melyet feltalálójáról Blackwood-konvenciónak neveztek el. A történethez hozzátartozik, hogy Easley Blackwood jóval korábban, már 1935-ban levélben elküldte Culbertson bridzsújságjának a konvenció leírását, és arra kérte a szerkesztőséget, hogy cikke ne a saját nevén, hanem Ernest Wormwood álnéven jelenjen meg. Culbertson azonban szándékosan jegelte az újítást, azaz nem tette közzé világhírű bridzsmagazinjában, a The Bridge Worldben. Az ok „mindössze” az volt, hogy Culbertson az általa feltalált 4–5 szan konvenciót erőltette, valószínűleg anyagi okok miatt, esetleg irigységből. De szempont lehetett az is, hogy a Culbertson-rendszerbe nem szándékozott idegen elemeket beépíteni az esetleges jogi követelések miatt. Blackwoodot azonban nem tudta megállítani, mert maga is kiváló bridzsező lévén úton-útfélen terjesztette találmányát, így az szájhagyomány útján rohamosan elterjedt. Annyira, hogy nagyon hamarosan ki is szorította a Culbertson-féle verziót és Európába is eljutott.

Oslóban az új konvenciót először a hollandok alkalmazták. A holland–angol meccsen a Blackwood-konvenció elő is fordult az alábbi játszmában.

Észak 2 pikk forsz indítására Dél 2 szan leintéssel válaszolt, majd a második színt gémre emelte. Észak 4 szannal érdeklődött az ászok felől, Dél 5 treffje tagadta az ászt. Észak újabb kérdése a királyok számát kérdezte, a 6 káró válasz egy királyt mutatott. Észak bemondta a kisszlemet az összeemelt színben, de nem mert nagy szlemet mondani, mert nem tudta, hogy adu királyt kap-e vagy mást. Dél azonban „megnyugtatta”, és az adu kis gábli segítséggel 7 kőrt mondott. A játék történetesen még így sem volt egészen sima, mert olyan kitűnő technikai tudás kellett hozzá, amilyennel a hollandok rendelkeztek. Minden más kezdésre bukott volna a felvétel, de Kelet természetesen a káró királlyal indított. A felvevő ezt aduval ütötte és az adu dámát hívta ki. Amikor Kelettől esett a tízes, a dámát átütötte a királlyal, kárót hívott, és kézben az adu ásszal lopott. Ezután adut hívott, és az asztal magas aduival elvette a kint lévő adukat, a kéz eldobott két rossz treffet. Végül a pikk tízes esése után a magas pikkek tették teljessé a nagyszlemet. Kis szerencse is kellett hozzá, az bizonyos.

Persze van úgy, hogy szerencse is kell a bridzshez. A Norvégia II.–Németország mérkőzésen fordult elő az alábbi játszma.

Nyugat a kőr ásszal kezdett és a kőr bubival folytatta. Dél lopott, pikket hívott, Nyugatról jött a bubi, ütött az ász. A felvevő a kontra miatt a pikk T984-et Kelethez tette, ezért nyilvánvalóvá vált, hogy a felvétel csak akkor teljesíthető, ha Keletnél van a dubló káró dáma-tízes. Nála volt…

Időközben kiderült, hogy Németországban sem volt minden szép, ami fénylett. A német bridzsszövetségnek is nehézségei támadtak a részvétellel és a válogatással kapcsolatban. Idő és pénz hiányában a válogatóversenyt nem tudták megrendezni, és csak 10 nappal a verseny kezdete előtt tudtak két párt benevezni az Európa-bajnokságra, írta a német bridzsújság beszámolójában a szövetség képviselője, Graf zu Dohna, és a csapat egyik játékosa, Von Dewitz. A legjobbak egyébként sem tudtak nagy hatásfokkal és intenzíven tréningezni, mert a városokban, ahol éltek, nem találtak megfelelő erősségű ellenfeleket, a központi felkészülésre pedig nem volt meg az anyagi keret, hiszen az utazás, a szállás és a szervezés akkor sem volt ingyen. Ma már el se hinnénk, de az anyagi problémákon kívül az is nagy gondot okozott, hogy a németek az oslói utazáshoz elegendő norvég koronát szerezzenek be.

A 6. forduló után így álltak a csapatok:

A selejtező utolsó fordulója előtt biztosra lehetett venni, hogy bármi is történik a 7. fordulóban, Magyarország már a döntőben van!

Norvégia bridzslázban égett. Olyannyira, hogy még a cigarettareklámokban is jelen volt a bridzs. Természetesen a norvég napilapok is naprakészen hozták a friss információkat. Sőt, a játék alatt még a részeredményeket is kitették a kirakatokba. Az egyik visszaemlékezésből az is kiderült, hogy a norvég közönség a németek ellen szurkolt. Nem véletlenül…

(Június 29-én folytatjuk)