Továbbra is mindkét játéknap partijaiból kerülnek terítékre tanulságos esetek. Lesznek tanmesék is, persze ezek nem „kőbe vésett” igazságok, még vitatkozni is lehet velük. Igen hasznos lesz, ha az első alkalomhoz hasonlóan többen is csatlakoznak – ellenvéleményekkel, kiegészítésekkel, kérdésekkel. Mindenki bátran közölheti a véleményét – szerintem az eltérő álláspontokból is lehet mindenféle tanulságos következtetéseket levonni.
Most például valamiért ez jutott eszembe _a keleti bölcsességek mintájára_: „Lehet állandóan azon mesterkedni, hogy mindenkit becsapjunk, de gyakran a partnerünk is köztük lesz. Aki nem vesz tudomást arról, hogy vele szemben is ül valaki, az egyszer csak azt veszi észre, hogy nem ül oda senki.”
Mivel egyet már üresben ellőttem, kezdjük egy különösebb tanulság nélküli, de érdekes partival.
Hétfő, 8. leosztás
Mindenhol 3 szan volt a felvétel, zömében Dél játszotta, és a leggyakoribb indító kijátszás a treff ötös volt. Ketten elbukták ezt a partit, amit látszólag sehogyan se lehet elbukni, hiszen a három treff ütésen kívül csak a pikk ász áll ki, és van ütés bőven. Mit csinálhattak rosszul?
Az indító kijátszásba a felvevő nyilván kicsit kért az asztalról és Keletnek a bivalyerős asztal láttán szerintem egyértelmű a helyzete: a királyt kell tennie, mert a legjobb esély a buktatásra az, ha a partnere AJxxx vagy AQxxx felszerelésből indult. Ezek után az ellenvonal üt három treffet meg a pikk ászt, és vége a dalnak”. Egyébként a treff kilences tevés is szóba jöhetne _lehetne például a felvevőnél A862_, ha az így betakarítható három treff ütés mellé még kettőt tudna ütni a partnerünk, de ez a parti nem úgy fest. Nem tudom, mi történt az említett két asztalnál, de könnyen lehet, hogy ott Kelet a treff kilencest tette az első ütésbe, amit a felvevő ütött a dámájával. Most ránézésre egyszerű a helyzete, hív egy pikket – és legalább kilencet üt _valószínűleg többet, mert Nyugat nehezen fogja kitalálni, hogy a partnerénél van a treff király, és ezért kis treffet kellene hívnia_.
Vagy mégse ennyire nyilvánvaló a játék? A felvevő szemszögéből kicsit másképpen látszik a dolog: neki úgy néz ki, hogy ha ötös treffből indultak, akkor nem adhatja ki a pikk ászt, tehát a pikk nélkül kell kilencet ütnie. Ekkor egy treff és négy káró mellé négy kőr ütés is kell – tehát meg kell próbálnia az asztali kőr tízessel ütni, a Nyugatnál lévő bubiban reménykedve.
Ez egy elképzelhető módja a parti elbukásának, és látszólag a felvevő nem hibáztatható, mivel Kelet hibás játéka vezette tévútra. Persze a treffek helyzetének az alaposabb elemzése mást mutat: ha Keletnél volt a J9 és Nyugatnál az AK753, akkor az asztali treff tízes mellett Kelet bubija is beleesik majd az ászba és tartani fog a treff nyolcasunk, ha Keletnél J9x volt, akkor a treff 4–3 _és csak hármat üthetnek le belőle_. Egyetlen veszély az, ha Nyugatnál AKJ53 volt, de abból nagyon ritkán indulnak kicsivel. A jól átgondolt felvevőjáték tehát mégis a pikk hívás és nem a kőr bubi elleni impassz.
Hétfő, 13. leosztás
A licithez egy kis magyarázat, az időbeli sorrendet megfordítva:
– a 4 kőr licit minimális indulást jelent hosszú és hézagos kőrrel
– a 3 káró természetes erős licit, jó szín, jó lap _szleminvit jelleggel_
– az 1 kőr indulás meg induló erőt jelent legalább ötös kőrrel _hosszabb lehet, csak rövidebb nem_
Pikk király az indulás, és megfelelő óvatossággal fogunk hozzá a partihoz. Ha a kőr 3–1, akkor egy adut adunk ki és egyet-egyet a fekete színekből, remélhetőleg nem lopják el azonnal egy káró ütésünket. Van játékunk a 4–0 kőrök ellen is, például ha Nyugatnál van, akkor lemehetünk az asztalra, és megadhatjuk először a dámával az adu impasszt _Nyugatnak fednie kell_, majd később kihívjuk az asztalról a kilencest _ezt is fedi, és utána már csak a nyolcast adjuk ki_, de ekkor bukhatunk, ha Keletnél van az adu király, és Nyugat lopni tudja a második kárót. Ha meg Keletnél gondoljuk mind a négy adut, akkor az asztali adu kilencessel adhatunk impasszt a tízes ellen, és így csak egy adut adunk ki, ha nincs káró lopás.
Bármilyen kecsegtető is „biztonsági játék” címén egy kis aduval kezdeni, ez most nem jó ötlet. Kelet négyes aduja ellen nem véd, mert úgyse fogjuk az asztalról a kilencest tenni, Nyugat KT82 aduját meg csak akkor tudnánk így bekeríteni, ha lenne még egy kis adu az asztalon _vagy valami végállással, ami most szóba se jön_. Legjobb tehát „parasztosan” lehívni az adu ászt. Ha mindenki adott, akkor hívunk még egy adut, ha meg valaki nem adott, akkor káróval folytatjuk, és ha a négyes adu mellett van legalább két káró, akkor így is megvagyunk. A kiadó pikktől így időben meg tudunk szabadulni, és a treff ász mellett csak két adut adunk ki.
Ez volt a teljes kiosztás:
Látható, hogy Nyugatnál négyes adu volt és dubló káró, tehát a harmadik káróba bele tud lopni az adu nyolcassal vagy a tízessel. Itt még el lehet rontani a játékot, ha ezt felüllopjuk – ebbe a csapdába nem szabad beleesni. Sokan elbukták ezt a 4 kőrt, talán nem vették észre a „vesztőre vesztő” játék lehetőségét _amikor az ellenfél az amúgy is ütő adujával lop, és ebbe az ütésbe el tudjuk dobni egy rossz lapunkat_.
Hétfő, 17. leosztás
Nem sokan játszottak szlemet az alábbi partiban, de ettől még tanulságos az eset:
A licitmenet persze most is fiktív _mint a legtöbb esetben_, Kelet 2 pikk licitje 5–5 elosztást ígért _amiből az egyik a pikk_ induló erő alatti lappal.
Két helyen kőr indulásra elbukott a 6 treff, de három játékos pikkel indult ellene, és úgy könnyen teljesített a felvevő, hiszen a kőrjét el tudta dobni. Ez a három játékos lehet, hogy nem aludt – azon rágódva, hogy mennyire nem találta el az indulást. Egy kis vigasz nekik:
A kőr indulást Nyugat üti, majd nyilván hívja a következő kőrt is. A felvevő látszólag egyetlen esetben teljesíthet: ha káróból a király és a bubi is Keletnél van. De ez csak a látszat, az adott kiosztásnál is lehet ütni tizenkettőt, és ha valahol ehhez hasonló licit zajlott, ott nem is irreális a nyerő felvevőjáték.
Azt kell a felvevőnek eldönteni, hogy a káró király mellett Kelet lapjai között inkább a káró bubit vagy inkább a pikk dáma-bubit keresse. Az adott licit alapján a pikk dáma szinte bizonyosan Kelet kezében van, és egyáltalán nem valószínűtlen, hogy a bubi is.
Tehát kőr, kőr lopás után kétszeri aduzás az asztali figurákkal, pikkel kézbe, káró impassz a dámával, pikk ászba elmegy egy kis káró – majd jöhetnek szépen sorban az aduk _természetesen az adu nyolcast gondosan átütve_.
Ez marad a végére, és az utolsó adura Keletnek nincs jó dobása: bármelyik színből dob, az asztalról a másikból dobunk, és elvisszük a maradék két ütést.
Több tanulság is van:
– nézzünk jól körül, hátha van a látszólag legjobb megoldásnál még jobb
0 egyáltalán nem biztos, hogy mindig rosszul járunk, ha az ellenfél „belekotyog” a licitünkbe. Ebben a partiban például az ellenfél „zavaró licitje” nélkül nem könnyű boldogulni: magunktól vagy a 6 treffben bukunk, vagy a 3 szanban.
A hétfői napot zárjuk egy kicsit vicces partival _persze nem mindenkinek volt az..._.
Hétfő, 31. leosztás
A kőr dáma indulásunkat a felvevő kézben lopja, és kihívja a pikk dámát – mi jövünk.
Ha AQJTxxx a felvevő pikkje, és nem próbálunk ütni a királyunkkal, az ugyanolyan mókás, mint amikor QJTxxxx van nála, és megpróbálunk ütni _mindkét esetben fejbe veri a királyunkat az ász_. Azért választottam ki ezt a partit, mert nagyon jó példa arra, hogy ha gondolatban átülünk a másik oldalra, akkor gyorsan kivilágosodhat a mi oldalunkról nézve kicsit bizonytalan helyzet.
Ha a felvevőnek valami ilyesmi a lapja: AQJTxxx, –, Jxxx, xx, akkor kézből fogja hívni az adut, ahelyett, hogy az asztalról hívná? Ugye hogy nem? Szerintem akkor kezd valaki jó bridzsezővé válni, ha már tud egy kicsit az ellenfél fejével is gondolkodni.
Ezek voltak a lapok, öt helyen is meglett a 4 pikk:
Az új napot „bemelegítésként” egy szolid töredékparti elemzésével kezdjük:
Kedd, 8. leosztás
Nyugat a káró négyessel indult, és Kelet helyén nem sok esélyt láthatunk a buktatásra, mivel látszólag minden szín a felvevőnek fekszik jól. Mielőtt betennénk az ászunkat, gondoljuk meg, hogy is vannak ezek a kárók. Ha a partnerünknek ötös lenne a kárója, akkor az csak KJ854 lehetne, tehát az első káróba nyugodtan tehetjük a dámát _azért, hogy átmenetet teremtsünk a színben_.
A felvevő üt a királlyal, és pikk ász, pikket hív, amit a partnerünk a bubival üt, és most káró hívásra bukik a 2 pikk, mert még kétszer aduzunk, majd hívjuk a kárót _3 pikket ütünk, két ászt, és még egy kárót, mert a felvevő aduja elfogy_.
Persze a felvevő nem állt a helyzet magaslatán: ha a második ütésben kőrt hív, majd a káró visszahívást követően kis adut _az ász helyett_, vagy először kis adut hív, majd a káró visszahívás után kőrt, akkor nem lett volna lehetőség a buktatásra.
Egyszerű kis parti kétszer is ugyanazzal a tanulsággal: a királyokkal, dámákkal, bubikkal a kezünkben rendre egyre ritkábban válogathatunk, hogy mikor üssünk velük. Az ászok esetében viszont gyakran előfordul, hogy ha jól választjuk meg az időpontot a bevetésükre, akkor azzal megváltoztathatjuk egy parti sorsát. Az ellenvonalon most oda-vissza közlekedést biztosítottunk azzal, hogy visszatartottuk az ászunkat, a felvevő meg az aduk feletti kontrollját veszítette el az adu ász korai kijátszásával.
Persze senki se gondolja azt, hogy sohasem szabad elsőre ütni egy ásszal. De sokkal gyakrabban kellene arra gondolnunk, hogy „miért is jó, ha megütöm az elsőt?” Ha viszont az ellenvonalon ülve nehezen megoldható rejtvényt adunk a partnerünknek azzal, hogy nem ütöttünk egy ászunkkal, akkor inkább üssünk, nehogy a partnerünket erdőbe vigyük.
Szerintem a nap legtréfásabb partija következik.
Kedd, 11. leosztás
Ilyesmi licit mehetett három asztalon is, és amikor Kelet némi tépelődés után nem indult káróval, a Nyugat helyén ülő játékost a szívbaj kerülgethette egészen addig, amíg az asztal nem terült le. Nyugat kontrája szerintem jogos volt, ha a partnerének lett volna egy kárója, akkor nagyon valószínű, hogy az lett volna a legjobb indulás.
Lehet, hogy két Keletnek eszébe jutott, hogy ha nem tud káróval indulni, akkor benne van a szlem, és ők mentettek 7 kőrrel. A mentés elvileg jó is, ha a Kelet a harmadik treffbe eltalálja az elmenetelt, ez persze az adott asztalnál folyó licittől erősen függhet. Ha ahhoz hasonló volt a licit, mint a fiktív példában, akkor inkább az adu királlyal kell lopni a harmadik treffet, mert az adott kiosztás a legvalószínűbb.
Kedd, 17 leosztás
Dél gonosz módon lehívja az aduit, és Kelet örülhet, ha három bukásból megússza a partit. Hiába van 4–4 színtalálkozás, Kelet keze kőr adu mellett egyetlen ütést sem hoz, míg pikk adu mellett ötöt. Egyáltalán nem ritka eset, hogy például a 7–1 találkozás jobb, mint a 4–4, ez leginkább akkor fordul elő, ha a hetes mellékszín a partiban nem kerülne sorra, míg aduként egész jól működne.
No de nem ez a fő tanulság. Hanem a partnerrel szembeni bizalom. Kelet a lapjait nézegetve könnyen rájöhet, hogy jobb lenne 2 pikket játszani _akár 7–0 elosztásban is_, de az 1 szan kontrára nem mondhat 2 pikket, mert olyan partner nincs, aki ezt megértené. De a 2 kőr kontrára a sor végén már igen! És ezt Nyugatnak le kell passzolnia – ha a partnere nem szokott össze-vissza licitálni, akkor bíznia kell benne, hogy ezt nem ok nélkül mondja. Keletnek talán még jobban kell bíznia a partnerében, hogy nem fog kimenni ebből a 2 pikkből, pedig elég szokatlan helyzet az, ha az ellenfél tudott ötös színébe menekülünk a mi 4–4 színünkből. Ez a kölcsönös bizalom az, ami gyakran átsegít a nehéz helyzeteken. És ezt lehet könnyedén eljátszani, ha össze-vissza licitálunk _mikor mi jut eszünkbe_, és ha a partnerünket elég gyakran becsapjuk arra hivatkozva, hogy az ellenfeleket akartuk erdőbe vinni.
Kedd, 29. leosztás
A végére maradt ez a kicsit bonyolultabb parti, de talán érdemes rajta csemegézni.
Dél helyén 5 kárót játszunk, az ellenfelek nem licitáltak, és az adu indulásba Kelet adut tesz. Milyen tervek jöhetnek szóba?
– még egyet aduzunk, majd hívunk egy treffet, és azonnal impasszt adunk a tízesre _kétfelé is adhatjuk_
– még egyet aduzunk, majd a treff hívásba először egy figurát teszünk, ha ezt ütötték, legközelebb impasszt adunk a tízesre. Ez annyival jobbnak tűnik, hogy ha az ász-király egy kézben van, és jó helyről hívtuk a színt, akkor már megvagyunk, ha meg nem, akkor a tízes elleni impassz még mindig segíthet.
– lehet javítani is az esélyeken: ha eltüntetjük a nemes színű lapjainkat _és marad még adunk is mindkét kézben_, akkor esetleg kényszerhívásba kerül valamelyik ellenfél, és így jutunk hozzá egy ütéshez. Lássunk is hozzá: az adut kézben ütjük _de nem a hatossal_, lehívjuk a kőr ászt _csak nem lesz 9–0 a kőr_, majd a káró királyt átütjük az ásszal. Kőr király, kőr lopás magasan, majd pikk király, pikk ász, pikk lopás után a kezünkben vagyunk és ezek a lapok maradtak:
Most az előzőkhöz képest újabb esélyek nyíltak, tehát érdemes volt egy kicsit dolgozni. Összefoglalva ezeket az esélyeket a treff elosztások oldaláról közelítve:
– 6–0 elosztás esetén egyszerűen teljesítünk, ahhoz nem kell „semmit sem csinálni”.
– 5–1 elosztás se érdekes. Se szingli kicsi, se ötödik ász-király nem lesz az indító kijátszónál, tehát csak szingli figura lehet valahol. Ekkor az első treff hívást üti, és idegen színt kell hívnia, amire az egyik kézből eldobunk egy treffet, a másikban meg ellopjuk _ez egy ellenfelekre kényszerített dob-lop hívás_, így eltűnik az egyébként kiadó ütésünk.
– 4–2 elosztás esetén is jók az esélyek, hiszen többször elő fog fordulni, hogy aki a második treffet ütötte, annak nincs több, tehát a fentiekhez hasonló módon megszabadulunk a vesztő lapunktól
– 3–3 a legrosszabb elosztás, mert akkor az eliminációs tervünk nem működik, ritka, hogy a mellékszínünk „jó” elosztása nem jó nekünk, a „rossz” elosztása meg igen.
Még egy dologra támaszkodhatunk: Nyugat aduval indult, tehát nagyon nem valószínű, hogy nála lenne a treff ász-király. Emellett az is elég valószínű, hogy pontosan egy figurája van treffből _az adu indulás azt sejteti, hogy mindegyik színből egy figurája van_, de erre már nem vehetünk mérget.
Térjünk vissza az ötlapos végálláshoz. Talán akkor lesz világosabb egy kicsit a dolog, ha „fordítva gondolkodunk”, tehát mikor bukhatunk _a 3–3 és a 4–2 eseteket nézzük, és kizárjuk azt is, hogy Nyugat kezében legyen az ász-király_. Az első ütésbe mindig kis lap jön majd _ha megjelenne a három nagy lap közül bármelyik, akkor semmi gondunk nem lenne_.
A_ Átmegyünk az asztalra _ezért „gazdálkodtunk” az adukkal_, és onnan hívunk:
1_ ha a dámát tesszük elsőre, akkor bukunk, ha Nyugatnál Ax, Kx, Axx vagy Kxx volt, ez szerintem 4x3, azaz 12 eset
2_ ha a kicsit teszünk, akkor bukunk, ha Nyugatnál Tx, Txx, ATx vagy KTx volt, ez szerintem szintén 12 eset, de ezek közül 6 eset kevésbé valószínű _Tx, Txx felszerelésből talán elindult volna_ ezért ez a játék egy picit jobbnak tűnik.
B_ Nem fárasztjuk magunkat azzal, hogy átmenjünk az asztalra, kézből hívunk egy kicsit _a helyzet nem teljesen szimmetrikus, a valószínűtlen indító kijátszások miatt van eltérés_:
1_ ha a bubit tesszük elsőre, akkor bukunk, ha Keletnél Ax, Kx, Axx vagy Kxx volt, ez most is 12 eset
2_ ha a kicsit teszünk, akkor bukunk, ha Keletnél ATx, KTx vagy AKTx volt, ez csak 9 eset, és ebből 3 eset kevésbé valószínű _ha AKTx van szemben a két kicsivel, mert abból Nyugat elindulhatott volna_.
Mintha a legutóbbi lenne a legjobb játék _a matematikus elmék cáfoljanak meg, ha hibás az elemzés_.
Persze, ha „valami történik” a parti közben _például elfogy egy szín itt vagy ott_ így valami információnk lesz a treff elosztást illetően, az már más. Ha például megsejtjük, hogy 4–2 az elosztás, és melyik ellenfélnél lesz a dubló és melyiknél a négy, akkor nyert ügyünk van: úgy kell hívnunk, hogy először a dubló treffből tegyenek, és rá kell tennünk a figuránkat. Az első lapunkat megüti az ellenfél, a következőt meg vagy mi ütjük, vagy az üti, akinek ezzel elfogyott a treffje, és akkor dob-lop hívással vagyunk meg.
Kétszer annyian bukták meg ezt az 5 kárót, mint ahányan teljesítették, pedig Nyugatnál ATxx, Keletnél Kx volt, tehát a legjobbnak gondolt esélyre benne van. Lehet, hogy nem elemezték a helyzetet órákig?
