Emlékeznek, amikor néhány éve annyira megáradt a Duna, hogy az emberek a Margitszigetre _is_ jártak, a sajtó által használt elnevezéssel „katasztrófaturistának”? Nyolcrészes cikksorozatunkban az MP-bajnokság keddi játéknapjának tragikomikus leosztásai között csemegézünk.
Meggyőződésünk, hogy – sajnos – nálunk még nem alakult ki az, hogy ennek a versenysorozatnak a végeredményét tipikus párosversenydöntések _menteni a töredéket 100-ért, éles kontrát leadni a 200 reményében, 4–3-as major töredékek erőltetése stb._ határoznák meg, sokkal inkább a nagy hibák elkerülése a döntő faktor. Csendben jegyezzük meg: aki jól licitál és megbízhatóan kártyázik, annak a jó eredményhez valószínűleg ez a legkedvezőbb versenyforma, kicsi a relatív szórás ugyanis.
Ne feledjük el, hogy az MP-nek két nagy is előnye van:
-
minden leosztásban legfeljebb 30 meccspont a tét.
-
_könnyebben_ megtanulhatunk nevetni magunkon és bukásainkon; fel kell állnunk a padlóról _nullszkór után_, ami nemcsak a sikeres bridzsezés alapkelléke.
Prelűd
Mielőtt az a vád érne minket, hogy sporttársakat pellengérre állítunk, jó pszichomókushoz illően saját katasztrófánk explorálásával kezdünk, mely a hétvégi, országos IMP-bajnokság második selejtezőfordulójában "esett meg velünk".
Önök szerint az alábbi kiosztásban hogyan oszlottak meg a treff ütések a védők és a felvevő között az 1 szan felvételben? _180 fokkal elforgatva az eredetihez képest._
Az nyert, aki az „igazságos döntetlenre” fogadott: az első ütés még összejött az ellenvonalnak. A 11-es szabály szerinti ötös indulást Kelet vitte a dámával, majd a lapszám szerinti kilencest hívta, melyre a felvevő a bubit tette… és Nyugat hosszas gondolkodás után kihagyta. _A felvevő becsületére legyen mondva, nem kínozta tovább ellenfeleit, bemutatott még hat magas kárót és két pikket; az ellenvonal a treffek mellett még három kőr ütést szerezhetett volna. Két bukás helyett két szür, alig négy ütés tömése._
Elsőre hihetetlennek tűnik a dolog, de másodszorra belegondolva látható, hogy az ellenvonali jelzésrendszerrel konzisztens lett volna az alábbi kiosztás is:
Ekkor az ellenjátékosok igen rosszul járnak, ha Nyugat üt, különösen, ha még folytatja is a színt.
Megoldhatatlan helyzet? Nem egészen, de az adott versenyformában egy töredékben nem feltétlenül gondolunk végig ennyire egy helyzetet.
A választ Olvasóinktól várjuk a kommentek között!
_Sajnos sem Bridzskrónikát nem áll módunkban felajánlani a megfejtőnek, de még a Küzdelmi kalandok című kötetet sem, tekintve, hogy utóbbiból magunk sem rendelkezünk példánnyal._
Természetesen tévedés azt hinni, hogy a 11-es _kapu_ automatikusan vesztes: magunk _szurkolóként átélt_ legnagyobb sportélményünket éppen a 11-es Kapu csapatának is köszönhettük a Tel-Aviv-i Nokia Arénában _akkor még Yad Eliyahu sportcsarnok_, nyolc éve.
Ugrás a sötétbe
Azért egy nagyszlemtömés _pláne kontrázva_ drágább lett volna. A Gál–Udvari alkalmi pár örülhetett, hogy az alábbi helyzetben már az MP-bajnokság I/B osztályában buktak el, és nem pár nappal korábban.
Mivel induljunk az alábbi frappáns licit után ezekből a lapokból:
Bátran kijelenthetjük, hogy szinte semmilyen támpontunk nincsen. Udvari Szabolcs annyit sejtett, hogy a partnere elmaradt kontrája a 3 káróra egy hajszállal csökkentette a káró ász esélyét, így inkább a feketék közül választott. Rosszul, mivel pikkel kezdett.
Ezek voltak a lapok:
Nem meglepő módon Puza László teljesített: ütött az ásszal, pikket lopott, kiaduzott, és amikor a káró ász után a pikk királyba esett a dáma, terített: 2470, topszkór. Ezt a remek nagyszlemet rajtuk kívül senki nem mondta be. Csak két párnak sikerült 6 szanig jutnia, senki nem csinált szürt a kőr szlemben. _A 6 szan, amellett, hogy többet ír, azzal az előnnyel is jár, hogy esetleg rossz kőr elosztás esetén is teljesíthető!_
Vigaszdíjként a kárvallottaknak és minden Olvasónknak karácsonyra/hanukára javasolnánk egy remek könyvet a szintén nem könnyen megoldható arab
–
izraeli konfliktusról, kedvenc szerzőnktől:
Mario Vargas Llosa: Izrael, Palesztina
Segítsd a partnert!
Feltehetően ismerik azt a karácsonyi történetet, ahol a szegény házaspár férfitagja eladja zsebóráját, hogy az árából csodás hajjal rendelkező szép feleségének fésülködőkészletet vehessen. Apró probléma, hogy az ifjú nej közben levágatta és eladta hajkoronáját, hogy hű urának a zsebórájához legyen óralánca. Így aztán ott állnak karácsony éjjelén: kopaszon, óra nélkül. De fésülködőkészlettel és egy óralánccal.
Valahogy így járt az a pár is, melynek mindkét játékosa megpróbált egyértelmű helyzetet teremteni az alábbi ellenjátékban:
Nyugat meg akarta nézni az asztalt, így az összeemelt szín királyával kezdett. Kelet is biztosra akart menni: átütötte, hogy treffet hívhasson. Sajnos a sikeres műtét közben elhunyt a beteg: _az egyébként kiváló esélyű, de most az 5-1-es kőr miatt nem teljesíthető szlemben, mivel nem tudunk két kőrt lelopni_ kimagasodott a
pikk dáma
, és máris csak egyetlen kőrt kellett lopni. _Jegyezzük meg, a pikk király kezdés után Nyugatnak treffre kell fordulnia, különben Kelet beszorul a nemes színekben! A pikk királyt követő treffre is tud teljesíteni a felvevő, ha a tótágas adujátékkal - lop három fekete kislapot asztalon - kombinált nemes színű beszorítást játssza Kelet ellen. Valljuk be, nem feltétlenül ez a kézenfekvő játék; különösen nehéz az ötletes indulás után._
Tündöklő Középszer – a mohózásról
Tudjuk, hogy majd mindenkinek akad a bridzsasztalnál olyan empirikusan nem igazolható megszokása, amit nem tud levetkezni. Van, aki 10 adunál esésre játssza az adu királyt, mások erős ellenfelek ellen nem mernek gémet vállalni/kontrázni, megint mások indokolatlanul is erőltetik a szlemeket.
Itt és most eláruljuk Önöknek, hogy dr.
Watson
Rácz és gazdája: mohók. Előbbi semmilyen ételnek _ha nem csípős vagy nyers zöldség_ nem tud ellenállni, míg gazdája a bellgémekkel _is_ van így. Tudván tudja, hogy MP-versenyeken fölösleges ezek erőltetése, mivel más a kifizetőmátrix, „jó lesz a 2 szan+1 is”, „go with the room!”, de… eltekintve a valóban nagy tétű párosversenyektől _Maraton, MP-döntő, van még más ilyen itthon?_ szinte már nyúl is a licitdobozba, ha invit hangzik el, és pirosat lát maga előtt a tokon.
Az alábbi lapokkal is ezt tette:
Első kézből tudjuk, hogy az _is_ motiválta, hogy ellenfelei _Nyárádi Gábor–Nagy István_ más erős pároktól eltérően szanzadu ellen is sokszor a passzív ellenjátékot választják. _Nevezzük ezt
Erdélyi Iskolának
?_
A teljes kiosztás ismeretében látható, hogy itt most az impassz valóban elsősorban zsákutcát jelentett:
A pikk hármas _harmadik/ötödik_ indulás után ütött a dáma, és amikor Nyugat a treff dámába válogatni kezdett, már látszott, nincs esély. _Különösen, hogy az EI lapszámcentrikus _is_: az első ütésben Nyugat nem kért, hanem a kettessel egyértelműen páratlan lapszámot mutatott; így Keletnek nem esett nehezére folytatnia a pikket._
Egy apró siker: a treffek parádéja során az ellenvonal dobásai, és különösen annak sebessége meggyőzte a felvevőt, hogy Kelet nem a dámáját, hanem az ászát szinglizte le _érdekes módon Kelet három színben, végállásra szorult_, így a treffeket követő káró ütés a következő mederben haladt: 6-5-2-ász.
Ez valóban pirruszi siker volt, hiszen a bukott bellgémért csak 7 pontot adtak _a kimaradók miatt 26 pontosra redukált skálán_. Minden rosszban van azonban valami jó, egyfelől időnként ülnek az impasszok:
lesz még szőlő, lesz még lágy kenyér!
Másfelől a leosztáshoz is kapcsolódik sikerélménye, továbbá: van jegye a Pintér Béla Társulat idei utolsó bemutatójára, a
Tündöklő Középszerre
. Az idei előadásokat Önök már lekésték, minden jegy elkelt. De lesz jövőre is, érdemes megpróbálni. Akárcsak sikertelen bridzsjátszma után folytatni. Ne féljenek
kérni a következőt
!