Porszem került a pakliba. Tehetős hiba.
Fúj a szél. Hátha nátha. Nem fertőzök. Gőzfürdőzök.
Pörgetem a kártyát. Ez nem egy szem. Két kék. Salak. Lepereg.
Tököm vörösön. Fújom az orromat. Nem tudom a napokat. Számolom a lapokat.
Lepkézünk a pályán, táncolunk a hárfán, éjszaka bemegyünk, délelőtt kijövünk.
Örömnyi rövid vörösem, szivara hosszú aranya.
Ledarált zöldjének ereje, benyelem-lenyomom estére.
Lefőznek ebédre barnára mártásban. Rászoktam.
Kérdezni én még nem féltem. Többest hazudok.
Megteszem. Nem eszem. Divat. Hívat a főnök.
Szívat. Egyél! Nevetek. Mehetek. Kérészek. Egy nap a világ.
Örök kedvencünk, Sándor György Lyukasóra című darabjában szerepel ez a poén: …mert Bérces tanárúrnál csak rontani lehet... és rég rossz, ha valaki egyessel kezd!
Egyessel kezdtünk.
1. leosztás
A tudottan szingli káró négyes indulásra kellett az aduzás és a treff magasítás sorrendjét megkomponálni. Mivel ellenfeleink rendszerében csak egyetlen lehetőség van a piros színek bemutatására, nem tudhattuk, hogy mi Nyugat pontos elosztása. A gyenge kettes elmaradása miatt – utánunk Kelet is passzolt az első körben! – biztosra vettük, hogy tőlünk balra mindkét nemes színből volt négy. Az asztalról hívott pikk dámába Nyugat nyolcasa megerősített minket ebbéli hitünkben. Úgy tűnik, azt sem tudtuk,
hány óra van
.
Nem szabadultunk attól a képzettől, hogy Nyugatnak csak 9 piros lapja van. A treff felgöngyölítését bubival kezdtük. Katasztrófa.
Látható, hogy a – kevésbé operai pikk helyett – fekete dáma kihívásával már a 11 ütés sem volt problémamentes. Mivel három pár be is mondta a szlemet, további kettő az összes ütést hazavitte, a gémben szerzett 12 ütés is csak a magunkfajta sületlenek miatt írt hajszállal átlag felett. „Jutalmunk” 23%.
Nesze neked treff!
Második csapás:
2. leosztás
Páros versenyeken különösen éles kérdés, hogy a tudott _legalább nyolc-, de többnyire kilenclapos_ olcsó színű találkozást közöljük előbb vagy stabil fogásunkkal szanzadu felé vegyük-e az irányt. Az asztalterítés után látszott: még este 6 sincs, de már kettőből kettő.
A figurát ígérő kis kőrt vettük, hogy elblokkoljuk az ellenfél színét. Apró reménysugár: az egyenlőtlen káró miatt nem elképzelhetetlen a mansbeli ellenfél sikeres 50-100-as mentése. Felvevőjátékunk adott volt: a kárók parádéjába Nyugat egy-egy trefftől és kőrtől, valamint két pikktől szabadult meg. Kelet treffet és pikket dobott. Pikk az ászhoz, kőr, melybe természetesen nem tettük a tízest. Kelet is hibázott, mivel nem hívta le magas dámáját, hanem érthetetlenül treffre fordult. Ennél már csak mi voltunk gyatrábbak, mivel így sem sikerült kilenc ütést hazavinnünk _80%_, hanem maradtunk nyolcnál. Az előző partihoz képest felüdítő 47%. Sok szeretettel felfelé kerekítve.
A teljes kiosztás:
Ellenfél! Csere.
3. leosztás
Van fejlődés, mondaná Pelikán gátőr a Tanúban, amikor tarhonya helyett végre grenadírmars a börtönkoszt: nem koszoltuk a licitet; se kicsit, se nagyon. Már dramaturgiailag nem maradhatott el a szépséghiba. Nyugat nem indult bele semmilyen ingyenimpasszba, vonaluk legizmosabb színét magasította. Tudták a felvevő teljes elosztását. Tíz ütés, 37%, detto lovely. Irány a sikeres 3/4-ed!
Hova alább?
4. leosztás
Gondolkoztunk egy pillanatot az induláson. Nyerjünk? Mondjunk gémet partnerünk 1 szan viszonválasza után? Mivel a káró tízes _kézben ütve, pikk ásszal asztalra_ kezdés után a kőr impassz nem sikerült, és
Topolyi Magda
okosan treffre fordult, megint buktunk. Dicső 13!
Megy az ember a körúton. Egy éjjel-nappali kisbolt előtt megkíván három szem szabolcsi almát. Választ. Bemegy. Fizet. Ne.
– Nem látja, hogy éppen műszakváltás? Várjon 2 percet!
Lassan, lassan leszámolja a munkapáros a tízeseket, a húszasokat. Menő a jövőnek:
– Nem értem, miért, de alig volt ma forgalom.
Vevő vár. Vár.
– Elnézést, kifizethetném az almáimat?
– Nem látja, hogy pénzzel dolgozunk! Akár be is csukhattuk volna a boltot addig!
– De nem tette. Kifizethetném az almákat?
A lelépő eladó undorral a mérlegre löki a három almát, majd visszaad. Csöndben gyűlik a sor.
