Pár hete írtam olyasmit, hogy néha ritkának tűnő helyzetek is gyorsan megismétlődhetnek. Valami ilyesmi történt csütörtökön a 20. és 22. partiban.
20. leosztás
Talán kicsit agresszív megmozdulás Észak lapjával rögtön a 4-es magasságon licitálni a leaping Michaels konvenciót alkalmazva _4m=m+MM_, de a színhiány az ellenfél színében és a kitűnő kontrollok reményt keltőek. Ez után a közbeszólás után már nehéz lehet a Dél helyén ülő játékost lebeszélni a szlemről. Ugyan nincs a vonalon a kőr dáma, de legalább kilenc lapos az adu a bubival, és a partner mellékszínét lopással lehet magasítani.
A legtöbb helyen Észak lett a felvevő, és pikk vagy káró indítást kapott. A treff impasszt valamikor mindenképp meg kell adni, de kezdjük aduzással. Hopp, Nyugat ebbe a dámát tette! Nagyon úgy tűnik, hogy az adu 3–1-ben van elosztva _hacsak nem egy nagyon csalafinta Nyugattal állunk szemben_. Most már elég lenne két kis kárót lelopni, a harmadikat a pikk ászra eldobni, három menetben kiaduzni, és a treff impassznak már nem is kell ülnie.
Vagy mégis? Nézzük ütésről ütésre pikk indítás után: pikk ász _káró dobás_, kőr ász _esik a dáma_, káró ász, káró lopás, pikk lopás, káró lopás _kiderül az 5–2_, kőr bubi, pikk lopás, kőr király, káró király, és már csak a treffek maradtak nálunk. Ha nem ül az impassz, akkor Nyugat még üthet pikket, ha jól tartott a végén.
Mit rontottunk el? A tempót. A végére elfogytak az aduink, amikor a treff impasszt megadtuk. Ezt a csapdát a következőképpen kerülhetjük el: azonnal a káróval kell kezdeni, nem aduval. Tehát pikk ász _káró dobás_, káró ász, káró lopás, kőr ász _esik a dáma_, káró lopás _kiderül az 5–2_, kőr bubi, pikk lopás, kőr király, káró király, és most még maradt egy adunk a treffek mellett. Ez ráadásul azért is jó, mert ha ül az impassz, akkor még egyszer meg tudjuk adni _bár az akkor veszélyes, ha Nyugat elsőre nem ütött vele_.
22. leosztás
Két partival később Észak hasonló helyzetben találja magát. Ugyanaz az elosztása, csak erősebb a lapja, „cserébe” az ellenfél is egy emelettel magasabban kezdett:
Mit is kellene licitálni? Ha nagyon szerencsések vagyunk, és a partnerrel megállapodtunk, hogy az ellenfél 3 majorjára non-leaping Michaelst _4m=m+MM_ játszunk, akkor semmi gond _remélhetően arra is kiterjedt a megbeszélésünk, hogy ez kényszerítő licit legyen csapatversenyen_, ez pont a megfelelő lap. De talán nem járok messze a valóságtól, ha azt feltételezem, hogy a párok többsége ebben a helyzetben természetes közbeszólásokat alkalmaz. Szóba jöhet a kontra, de a legvalószínűbb treff színű válasz után sem leszünk sokkal könnyebb helyzetben. Felmerül továbbá az azonnali felüllicit is. Ez utóbbi biztosan valamilyen kétszínű lapot kell, hogy jelentsen. Természetesen az ellenfél kizárása után nagyon csínján kell bánni a felüllicittel, hiszen ezzel jelentősen fogyasztjuk az amúgy is szűkös licitteret.
Ilyen helyzetekben egyébként javasolt az alábbi elv alkalmazása: inkább játsszuk a jó színt a rossz magasságon, mint a rossz színt a jó magasságon. Azaz érdemesebb pontosabban leírni az elosztásunkat, még annak árán is, hogy egy emelettel magasabbra merészkedünk a kelleténél. Lehet, hogy úgy fekszenek a lapok, hogy még ez is belefér, vagy az ellenjátékosok is hibázhatnak. Ha viszont az adu kiválasztásában döntünk rosszul, azt sokkal ritkábban úszhatjuk meg.
Csak az érdekesség kedvéért jegyzem meg, hogy az egyik legpatinásabb amerikai bridzs folyóirat _The Bridge World_ legfrissebb 2014. novemberi_!_ számában egy hasonló licitproblémát szerepeltetett picit más keretfeltételek mellett: –, AB854, QBT983, AK lappal 3 pikk kizárás után a felkért 27 tagú panelből 19-en
a 4 pikk közbeszólást választották
_a 4 káró egyszínű lapot jelentett volna_.
Mint ahogy az előbbi partiban, Délnek megint két ászt osztottak, ezért szlemet akar játszani, hiszen a partner egymagában az 5-ös magasságra vitte a licitet. Észak kezéből a 6 kőr káró indításra bukik, viszont több párnak is sikerült belicitálnia a legbiztonságosabb 6 szan felvételt.
6. leosztás
Miután kiderítettük, hogy a partnernek használható lapja van a gyenge 2-esen belül, adu nélküli gémre vállalkozunk, aminek a teljesítését a természetes pikk indítás nagyon könnyűvé teszi, hiszen már csak a két ászt kell kihajtani. Arra kell csak vigyázni, hogy először kőrt hívjunk, hogy később treffel le tudjunk menni a kőr ütésért. Ha fordított sorrendben próbálkoznánk a színekkel, akkor az ügyes ellenjátékosok már sosem engednének le az asztalra. Káró indításra nincs esélye a szan gémnek, mert hiába ül az impassz, mindkét ászt ki kell hajtani, és elfogynak a fogásaink. Érdekes módon a treff támadás is buktatja a felvételt _még a treff ász majd kis treff is_, mert most vagyunk először és utoljára az asztalon, és hiába találjuk el, hogy melyik impasszt kell megadni, a kőr ütésünkért már nem fogunk tudni lejönni.
9. leosztás
A leggyakoribb treff indításra az alábbiakat tehetjük: ütünk a dámával _Keletnek nem szabad mechanikusan a királyt tennie, hiszen látja, hogy a partner rövid színből támadott, a király betételével csak a felvevőt segítené_, majd lemegyünk a kőr ásszal az asztalra. Sajnos ez az egyetlen gyors lemenetünk, pedig a pikket, a treffet és a kárót is az asztalról kellene hívnunk. Akkor most melyiket válasszuk? A treffet, mert az újabb impassz után eldobhatunk egy kárót, ami után már nem is feltétlenül kell szöknie a királynak, és később káró lopással le tudunk menni az adu impasszért. Sajnos Nyugat belop a bubival a harmadik menet treffbe, de legalább most ő hív. Kőrrel letesz az asztalra, pikket vagy kárót pedig mi magunk is hívnánk. Tulajdonképpen most már csak a pikk impassznak kell ülnie _meg az kell, hogy Keletnek 2–3 aduja legyen_, mert az ellenfél csak két adut és a káró ászt tudja megütni.
Kőr támadásra csak látnoki játékkal lehet teljesíteni: most az adu impasszt kell megadni, és le kell hívni az adu ászt, majd kis káróval folytatni. Szerencsére az erős asztali kárónk miatt csak Nyugat tud ütni, és nincs jó hívása. Ha újabb kőrrel letesz az asztalra, akkor megadjuk a treff impasszt, majd kis káróval újra ütésbe hozzuk. Innentől gyakorlatilag keresztbe lopjuk a partit, de a treff impasszt még egyszer megadjuk, amikor a két asztali aduval lopunk _az egyiket Kelet felül fogja lopni_. Ütni fogunk két adut, három treffet, két kőrt és a maradék négy kis aduból hármat. Ők ütnek két kárót és egy fölüllopást.
5. leosztás
Végül nézzünk egy olyan partit, ahol a mezőny harmada csak töredék játékra vállalkozott, miközben az összes ütést el lehetett vinni.
Hogyan kell aduzni tíz aduval, ha hiányzik a király és a bubi, míg nálunk osztottak a figurák? Ha lehúzzuk az ászt, az jó bárkinél lévő szingli király esetén, valamint ha Északnál az összes adu, viszont rossz, ha Délnél van mindhárom adu. Ha a dámát hívjuk, és körbeengedjük, az nyerő Észak szingli bubija esetén, valamint ha Délnél van minden adu, viszont rossz, ha Északnál van az összes adu. Tehát az ász hívása jobb játék, ha a maximumot akarjuk ütni. Ha viszont biztonsági játékot akarunk játszani, hogy semmiképp se adjunk ki két ütést a színből, akkor kicsit kell hívni a dáma-tízes felé, és szükség szerint fedni, vagy pedig a tízest hívni az ász felé, és körbeengedni _persze a figurát fedjük, ha meg nem tesznek, akkor is ütünk az ásszal – ez az élő partiban előálló helyzetben nem adja fel az adu ütés kiadás nélküli felszedését_.
Ha 2–1 az adu, akkor mindenképpen teljesítjük a gémet, mert megütjük legalább az egyik adu menetet a kettőből, a további adukkal lopunk, és miénk lesz még a treff ász-király, és a két nemes ász is. Tehát a biztonsági aduzással csak az esetleges szürt veszíthetjük, ezért csapatversenyen így helyes játszani a leosztást. Azt azért meg kell jegyezni, hogy ha 3–0 az adu elosztása, akkor ebben a partiban a biztonsági aduzás sem feltétlenül biztosítja a gém teljesítését, mert ha az összes mellékszín rosszul fekszik, akkor bukunk, de mégis jobb biztosan csak egy adut kiadni, mint esetleg kettőt is.
Ha mégis az ász lehúzása mellett döntöttünk vagy a tízest hívtuk az ász felé, akkor már 12 ütést látunk, és megpróbálhatjuk magasra játszani a pikk dámát vagy a kőr tízest vagy bekeríthetjük az ellenfél treff dámáját. Két-két kőr és pikk lelopása után nem magasodott fel egyik nemes színű reménységünk sem. Most dönteni kell, hogy treff impasszra vagy beszorításra játsszunk. Eddigre már valószínűleg kiderült _pl. az indításból_, hogy Dél tartja a kőrt és Észak a pikket. Bárkinél is van a treff dáma, be fog szorulni, de csak az egyik ellenfelet tudjuk szorítani közlekedési okokból. Ha mondjuk Északhoz képzeljük a treff dámát, akkor kőr ász, káró ász, kőr lopás, káró dáma, pikk ász, kőr lopás, pikk lopás, kőr lopás, pikk lopás után ez a 4 lapos végállás alakul ki:
Az utolsó adura Északnak meg kell válnia egy treffjétől, így a dáma már beejthető. Ezzel szemben ha inkább Délre akarunk nyomást helyezni azt a fiktív helyzetet feltételezve, hogy a treff bubi nem Nyugaton, hanem Keleten van _most persze Nyugaton van a treff bubi, így Dél ellen egy sima treff impassz is működne, ha nála van a dáma_, akkor kőr ász, káró ász, pikk ász, káró dáma, pikk lopás, kőr lopás, pikk lopás, kőr lopás, pikk lopás után az előzőre hasonlító állásban treffet hívunk az ászhoz, majd jön az utolsó adu:
Akinek sikerült az összes ütést hazavinnie, az vélhetően eltalálta a végén, hogy melyik ellenfelet lehet beszorítani.
Pár hete írtam olyasmit, hogy néha ritkának tűnő helyzetek is gyorsan megismétlődhetnek. Valami ilyesmi történt csütörtökön a 20. és 22. partiban.
