Hajdu Péternek ajánlva
De csak mert ennyire ragaszkodtok hozzá. Szóval az történt, hogy elkezdtem mindenütt compound beszorítást látni. Emberi gyengeség ez, amely akkor ér utol, ha sokan dicsérik meg az emberfiát adott témában elkövetett írásáért _anyukám állítja, hogy minden kismama maga körül is csupa várandós anyukát lát – így látok én is mindenütt compound coup-ot…_. Compound azt jelenti magyarul: „összetett”. Az „összetett beszorítás” elég sután hangzik: kicsit nagyképű is, kicsit semmitmondó is. De miről szól? Az egyik ellenfél két színt tart, a másik hármat _ez összesen ugye öt_, ezért az általam választott név: „ötszínű”.
Íme, következzék hát _közkívánatra_ egy felettébb egyszerű összetett beszorítás, akarom mondani, öt színben. Az alábbi partit az OPB döntőjében játszottam, abban a fázisban, amikor már látszott, hogy csak a csoda segíthet a szuperdöntőbe jutáshoz.
Kelet passzolt, 1 treffel indítottam a licitet, Nyugat 1 pikkel közbeszólt. Észak 1 szant licitált. Délen kis gondban voltam, mert mindenekelőtt gémforsz helyzetet akartam teremteni, de végül rátaláltam a 2 kőr licitre _végtére is a partner nem kontrázott: nem valószínű, hogy négyes kőrje lesz_. Észak 2 szannal próbált fékezni, de én már elköteleztem magam: 4 treff ORKC-vel jeleztem a szlem iránti érdeklődésemet _opcionális ászkérdés_, amire Észak a 4 pikkel nem tetszéséről és egy ászáról tájékoztatott. Erre keresetlen egyszerűséggel bevágtam a szlemet.
A pikk ász indulás után az asztal némi csalódást okozott. Ha a treff szín húz és a káró impassz ül, akkor sincs több tizenegy ütésnél.
Nyugat treffre fordult, ami jó hír volt, mert megerősített a reményben, hogy nála lesz a káró király. Két menet adu után a treff szín egyenletes elosztása is kiderült. Ezen a ponton arra gondoltam, hogy dűlőre viszem a dolgot: egy hosszú versenyen nem akartam magunkat és az ellenfelet sem fárasztani reménytelen felvétellel, ezért kitettem a káró dámát. Nyugat kötelességtudóan fedett, ütöttem az ásszal.
Hívtam egy pikket az asztalról, hogy kézbe érve befejezzem az aduzást, ezzel máris lehetőséget adtam Keletnek, hogy az előadásmód _„presentation”_ pontszámát javítsa a partinak: „eldobta” a treff bubit, hogy minél kevesebb információt adjon lapjáról. Felülloptam, és nekiláttam életem első, gyakorlatban elkövetett ötszínű beszorításának.
Két további treff lehívása után a következő lapok maradtak:
Ha feltételezzük, hogy Kelet és Nyugat mindkét piros színt tartja, továbbá, hogy a pikk király Nyugaton van, úgy az ellenjátékosok akkor dolgoztak a legjobban, ha ebben az állásban Nyugat elosztása 1–2–3–0, Keleté pedig 0–3–3–0 vagy 0–4–2–0.
Az utolsó előtti treff Keletet nem fogja bántani, eldobhatja a felesleges piros lapját, hogy elosztása a biztonságos 0–3–2–0 lehessen. Északról eldobható egy kőr, de mit dobjon Nyugat? A pikk királyt nyilván nem dobhatja el, ezért az egyik piros színről le kell mondania.
A_ Nyugat eldobja az egyik káróját
Ebben az esetben az utolsó treff már nem okoz neki fájdalmat, hiszen eldobhatja a másik kárót is _az asztalról megint kőrt dobunk_, de Kelet is kényszerpályára kerül: tartania kell a kárót, ezért le kell mondania a kőr színről. Most már kész vagyunk: kárót hívunk a bubihoz és Nyugat beszorul a nemes színekben.
B_ Nyugat eldobja az egyik kőrjét
Az utolsó treff Nyugatnak ismét nem fáj, hiszen nyugodtan dobhat még egy kőrt. Az asztalról az obligát kőr dobás után Keletnek megint fájdalmas döntést kell hoznia: most a kőr szín felügyelete maradt rá, így az utolsó négy lapja között már csak egy káró lehet. Ezúttal a parti a magas kőrök lehívásával ér véget, amely során Nyugat beszorul pikkben és káróban.
Nem kis büszkeséggel álltam fel az asztaltól, és azt hiszem, fűnek-fának eldicsekedtem, hogy túl vagyok életem első compound-beszorításán _akkor még így mondtam, mert az írói vénám nem folyt át verbális ereimen, hogy az „ötszínű” nevet hirtelenjében megszüljem_.
Már hazafelé is gyötörtek rossz gondolatok. Jelentős izgalmi állapotomban és gyermeki lelkesültségemben az asztalnál nem számoltam utána annak a kérdésnek, amit a kedves olvasó már nyilván gyanakodva feltett magának: ha Nyugatnak hatos pikkje volt és dubló treffje, akkor a maradék öt piros lapjával egészen pontosan hogyan is tartotta volna mindkét piros színt? Hamar rácsodálkoztam, hogy ez a kérdés csak egy illúzió _látott már valaki illuzórikus kérdést?_. A felvevő ugyanis nem tudja, hogy Nyugat melyik piros szín felügyeletében segít Keletnek, tehát úgy kell játszania, mintha mindkettőben segítene. Kicsi rossz érzés azért maradt bennem a szétkürtölt dicsőség miatt, de megnyugtattam magam azzal, hogy egyrészt láthatóan a kutyát nem érdekelte már a versenyteremben sem, hogy mivel fárasztom őket, másrészt az aztán végképp kizárt, hogy bárki utólag megkeresse és részletesen kielemezze a partit.
Hazamegyek, és mit látok? Milyen szörnyűség fogad? Az interneten lapozgatva az elrontott kiosztások sorát _volt mit nézni_ erre a nevetséges felfedezésre bukkanok:
Az a fránya káró nyolcas. Az tehet mindenről. Keletre egy vacak kilences sem szorult, így Nyugat egyedül tartotta nem csak a pikket, a kárót is. A treffek és a kőrök lehívására _végül is az asztalnál ez történt_ Nyugat egy klasszikus kétszínű beszorítás eredményeképpen engedett egy ütést az asztalnak. Nem nagy sztori.
Aztán elkezdtem azon gondolkodni, hogyan lehetett volna Nyugatnak olyan elosztása, amely mellett az én dédelgetett ötszínű beszorításom létrejön? Szerencsére találtam ilyet: a pontosan 5–3–3–2 elosztás megfelelő. És ami még érdekesebb: ha Nyugatnak ez lett volna az elosztása _és persze nincs nála a káró kilences vagy a tízes_, akkor elbuktathatta volna a felvételt a második ütésben. Kőrt kell hívnia! Ezzel elveszi az asztaltól azt a lehetőséget, hogy az utolsó adura kőrt dobjon _aki nem hiszi, járjon utána!_.
A beszorítástankönyv első példapartija _az asztal előtt tartja az ellenfél a két fenyegető színt, de előbb kell dobnia, mint az asztalnak, így aztán ad egy ütést_ lett az én első ötszínű beszorításom. Nem baj. Így kellett gondolkodnom, így kellett játszanom – és így kellett történnie. _Ez egy ilyen verseny volt. A topszkór ellenére sem jutottunk a szuperdöntőbe_.
