Az elmúlt héten könnyebb helyzetben voltam, mert több rossz partit írtunk a saját hibánkból. A tanulságok levonása írásra serkenti a szerzőt. Ha ajándékokkal halmoznak el, arról nincs mit írni. Remélem, mindezek ellenére sikerült most is egy-két érdekességre találnom.
Észak nem az agresszív egy pikket választotta, és Dél is helyesen döntött, amikor megelégedett a részjátékkal. Négy asztalon bukott a gém: vagy Észak indulhatott az egyes magasságon, vagy Dél értékelte felül figuradús, de ász nélküli lapját. Treffel indultam, Koltai Gábor ütött, és kis káró hívással azonnali választás elé állította a felvevőt. Szerencsénkre ő a bubit választotta, így nem tudott nyolcnál több ütést szerezni.
Talán jobb lett volna a két pikk indulás a részemről. Csapatversenyen, mindenképpen az egy pikk a helyes. Így nem tudtuk elkerülni a rossz gémet, igaz, csak egyszer buktunk, hat sorstársunkkal együtt. Elméletileg ez nem rossz eredmény, hiszen az ellenvonalnak kilenc-tíz ütése van a káró színben. Gyakorlatilag 30% alatt végeztünk. Ha az ellenfél maximális ellenjátékot játszik, a négy kőr hármat is bukhat, de kettő is csak egy asztalon született. Három helyen lementették a gyenge gémet, el is nyerték méltó büntetésüket: jó ellenjáték _három kőrhívás_ következtében kettőt buktak, természetesen kontrával. Nem ismerik egyik alapvető bridzsszabályomat: lementett gémet nem lehet eljátszani…
Az indító kijátszás a treff tízes. A káró bubi folytatásra Kelet nem a király teszi. Miért? Zia szerint azért, mert nincs nála. Ha azt is figyelembe vesszük, hogy Nyugat az ellenfél színével indult, így könnyen lehet káró királya, akkor ütni kell az ásszal. Sikeres adu impassz után 12 ütés a jutalom.
Dél helyén ülve az elavult természetes licitet választottam, Nyugat a Lebensohl-konvenció szerint licitált: nincs négyes pikkje és kőr fogása. A kőr dámát ütötte az ász, a kőr folytatást a király. A treff ütésekre szorulni kezdtem, tartanom kellett a másodlagos káró királyt. Nyolcadmagammal abba hibába estünk, hogy egy pikket is eldobtunk. Így a felvevők, nálunk Tóth András, a háromlapos végállásban az asztali kőrrel kiadták Délnek az ütést… függöny. Egy ravasz Dél a magányos káró királyt tartotta, ellene tizenkettőt ütöttek.
Változatos eredmények születtek a leosztásban, +300és –800 között volt a szórás. Szerencsére az előbbit mi írtuk. Volt négy ászunk, és mindegyik ütött. A jó öreg Culbertson még 4 treffel indult hasonló kártyákkal, szerencsére nem az ő tanítványa volt az ellenfél. Akkor mi is a skála másik végén találtuk volna magunkat a kontrázott négy pikkben. Kis aduindulás után a felvevő visszajátszotta az adut, az ászra én Északon a pikk nyolcast dobtam, lapszámjelzésnek szánva. Dél, ha bízik a partnerben, azonnal tudhatja, hogy a felvevőnek nem osztottak pikket. A káró ász következett, a felvevő a királyt adta az ütéshez. Kőr ász, kőr király, pikk király _a kézből kőrt dobott a felvevő_ volt a további sorrend, nyert a negyedik ász is. A kör impassz jobb játék, a pikk ász valószínűleg Délnél lapul. Ha kis pikk lapjai lettek volna, azok közül tesz ki egyet elsőként az asztalra.
Kelet helyén ülve kicsit furcsának tartottam Észak licitjét. A „becsöngetett, majd elszaladt” történet jutott eszembe. Észak menet közben rájött, hogy a negatív kontra lett volna a licitje, és korrigálni próbált. A passzív káró indulás után a felvevő nyolcat ütött, hasonlóan a többi nyolc adu nélküli ütésre vállalkozó, szintén káró támadást kapó társához. Hatan a licittel bejelentették igényüket kilenc ütésre, ők mind a támadó pikk kijátszás következtében kilencet is ütöttek!
Mindenki tízet ütött, de a mi szerencsénkre csak hárman mondtunk gémet. Ellenünk a leggyakoribb kőr indító lap került az asztalra, néhány asztalon ez treff volt. Egyetlen Délnek sem jutott eszébe a partner másodlagos káró ásza, így a káró lopások elmaradtak. A káró hívás csak akkor lehet rossz, ha a partnernek bubija van, de ezt el is találhatja a felvevő.
Ehhez azonban a játékosoknak az átlagosnál több
fantáziára
lett volna szükségük…
