Ha valaki bármilyen okból beáll egy sor végére, nem sokáig marad ott. Jönnek újabbak is mögé, és néha „előzni” is sikerül, így egyre előrébb fog kerülni a sorban. Ebben az előrébb kerülésben próbálunk egy kis segítséget nyújtani ezzel a sorozattal a IV. osztályba nevezett játékosoknak.
Nagymestereknek, mestereknek túl könnyűek, gyakran unalmasak lesznek az itt tárgyalt esetek, de ki tudja? Bemelegítésnek bemutatok az I/A osztályból egy partit.
2. leosztás _I/A_
Az első három ütésben elment három treff, majd egy kárót hívtak, amit megütöttünk. Most már minden ütést el kell vinnünk, és ehhez kovácsolunk majd különböző terveket. A 4–0 adut és a nagyon rossz pikk elosztást kihagyjuk a számításból _ugyanis akkor nem nagyon fogunk teljesíteni_.
a_ Lelopjuk az asztali három kis kárót a kezünkben. Ekkor a kőr dámával is lopni kell, ezért ehhez 2–2 adu mindenképpen kellene, de még az sem elég. Négy átmenet kellene a lopásokhoz, és végül az adu király lehívásához, a pikk ász és háromszor pikk lopás. A negyedik pikk hívása már elég veszélyes ügy, felüllophatják a kilencessel vagy a bubival, de ha ez a két adu maradt kinn, akkor a pikknek elé tudnak lopni valamelyikkel, akkor is kiadunk egy adut. Szóval ez nem jó terv, keressünk ennél jobbat.
b_ Lop-impasszt adunk a pikk király ellen – lemegyünk a pikk ásszal, feljövünk a kőr ásszal és kihívjuk a pikk dámát _ha nem teszik rá a királyt, akkor dobunk egy kárót_. Ha ez sikerült, akkor megvagyunk 4–3 pikkre és 3–1 adura, mert csak kétszer kell lopni a pikket, és háromszor aduzhatunk. Ez jó terv, de talán van jobb is.
c_ Magasra lopjuk a pikket – a pikk ász lehívása után kézbe jövünk és kis pikket lopunk, majd megint kézbe jövünk és megint egy kicsit lopunk. Ha most esik a király, akkor leaduzunk és 3–1 adura is megvagyunk. Ha nem esik, akkor még mindig meglehetünk, így ez talán még jobb terv az előzőnél.
Annak ellenére jobb tervnek látszik, hogy az Észak kezében lévő Kxxx önmagában nagyobb esély, mint a Dél kezében lévő Kxx. Mielőtt folytatnánk a parti elemzését, az esélyek közelítő számításáról valamit.
A kint lévő hat kis lapból hányféleképpen lehet hármat kiválasztani – ez áll szemben azzal, hogy a hat lapból hányféleképpen lehet kettőt kiválasztani. Ha jól számolok, az előbbi _6x5x4_/_1x2x3_=20, az utóbbi meg _6x5_/_1x2_=15. Tehát 4:3 arányban valószínűbb Északnál a Kxxx, mint Délnél a Kxx _csak a 4–3 elosztásokat néztük_ – de mégse azt választjuk. Azért nem, mert Északnál lévő Kxx esetén így is megvagyunk, a Délnél lévő Kxxx esetén pedig még nem buktuk el a partit.
Fogalmazhatunk úgy is, hogy a lop-impassz esetén azonnal bukunk, ha nem ült – míg ha harmadik királyra játszva kis pikket lopunk kétszer, akkor még maradt teljesítési esélyünk akkor is, ha nem esett a király. Ha ez a többletesély nem elhanyagolható _a 2–2 adu biztos nem az_, akkor a mérleg nyelvét bőven átbillenti.
Akkor nézzük a konkrét tervet.
Ütöttünk a káró ásszal, átmegyünk a pikk ásszal, majd feljövünk és lopunk egy pikket, újra feljövünk és megint lopunk egy pikket. Hohó, ez így nem ér – mondhatná az, aki éles szemmel észrevette a csalafintaságot. Hiszen pont a legfontosabb maradt ki a meséből, hogy mivel jövünk a kezünkbe.
– Ha kétszer aduval közlekedünk, akkor 2–2 adura megvagyunk akkor is, ha a pikk király nem esett, de a pikk 4–3 volt.
– Ha kétszer káró lopással közlekedünk, akkor meglehetünk még akkor is, ha nem esett a pikk király és 3–1 az adu, csak egy kis szerencse kell hozzá, hogy mind a négy pikkünket le tudjuk lopni az asztalon _pl. szingli adu bubi vagy kilences Délnél_. De sajnos bukunk akkor, ha Délnél van a hármas adu és esett a harmadik pikk királya _rövidebb adunk maradt a magas pikkek mellett, mint Délnek_.
– Megvan a megoldás: mivel adut mindenképpen hívni fogunk a parti folyamán, az a legjobb, ha egyszer aduval jövünk fel, egyszer meg káró lopással.
Ezek a lapok maradtak _egyszer aduztunk az ásszal, a kezünkben egy kárót, az asztalon két pikket loptunk, mindenki mindig adott_, és az asztalon vagyunk:
Ha az utolsó hívásba _a második pikk lopás_ esett a király, akkor kiaduzhatunk és magas a kezünkben minden. Ha nem esett a király, akkor is maradt esélyünk.
– Feljövünk a kőr dámával és lelopunk egy pikket az adu királlyal: a maradék két ütés a miénk, ha az adu 2–2 volt.
– Kárót lopunk az adu tízessel _ez még elég nagy valószínűséggel elmegy_, majd egy pikket próbálunk lopni - ez már zűrösebb, ehhez vagy az kell, hogy Délnél legyen hosszabb a pikk, vagy az, hogy ne legyen nála se az adu kilences, se a bubi. Ez a játék 3–1 adura is működhet, de 2–2 adunál is vezethet bukáshoz.
Hogy most melyik a jobb esély, azt már tényleg a matematikusok dolga eldönteni, nem a miénk. Már csak azért is, mert az első adu hívásba _amikor aduval kézbe jöttünk a pikk lopásért_ eshet a bubi vagy a kilences, ami a fenti tervet és esélyeket még jobban megkavarja.
Azért választottam ezt a partit bevezetőül, mert ehhez hasonló _csak kicsit rövidebb_ elemzésekkel próbálok majd rávilágítani az elkövetett hibákra. A hibák emlegetésétől ne keseredjen el senki, azokból lehet tanulni. A bemutatott partiban például az I/A osztályban treff indulásra sokkal kevesebben ütöttek tízet, mint kilencet – pedig sima tíz ütés van benne, hiszen harmadik pikk királya volt Délnek _de 3–1 volt az adu_.
Szóval nincs nagy különbség az alacsonyabb osztályban játszók és a nagymesterek között – mindenki követ el hibákat szép számmal. Talán annyival van közelebb egy rutinosabb játékos, hogy utólag inkább észreveszi, mit rontott el _néha meg is írja_.
Jöjjenek a csütörtöki partik.
3. leosztás
Licitekkel keveset fogunk foglalkozni, hiszen mindenki más szisztémát játszik. A partikhoz lesznek néha licitmenetek is, de főleg a felvevő- vagy ellenjáték „megfelelő mederbe tereléséhez”, és nem olyan céllal, hogy mindenképpen az lenne az egyedül helyes licitvezetés.
Ez a parti kivétel. Igen gyenge színnel, a külső színekben figurákkal egyszerűen butaság védekező indulást választani. Még nagyobb butaság az ellenfél indulása után beavatkozni ilyen lappal, hiszen a kockázat ilyenkor nagyobb, az elérhető nyereség pedig sokkal kisebb. A legnagyobb butaság az egészet ráadásul kedvezőtlen szkórhelyzetben _bellben mans ellen_ csinálni. Most 1100 lett volna a megérdemelt büntetés _kis segítséggel 800-ból megúszták az őrültek_, míg a 3 szannal 460-at lehetett írni, de az a 6 treff is csak 920, amit nyílt lapokkal se egyszerű megcsinálni. Ha a partnerünknek legközelebb kicsit jobb lapja lesz, akkor 500-at fogunk bukni és nem lesz benne az ellenfél gémje. Ha még jobb lapja lesz, akkor is 500 bukás néz ki, mert akkor meg gémet mond a partnerünk, és azt fogjuk bukni.
Ezen a 2 pikk közbeszóláson nyerni nem lehet, csak veszíteni – esetleg meg lehet úszni. Ha valakinek az hiányzik, hogy értelmetlen kockázatvállalással emelje az adrenalinszintjét, az dugja a fejét egy éhes és dühös oroszlán szájába – persze az sem ilyen veszélyes.
8. leosztás
Káró dáma az indulás, amit Észak üt az ásszal, visszahívja a kárót, megütjük _Déltől a nyolcas jön_. Egy pikk és egy káró még kiáll, tehát kőrt nem adhatunk ki. Látszólag bármelyik irányba megadhatjuk az adu dáma elleni impasszt, de ez csak a látszat. Miért? Ehhez mélyebbre kell ásnunk, és fel kell tennünk néhány kérdést.
Mi van káróban az ellenfeleknél? Délnél lehet Q8, QJ8, QJT8 – melyikre szavazunk? Nyilván a legutolsó a legvalószínűbb – hiszen az első kettővel ritkán indulnak bele az asztal színébe az ellenfelek.
Mi van a pikk színnel? Ha Délnél van az ász, akkor azzal ütésbe kerülve lehívja a magas káróját – de ha nincs, akkor már nagyon közel van a teljesítés, hiszen ha jó helyről hívjuk a pikket, akkor az asztali két kárót el tudjuk dobni a magas pikkekre.
Akkor egyáltalán ne aduzzunk? Dehogynem, csak arra ügyeljünk, hogy lehetőleg ne Dél kerüljön ütésbe az aduval. Ha Dél üt a kőr dámával, akkor szinte biztos bukunk, ha Észak, akkor esetleg még teljesíthetünk, tehát ha „okosan” adjuk meg az adu impasszt, kicsit többször teljesítünk.
Mivel Délnél volt az adu dáma, és Északnál pikkből Axx volt, ezért 11 ütést lehetett hazavinni – ami káró indulásra senkinek sem sikerült _két helyen a káró ásszal indultak és valószínűleg folytatták a kárót, így a felvevők „ugyanott voltak” mint a káró dáma indulás után_.
9. leosztás
Elindultunk egy kis pikkel, partnerünk a királyt teszi, a felvevő a hetest. A pikk tízes következik, felvevő a dámát _vagy a bubit_ teszi. Tőlünk bármelyiket teheti, hiszen a partnerünk király tevéséből tudjuk, hogy a dáma nincs nála, a tízes visszahívásából meg azt, hogy a bubi sincs nála.
Mit hívunk ezután?
A kicsit rutinosabb játékosok megmosolyogják ezt a butuska kérdést. Hiszen a licitből és a kiment lapokból is világosan látszik, hogy Dél pikkje QJ7 volt eredetileg _QJ72 felszerelésből nem dobná be a hetesét, hiszen arra szüksége van_.
Ez egy alaphelyzet, és csak azért rontotta el egy kivétellel az összes Nyugat, mert tavasz van, és máshol járt az eszük… Természetesen nem szabad megütnünk a második pikket, hiszen akkor nem lesz beütésünk a pikkekhez. Hagyni kell most a felvevőt ütni, és ha a partnerünk időben ütésbe kerül, akkor elbukik a 3 szan, hiszen akkor meghívja a pikket, és az ütésén felül még négy pikket is haza tudunk vinni. Gyakorlatilag a partnerünknél lévő treff ász a reális buktatási esély, az adott partiban pontosan az volt nála.
21. leosztás
Hogy ne csak a hibákról legyen szó – ebben a partiban a jó esélyű szlemet minden második asztalon bemondták, ami szerintem dicséretes. Ha nincs káró indulás, akkor még az impasszoknak se kell ülni a piros színekben. Mondjuk treff indulás volt, lemegyünk az asztalra a pikk ásszal, hogy kőr impasszt adjunk. Ha nem rosszabb a treff elosztás, mint 4–2, akkor megvagyunk, még úgy is, hogy rossz helyen volt a kőr király, ekkor az esetleges káró visszahívást üssük meg az ásszal: a treff dámára dobunk egy kárót, ha kell, lopjuk a negyediket, és az ötödik treffre dobjuk a másik kárót.
Káró bubi indulásra viszont kicsit izzadni kell. Ha megadjuk a káró impasszt, és kiüt a király, akkor a kőr impassznak ülnie kell. De szóba jöhet az is, hogy ütünk a káró ásszal és lehívjuk a kőr ászt. Ha nem esett az adu király _de mindenki adott_, akkor jó lehet a 3–3 treff vagy a kőr király mellett lévő négyes treff – mindkét esetben időben meg tudunk válni két kárótól.
Ha a kőr ászba nem ad kőrt az egyik ellenfél, akkor a treffre nem tudunk kárót dobni, tehát akkor a pikk impasszt kell most megadni, hogy a kézi rossz kárótól megszabaduljunk. Érdekes szitu – látszólag a pikk impassz egyáltalán nem kell, káró indulás után mégis erre fanyalodhatunk.
Az adott partiban a káró és a kőr király jó helyen, a pikk király meg rosszul feküdt.
Káró bubi indulásra tehát könnyen meg lehetett volna bukni a szlemet, de a felvevő nem hagyta magát eltéríteni, megadta az impasszokat és tizenhármat ütött. Treff indulásra bukott egy helyen a 6 kőr – ne firtassuk, hogyan.
22. leosztás
Egy újabb tipikus helyzet – amit legközelebb már nem szabad elrontani. Az összes lapot látva talán jobban rögződik.
Dél lapjával az 5 kárót kicsit optimistán meg lehet kontrázni, hátha a partnerünknek az 5 kőrre lesz kontrája, és akkor elég nagy bukás néz ki. De a passzt se lehet elítélni, az adott partiban például az 5 kőr sokkal jobb, mint az 5 káró. Egy helyen ment ez a felvétel, és ehhez hasonló licitmenetben reálisan lehet idejutni, hiszen a „modern elvek” szerint öt kőrrel és hat káróval is így kell licitálni. Ezekkel a színekkel szóba jön a 4 pikkre az 5 kőr licit, de a 4NT még inkább: „Partner, van egy, a kőrnél rövidebb mellékszínem minorban.”
Szóval a licittel nem volt baj, de az indító kijátszással már igen. Ilyen erős aduval, és egy partner által támogatott hosszú színnel nagyon-nagyon rossz indulás a szingli kőrrel kezdeni. „Hosszú adu, hosszú szín” – mondja a népi rigmus. Pikk indulásra _és folytatásra_ a felvevő aduja vészes fogyásnak indul, és ha nem játszik nagyon óvatosan, akkor elég sok pikket fogunk ütni a három aduütésünk mellé. Ha viszont lopásra indulunk, és sikerülne egyet lopnunk, akkor már a három adun kívül mást nem is ütünk.
Hogy mennyire rossz üzlet a saját ütő aduinkat lopásra használni, arra az adott parti nagyon jó példa. Az 5 kárót úgy lehet megúszni pikk indulásra két bukással, ha a felvevő egyet sem aduzik, hanem hívja a magas kőrjeit, hogy azokat lopkodva fogyjon az adunk. És az egy másik alapigazság _talán népi rigmus is van hozzá_, hogy ami jó az ellenfélnek, az nem lehet jó nekünk.
