A III. osztályú IMP-bajnokság eddig valahogyan kimaradt ebből a sorozatból, most ott is körülnézünk egy kicsit. A fókusz azért továbbra is a IV. osztályon van.
5. leosztás _III. osztály_
A sok érdekes leosztás közül sajnos egy lejátszás szempontjából érdektelen partit sikerült kiválasztani, de a szkórlap szimmetriája teljesen megragadott. Mindenki kőrt játszott _ez nem meglepő_, és pontosan az asztalok felén 4, a másik felén meg 6 kőr volt a felvétel.
Mivel mindkét hiányzó király jó helyen volt és az elosztásokban sem volt horror, megélt a szlem, aminek az esélye kisebb, mint 25 százalék _a teljesítéshez minden indulás után ülnie kell mindkét impassznak_.
De hogy keveredtek ebbe a rossz, de végül is szerencsés felvételbe a párok?
Az egyik tippem az, hogy az ellenfél végig hallgatott, de Kelet–Nyugat vagy nem tudta kideríteni, vagy nem értékelte helyesen, hogy a szingli pikkel szemben az AKQ nem a legjobb. Ha például a pikk KQ helyett treff KQ lenne Nyugat kezében, akkor a szlem esélye majdnem 75% lenne _két impassz közül elég az egyik_.
Ha csak a gémzónában mozgunk, akkor is érdekes lehet az, hogy a meglévő figurák „mennyire értékesek” – de a szlemzónában különösen az. Ha például KJxx vagy QJxx van a szinglivel szemben, az szinte semmit sem ér – legalábbis sokkal kevesebbet, mintha ezek a figurák máshol lennének. Az AKxx színben az ász még értékes lap _ha nem színhiány a partner rövidsége_, de a király már nem annyira. Ugyan biztos ütés, de lehet, hogy nincs rá nagy szükség – és szinte biztos, hogy máshol többet érne.
A másik lehetőség, hogy néhány Dél az öngyilkos japán pilótákat követve Kelet indulása után 2 pikk licittel zavarta meg az ellenfél sorait. Persze a szakadékba rohanó vak ló esetét is felhozhatnám példának: „nem vak az a ló, csak bátor…”.
Elég jó lapot kaptak a partnerüktől, ezért csak 800 lett volna a 2 pikk – amit ebben a kiosztásban nehéz lett volna megcsípni. Így valószínűleg csak annyit sikerült elérni, hogy Nyugat a kizárt helyzetben 3 kőrrel picit túllicitálta a lapját, Kelet meg a nagy lapjával és a szingli pikkjével bevadult, elég indokoltan azt gondolhatta, hogy a pikk figurák Dél kezében vannak, és a partnere a többi színben hozza a pontjait. Erre az esetre nem mondanám azt, hogy Dél joggal hivatkozhat a balszerencséjére, hiszen éppen az volt a célja, hogy a „kitaposott útról” letérítse az ellenfeleket. Sikerült neki.
Akkor jöjjön a IV. osztály.
12. leosztás
Teljesen normális eredmények születtek ebben a partiban, általában 6 szant licitált és teljesített Kelet–Nyugat. Egy helyen kihagyták, egy helyen meg elbukták a szlemet, de nem ez az érdekes, hanem az, hogy a gép szerint Kelet kezéből szanban 13 ütés teljesíthető, Nyugat kezéből meg csak 12. Ezért már érdemes alaposabban megvizsgálni ezt a partit – először próbáljuk meg Kelet helyén ülve elvinni az összes ütést.
Dél kőrrel indul, és ha Észak a tízest teszi, akkor talán a legjobb lemenni káróval és impasszt adni a bubira _feltételezzük, hogy bubi mellől nem indult volna Dél_. Ha viszont a bubit teszi Észak, akkor nem tudjuk biztosan, hogy hol van a tízes, tehát inkább lehívjuk a másik kőr figurát is. Ebbe szépen beleesik Észak tízese, tehát úgy feküdt ez a szín, hogy nem lehetett elrontani.
Mivel a kőr ilyen szépen működött, már tizenkét ütésünk van, a tizenharmadikra elvileg a legjobb esély a treff dáma elleni impassz, de egy belső hang megsúgta, hogy az nem fog ülni, keressünk más módot a teljesítésre. Mi lehet az? Természetesen a dobáskényszeres végállás, mégpedig valami ilyesmi:
Lehívtuk a pikk ászt, és egy kivételével a piros színű ütéseinket – Észak egy pikket és két treffet dobott, Dél meg két pikktől vált meg. Most jön a káró ász, amibe Észak pikket, az asztal egy kis treffet dob, és Dél? Kénytelen treffet dobni, és ha hiszünk a megérzésünknek, akkor nem adunk impasszt. Észak jobban játszott volna, ha még egy treffet megtart, mert akkor még kevésbé árulta volna el a partnere dámáját – és nagyon rosszul játszott volna, ha még egy-két kis treffet eldob. Ez is egy tanulság, hogy az érdektelen kis lapokból se mindegy, hogy miket dobálunk el, és miket tartunk meg.
Ez így nagyon szép és jó _remélem, követni is lehetett_, de ha nem a pikk király van Dél kezében, hanem a bubi, akkor ebben a végállásban Észak tartotta volna a pikket és Dél a treffet, ez esetben az egész tervünk nem ér semmit. Valamit mégis lehet tenni az ügy érdekében, valahogy össze tud jönni az a tizenharmadik ütés, de hogyan?
Megvan?
Ugye nem volt olyan nehéz rájönni? Csak annyit kell csinálni, hogy ki kell ráncigálni Észak kezéből a pikk királyt és átrakni Dél kezébe – rögtön működik a fenti végállásunk. Ez még talán a „Fekete Péter” nevezetű játékban sem szabályos, de érdekes módon a bridzsben meg lehet csinálni. Persze nem szó szerint kell érteni a dolgot – furcsán nézne ki, ha az ellenfelek lapjaiban így kotorásznánk.
Csak annyit kell tennünk, hogy még időben _a kőrök és két káró lehívása után_ kihívjuk a pikk dámát. Északnak fedni kell a királlyal _különben megvan a hiányzó ütés_, és most még vissza tudunk menni az asztalra az utolsó két káró lehívásához, mert egy átmenetet gondosan megőriztünk. A pikkben meg az előbbihez hasonló helyzet állt elő, csak nem a király és a dáma maradt a végére, hanem a bubi és a tízes, ők lettek a főszereplők a fináléban.
Mivel semmi nem indokolta, ezért nem is reális a fenti játék. Csak az érdekesség kedvéért elemeztük ki, mert ezt a trükköt _a fogás áthelyezését az egyik ellenféltől a másikhoz_ a valóságban is alkalmazhattuk volna, ha lett volna támpontunk arra, hogy melyik ellenfélnél melyik figura van.
17. leosztás
Nyugat helyén ülünk, és a licitmenet az érdekes. 1 treff–passz–1 pikk után mi jövünk, és valamit szívesen licitálnánk, de mit?
A kontránk ebben a helyzetben elsősorban kárót és kőrt ígér, és csak a nagyon optimisták reménykedhetnek abban, hogy a partnerük a kőrt fogja választani.
Az 1 szan licit szóba jöhet, de a fekete színű fogásaink nem valami acélosak, és még azt se lehet mondani, hogy a bőséges ponterőnk pótolja ezt a hiányosságot. Ebben a pozícióban kicsit jobb lap kell az 1 szan licithez, mintha az induló mögött ülnénk, és ennek több oka van:
– A válaszoló egy színt is bemutatott és valami erőt is jelzett, tehát már kisebb az esélye, hogy nekünk lesz játékunk.
– A figuráink mögött ül az induló, és nem fordítva, ez általában sokat ront a helyzeten.
Ha az 1-es magasságon tudnánk licitálni, akkor az AKQx színt nem szégyellnénk, de a 2 kőr licit ebben a helyzetben igen jó ötös vagy hatos színt jelent. Négyes színnel és jó lappal nem szoktunk a 2-es magasságra merészkedni, mert utána a partnerünk az elosztásos gyenge lapjával és négyes-ötös találkozással könnyen menteni fog az 5-ös magasságon.
Szóval bármily furcsa, de ekkora lappal is komolyan szóba jön az a verzió, hogy passzolunk, és megvárjuk, mi lesz. Ezek után Dél 3 pikkje hatos színt és inviterőt jelentett _sokan így játsszák, de nem mindenki_ – amire nyilván passzolunk, ha már eddig is ezt tettük. Észak 4 pikkje után viszont már kicsit elgondolkodhatunk. Az látszik, hogy nagy találkozásuk nincs – és hogy azért nem vállalták a 3 szant, mert a kőr fogásuk igen hézagos. Kettőt könnyen bukhat ez a 4 pikk, és szür biztos nem lesz benne, ezért szóba jöhet a büntető kontra.
A számok így festenek: 590-420=170 – ha teljesítenek, 300–100=200 – ha kettőt buknak. Bellben még jobb lenne az arány, 500–200=300 lenne a nyereség és ugyanúgy 170 a veszteség. Tehát ha a két bukásra komoly esély van, és a szürtől vagy a rekontrázott teljesítéstől egyáltalán nem félünk, akkor bátran kontrázzuk meg az ellenfelek invitre bemondott gémjét. Az esetleges egy bukásért természetesen nem érdemes kontrázni, még MP versenyen is gyakran öngólt rúgunk vele, ha lépten-nyomon kontrázgatunk.
Ezek voltak a lapok, és simán kiállt három kőr, egy pikk és a treff ász, ha a kőr indulás után hívtunk egy adut.
22. leosztás
Megint főleg a licit az érdekes _ez egy ilyen nap_ – de a tanulságok levonása előtt nézzük meg az összes lapot és a játék menetét is.
Nyugat 1 pikk indulása után Dél kezéből a 3 szan látszólag jó felvétel, lehet ütni benne egy pikket, két kőrt, négy kárót és két treffet. A pikk tízes biztosan tartja a pikket, de Nyugatot a pikk egyszeri kihagyásával akkor is el lehet zárni, ha Délnek nincs pikk tízese és az egyik káró figura Keletnél van.
Persze a látszat csal!
A pikk indulást ki kell hagyni, és utána például kőr hívással csúnyán szétvágják a közlekedési vonalakat. Lehívhatjuk a treff ászt, feljöhetünk a pikk ásszal, de most nem hívhatjuk le a treff királyt, mert akkor a káró kiadása után Nyugat ütésbe kerül, és lehívja a pikkjeit.
Kihívjuk a káró kilencest, és szinte mindig elbukjuk a partit. Talán csak akkor vagyunk meg, ha Nyugat nem teszi be a királyát, Kelet üt a káró dámával és treffet hív. Ha kőrt vagy kárót hív vissza, akkor is végünk van, de ha nem üt a káró dámával, akkor is. Arról meg ne is beszéljük, ha Nyugat beteszi a káró királyt, hiszen akkor az asztalra nem fogunk tudni lemenni a magas lapokért.
Nem sokkal jobb a helyzet akkor sem, ha a második ütésben Nyugat treffet hív. Akkor az asztalra megmarad az átmenetünk, de a kézi treff királyt akkor sem tudjuk megütni.
Nézzük a játékot káró adu mellett: a pikk indulást megütjük, treff ász, kőr ász, kőr lopás, treff király _elmegy bele a pikk_, és most legfeljebb két kárót vagy egy kárót és egy kőrt adunk ki. Megütöttük a 3 szanban „bennragadó” ütésünket, loptunk egyet a rövid aduból, és megütöttük az ötödik kőrt is – hárommal ütöttünk többet, mint az adu nélküli játékban.
Azért ekkora a különbség, mert a közlekedés biztosítása és a mellékszín lopással való magasítása is többletütést hozott az adu nélküli játékhoz képest. Térjünk vissza a licithez. Talán az a megoldás, ha Észak az egy pikkre kétszínű közbeszólással lép be, majd valahogy beleerősít, mivel egy ásszal többje van, mint a minimum. Dél meg a szingli kőrrel és a pikk ásszal észreveheti, hogy a színjáték valószínűleg jobb lesz.
26. leosztás
A végére maradt egy kis csemege.
A licitmenet nem éppen követendő példa, de valahogy el kellett jutni ahhoz az érdekes 5 káróhoz, amihez egy asztalon eljutottak, és meg is csinálták. A 3 szant kicsit egyszerűbb lett volna teljesíteni, de ha mindenki azt választotta volna, akkor lemaradtunk volna egy jópofa partiról.
Első ránézésre kiáll három ütés, de Dél szerencsére a pikk bubival indult – így van egy kis remény. Ütünk a pikk dámával, kárót hívunk a dámához _ütöttünk_, majd az újabb káróba Észak treffet dob _kéri_. Dél üt a káró ásszal és treffet hív, és most alaposan át kell gondolnunk a helyzetet.
A pikk tízes elleni impasszal lesz két pikk ütésünk, tehát az egyik kiadó körünktől meg tudunk szabadulni. A másikat a treff ászra szándékoztunk eldobni, Dél treff királya ellen megadva az impasszt. Lehet, hogy Észak annyira ravasz, hogy belelát a gondolatainkba, és azért kérte meg a treffet, hogy eltérítsen minket a jó útról. Lehet, de nem valószínű, ezért inkább hiszünk neki, és beütünk az ásszal – ugyanis kezd kirajzolódni egy tartalék terv is a teljesítésre.
Feljövünk aduval és kihívjuk a pikk nyolcast, Dél fed a tízessel, a királyunkat üti az ász, és visszahívják a pikket. Dobunk rá a kézből egy kőrt, feljövünk treff lopással, lehívunk egy adut, amibe az asztalról kőr dobunk, és mindkét ellenfél treffet dob. Ezek alapok maradtak:
Lehívjuk az utolsó adut, és reménykedünk benne, hogy Délnek volt négyes pikkje, így most pikket nem dobhat, tehát legfeljebb két kőrje maradhat. Az asztalról eldobjuk a kis pikket, és most Észak kerül partneréhez hasonló helyzetbe. A treff királyt nem dobhatja el, tehát neki is csak két kőrje maradt: az utolsó három ütést mi visszük el a kőr ász-királlyal és a már magas harmadik kőrrel.
Ehhez a „tankönyvbe illő” kétoldali beszorításhoz csak gratulálni tudok a felvevőnek!
Ezek voltak a lapok, és tulajdonképpen az ütést adó pikk bubi indulás nélkül is meg lehet csinálni az 5 kárót, mert egy pikk ütést lehet szerezni a harmadik ászra játszva, és Észak a kőr dáma-bubit és a treff királyt nem tudja egyszerre tartani a végén. De szinte minden más indulás lerombolja a beszorításhoz szükséges átmenetet vagy eltünteti a „szorítólapot”, talán csak adu ász, adu kezdés után lehet teljesíteni a partit _és persze pikk indulásra_.
A második adut az asztalon kell ütni, és pikket kell hívni a dámához, majd újabb pikket, amit Dél üt a tízesével. Most már elkésett azzal, hogy megtámadja az asztali átmeneteket, hiszen mindkét ász és egy adu is ott van még. Szép kis kilenclapos végállás – legalábbis nekem tetszik.
– Ha Dél treffet hív, akkor üt az ász, pikk lopás _esik az ász_, aduval vissza, pikk király, treff lopás, majd adu, amire elmegy az asztalról egy kőr, és Észak megadja magát.
– Ha Dél kőrt hív, akkor szintén az ásszal kell ütni, pikk lopás, aduval vissza, pikk király, majd a kőr királlyal lehet kézbe menni az utolsó adut lehívni. Most a treff ász-dáma maradt az asztalon, kézben meg a kőr tízes és a treff ötös, Észak meg szintén kapitulálhat.
– Ha meg Dél adut hív, akkor a felvevő választhat is a két előbbi játékmód között.
