Az indító kijátszás a bridzsjáték legkevésbé tudományos területe. Sokszor Szerencse Istenasszony dönti el az eredményt, amennyiben több reálisan szóbajövő lehetőség között választhatunk. Vannak azért alapelvek, amelyek irányt mutatnak, és hosszú távon sikerélményben részesítik az ellenjátékosokat.
Indításképp lássunk egy teljesülő 3 szant. Volt asztal, ahol az 1 is elbukott...
Egyszer egy komoly külföldi páros versenyen nagyon sokba került, hogy egy hasonló lappal Dél helyén nem passzoltam az egy szanzadu licitre. Ez mindig eszembe jut, ha ilyen lappal invitálom a partnert. Ráadásul még azt is tudom, hogy könnyű Katót táncba vinni…
De ez csapatverseny és a piros szín nem csak a bikákat vadítja. Az is figyelemre méltó, hogy a másik asztalon ifjú bikák ülnek a vonalunkon, akik nálam sokkal vadabbak. Utólag kiderült, ők most nem virgonckodtak, és a passzív pikk indulásra a két szant is elbukták, míg mi a „támadó” kőr indító kijátszás után könnyedén teljesítettünk.
Nyugat ütött az ásszal és treffre fordult, amit Észak kétszer kihagyott, és a káró elmenet már automatikus. Ha a treff helyett kőrt folytat az ellenjáték, még van választási lehetőség a káró színben. Egyébként párosversenyen az egy szan plusz kettő hetven százalékot hozott volna a konyhára, így ott valóban a szolid passz a jó licit. Az igazsághoz tartozik még, hogy nálunk a szanzadu indulás tizenöt és fél pontnál kezdődik, a bátorságomat ez is növelte.
„Kató”, alias Kovács Misi, most sem utasította el a felkérést. Itt is támadó indulást kaptunk: a káró hívás egyben a kilencedik ütést hozta. Vásár után minden tót okos, de egy invitre bemondott gém ellen többnyire a passzív kijátszás az előnyös. De amíg az előző partiban könnyű ilyet találni, itt szinte lehetetlen. Így köszönjük meg a szerencsének az eredményt, de ha nyolc ütéssel zárunk, akkor is némi vigaszt leltünk volna abban, hogy gémet buktunk, és nem négy treffet, mint az „ifjú bikák” a másik asztalon.
Egyszerű licitmenet, de a mi meccsünkön egyik asztal sem így licitált. Ellenünk csak gémet mondtak, a mieink pedig az öt szan licitet kihagyva a hét kőrt tartották jónak. Egyébként, ha a válaszolónak káró királya is lenne, hét kőrrel kell az öt szanra felelni.
Érvényesült az egyik régi mondásom: kihagyott szlemen lehet írni, elbukotton ritkán.
Egy asztalon a ravasz Észak a káró bubi indulást választotta… Az egyeztetésnél volt miről beszélni, mert a másik asztalon Nyugat elbukta a hat szanzadut. Igaz, ez a történet a Budapest Kupa krónikájához tartozik.
A három pikk egy kicsit felértékelt limit licit volt. Az ötös magasság általában az ellenfélé, de nézzük meg Észak lapját. Ennek ellenére az 5 pikk kettőt bukott csendben, az öt treff ugyanígy végezte volna, de „hangosan”. Hol történt a hiba? Észak helyes licitje a négy kőr, így már nyugodtan passzolhat a kontrára.
Ha hallgattam volna bölcs maradtam volna. Néhány asztal mondta csak be a nehezen licitálható gémet, amit a védekező indulás után már nem lehet kihagyni. Ugyan lehetett volna még egy pikk tízes Északnál, akkor a harmadik treff hívás elintézi a felvevőt. Pedig Terence Reese időben figyelmeztetett, hogy az indokolatlan kizárás ilyen következményekkel is járhat. De megint az járt a fejemben, hogy a másik asztalon nem nyuszik ülnek, és ugrándozni fognak.
Nem így történt. Így aztán Magyar Péter egy szan indulására Szappanos Géza hármat mondott! Egyenletes elosztásával nem keresgélte a kőr találkozást, és félt a Stayman 2 treff kontrájától. Így utólag, jogosan… Az indító kijátszásnál Szerencse Istenasszony velünk volt, így csak 1 IMP-t adtunk le a partin.
