A felvétel 4 kőr, az indulás pikk. Kétszer. Nézzük meg a Magyar Kupa nyolcaddöntőjéből az 1-es és a 7-es leosztást. Mindkettőben ugyanaz volt a felvétel, és az indítókijátszás színe is egyezett.
Ez volt az 1-es parti:
Dél precíziós 2 treffel indul. Tegyük fel, hogy Kelet megoldja egyetlen feladatát, és a licit során legalább egyszer megemlíti, hogy van kőrtámogatása. _Nekem nem sikerült ez a bravúr. Fátylat rá, átlátszatlant._ Tegyük fel, hogy Nyugat végül 4 kőrt játszik.
Káró indulásra nincs nagy mutatványra szüksége a felvevőnek: le kell lopnia egy kárót, és aduznia kell… Kőr indulásra érdemes egy kicsit óvatosabbnak lenni. Ha a felvevő veszi a fáradságot, és megszámolja ütéseit, rá fog jönni, hogy szüksége van a káró impasszra a teljesítéshez, ami a licit alapján nagy valószínűséggel ülni is fog. Üt tehát az asztalon, és ezzel kezdi a partit. Öt kőr, két káró, egy káró lopás és két treff ütés lesz a jutalma.
De mit tegyünk, ha Észak pikkel indul, és az ellenjátékosok folytatják a színt?
Kézben lopunk, és próbálunk elszámolni tízig. Ha minden aduval külön ütünk, akkor nem ütünk treffet, tehát kellene a káró impassz. Ehhez az asztalra kellene kerülni, ami csak káró lopással lehetséges. Hoppá.
Fussunk neki újra. Ha nem üt az összes adu külön, akkor szükség lesz treff ütés_ek_re is. Öt kőr, két treff, két káró, és… és… mondjuk egy káró lopás? Kőrrel asztalra, káró dáma, káró lopás, de ehhez kell, hogy az adu ne legyen 5–0.
Hosszú adu csak Északon lehet, tehát sokat nem veszíthetünk, ha most hívunk egy treffet kézből. Ha Északnak eszébe jutna ezt elengedni, azzal nagy szívességet tenne: hozzájutnánk egy treff ütéshez, a káró impasszhoz, szűrt ütünk _8 adu, 2 káró, meg a treff ász_. _Nem.
Valójában
nem ütünk szűrt, mert egy kupameccsen megelégszünk a tíz ütéssel, és nem adunk káró impasszt._
Észak, noha a „levegőt lopja el”, nem engedi el a treffet, lop, és folytatja a pikket. A helyzet nem sokat változott az eddigiekhez képest: ellopjuk, és megengedhetjük magunknak a luxust, hogy ismét treffet hívjunk. Északnak megint lopnia kell, és megint nem hívhat mást, csak pikket. Ellopjuk _ahogy ezt a közhely szótárban írni szokták: „a rugalmasság megőrzése céljából természetesen az ásszal”_, és ezt látjuk:
Kőr király, kőr dáma. Ha elfogytak az ellenjátékosok adui, akkor káró impassz, káró ász, treff király, káró lopás, treff ász sorrendben minden megmaradt ütést hazaviszünk.
De Dél nem ad adut, és valójában ezen nem is vagyunk olyan nagyon meglepve.
Molnár Harrynek egyre jobban tetszene a parti. Hat aduütést vágunk zsebre tótágas játékkal úgy, hogy az 5–0-ás adu ellenére az asztal három adujával kiaduzunk. És igaz, hogy blokkol a treff, de ez talán nem is olyan nagy baj, segít a káró nyolcas:
Amikor a kőr tízes elveszi Észak utolsó aduját, Dél nem tud jót dobni. Treff dobásra még a káró impassz sem kell, káró dobásra pedig az impassz után magas lesz a nyolcas.
A hetes partiban a hetes adut választotta Dél, és egészen más gondokkal szembesült, mint azok az Északok, akik a nyolcas pikket játszották _nekik sem volt triviális a feladatuk_:
A treff indulást a felvevő fejbe csapná, kiaduzna, és kiadná a treff királyt. Adu indulásra is működésbe hozhatók a treffek. És persze káró indulásra is.
De mit tegyünk, ha Észak pikkel indul?
Felismerjük, hogy a pikk hetes csak szingli lehet _nézzük meg a hiányzó többi lapot_. Nyugat majorja tehát a kőr. Az asztal láttán felettébb meglepő lenne, ha minorja a treff lenne: ebben az esetben Kelet kezében legalább nyolcas kárónak kellene lennie.
Nyugatnak legalább tíz piros lapja van. A treff impassz tehát valószínűleg nem ül. Ha most azzal kezdenénk a partit, hogy _sikeres_ impasszt adunk a kőr tízes ellen, akkor a kőr bubi után – hála a pikk indulásnak – leszorulunk az asztalra, nem túl fényes kilátásokkal _no igen, kézbe jöhetnénk a káró ásszal, de ettől nem nő, hanem csökken az ütések száma_. Ha treff impasszal kezdünk, akkor Kelet két pikkjére Nyugat eldobja még megmaradt treffjét – ha egyáltalán volt neki –, treff lopás lesz a buktató ütésük. Ha a felvevő valamiért kihagyná a pikket, akkor még az ászát el is lopják, és utóbb a treffet muszáj lesz még kiadnia.
Mindennek a tetejébe nehezítésként, ha valahogy leaduznánk teljesen, akkor a treff impassz után kiáll majd három pikk.
Ez egy olyan egyszerű játék. Üssük meg az indítókijátszást, és aduzzunk – kezdjük a bubival. Esik a tízes _ez volt az egyetlen esélyünk_, és boldogan folytatjuk a kőrökkel:
Számolunk, számolunk, és Kelet valahogy mindig megoldja, hogy üssön négyet. A káró király ugyanis valahogy mindig útban van. Mi lenne, ha lehívnánk a kőr bubi után? A harmadik ütésben, miután beejtettük a kőr tízest, igényel némi előrelátást, az elégedett sóhajtozások közepette. De ha pontosan játszunk, esélyünk van egy „eszmei” beszorításra. Ha a káró királyt időben lehívtuk, akkor ezek a lapok maradnak, ami sokkal jobban fest, mint az előző változat:
És Kelet? Ha csak két pikket tartana, kiadjuk a treffet, és ütünk hármat. Ha hármas pikket tart, ez a terv nem működik, de ha nem szinglizte le a treff királyt, akkor most a káró ász lehívása után már csak fekete színű lapjai maradhatnak, ami után pikkel kiszállhatunk, és végül ütünk két treffet.
Négy kőrnek pikk az ellensége, de legyűrhető.
