Egy esztétikai élménnyel kezdem.
Mindenkinek más a heppje _nünükéje, agymenése, fantazmagóriája_ arról, hogy mit tart különösen esztétikusnak a bridzsben. Kétoldali háromszínű aszinkron transzfer álbeszorítás? 19 pontos szlem kamu kulcslicittel bemondva, teljesítve? Egy finom megtévesztő lapszámjelzés? Egy vagány indító kijátszás? Egy még vagányabb kizárás? Egy tökéletes lapértékelés? Ki mire izgul.
Nekem – egyszerű léleknek – nagyon régóta okoznak esztétikai élményt azok a leosztások, amelyekben egy hatos zárt szín mellett mindössze három ász adja a kilenc ütést. Se több, se kevesebb. Persze minél jobban el vannak osztva a két kéz között az ütő kártyák, annál nehezebb a licitfeladvány, de nekem minden változat örömet okoz.
BeleMér szerint: Pontosan a mezőny fele szerzett 600 pontot, egy helyen Észak–Dél 4 pikkel mentett – már ha mentésnek szánta...
25. leosztás
Csakazértis Zia, Zia, és még mindig Zia. Egy korábbi beszámolómban már szerepelt a büntető kontra, mint szükséges és hatékony fegyver. Őszintén: kontráztál volna a 3 szanra? Hegedűs Gál megtette, és ezután már kötelező volt a kontra a 4 pikkre is, ami 500-ért bukott.
BM jelenti: Annak ellenére, hogy 11 asztalon játszottak 3 szant, és kivétel nélkül mindenhol megbukott, Hegedűs Gál volt az egyetlen, aki megkontrázta.
Indulás a káró király. Ezt nem szabad megütni, mert a licit alapján bármelyik ász lehet Északon, és miután üt vele, keresztül hívna a káró bubin. _Ez akkor is igaz, ha nem pikk ásza van, hanem treff: Dél üt a pikk ásszal és treffet hív._
Dél játéka meglepő fordulattal folytatódik: lehívja a pikk ászt, majd a treff ászt, és hív még egy treffet:
Mint látható, már csak az adut kell ütéskiadás nélkül megoldani. _Tudom, nine never, eight ever, de azt is tudom, hogy 9 lappal esésre játszani mindössze 54-46 arányban esélyesebb, mint impasszt adni. Ez azt jelenti, hogy gyakorlatilag minden apró módosító tényező új, újra gondolandó helyzetet teremt._
Miért hívta le az ászait ilyen gyorsan Dél? Vélhetően bízik egy aduütésben. Ha védett dámája van, akkor tehetetlenek vagyunk, de ha csak dubló, akkor esésre kellene játszani.
Lássuk Dél lapját: a gyenge szanos rendszer miatt tudjuk, hogy vagy legalább 15 pontos egyenletes lapja van, vagy elosztásos keze. Ha feltételezzük, hogy a treff ászt a treff dáma birtokában hívta le _dáma nélkül legalábbis furcsa játék lenne_, akkor már „láttunk” 15 pontot a kezében. Nem lettünk okosabbak, mindkét változat lehetséges. Az ászok lehívása miatt a Dél feltételezett aduütésére játszottam, és buktam. Dél jól becsapott, elhitette velem a kőr dámát.
Miért kellett volna mégis impasszt adni? Nem tudhatom, hogy Délnek elosztásos keze van, vagy egyenletes. Ha eltekintünk az ászok lehívásából szerzett másodlagos információtól, akkor az a helyzet, hogy ha Délnek elosztásos lapja van, akkor nyilván a kőrje rövid, tehát impasszt kell adni, ha egyenletes lapja van, akkor pedig a kőr dáma nélkül is elegendő pontja van, az impassz 50% esélyt biztosít. A két eset együttesen bőven az impassz felé tolja a mérleg nyelvét.
És hogy miért tekinthetünk el az ászok lehívásától? Mert nem tudhatjuk, hogy Dél mennyire ravasz. Tényleg aduütése van? Át akar verni azzal, hogy úgy csinál, mintha aduütése lenne? Annyira ravasz, hogy úgy akar csinálni, mintha át akarna verni, és azt akarná mutatni, mintha a partnerének lenne aduütése, pedig neki van? Olyannyira nagyon ravasz lenne, hogy… stb. Az egyszerűség kedvéért ezeket a helyzeteket úgy szoktam hívni: az a kérdés, hogy páros vagy páratlan fokú ravaszságot feltételezünk az ellenfélről. S mivel erre a kérdésre nem nagyon tudhatjuk a választ, ezért ezt a tényezőt negligálni kell.
_Az együttgondolkodást köszönöm Szegedi Balázsnak._
Böm szerint: 5-en buktunk _valaki kontrával, másvalaki rekontrával_!__, 4-en megelégedtek a 3 kőrrel, ketten teljesítették a gémet kőr indulásra _egyikük kontrával_. Legjobb tudomásom szerint néhány Kelet indulóerőnek tekintette a lapját, ők extra segítséget kaptak, hiszen Dél kontrázott _volt ahol kétszer_, de mindössze a Dombi Gergely teljesített káró király indulás után _bravó!_.
Csaba a csapatbajnokság idejére elbúcsúzik tőletek, de hamarosan küldi a család büszkeségét, aki nem más, mint
KöMaRé, a PárBaj hőse.