Barion Pixel
HUEN

Kezdőoldal

Nagyiván Gábor - 2019. február 12.

Hibák, cselek, csemegék – MP-bajnokság, visszatekintő

A 2018. évi I/A MP-bajnokság sikeresen lezajlott. Mindenképpen meg kell említeni, hogy a szövetségünk történelmet írt, mert ez volt a világon az első nem kártyákkal, hanem elektronikus felületen lejátszott komoly bridzsbajnokság. Talán 50 év múlva megemlítik majd az annalesek a mostani eseményt, és nemcsak úgy, mint az elsőt, hanem az első olyat, mely 50 év elteltével is visszajátszható. Bárcsak mi is tanúi lehettünk volna annak, hogyan játszott az 1930-as aranykorszakban a magyar bridzselit, Darvas, Cohen, Ottlik és a többiek. Erről azonban mindörökre lemaradtunk. Azt is leszögezhetjük, hogy tudósítói szemszögből nézve aranybánya a LoveBridge projekt. Itt nincs mellébeszélés, vita, mert feketén fehéren kiderül, hogyan folyt a licit és a lejátszás. Talán azt lehet felhozni hiányosságnak, hogy az alertált licitek jelentését sokszor nem lehetett megfejteni.

Sokan nem is gondolják, hogy tanulási szempontból is nagyon hasznos a bajnokság utólagos követése, elemzése. Aki rászán egy kis időt, az hamar rájön, hogy az éljátékosok megoldásaiból a későbbiekben sok helyzetben profitálni lehet. És arról sem szabad megfeledkezni, hogy a Visoft közkinccsé tette a statisztikákat is, ezek forradalmi változást jelenthetnek a versenyek előtti felkészülésben, mert általuk számos következtetés vonható le mind a licitálást, mind az ellenjátékot, mind az ellenfeleket illetően. A statisztikai elemzésekkel a játék taktikai vonatkozásában is hatalmas előrelépést lehet tenni, főleg akkor, ha a kizáró és a küzdelmi licitek hatékonyságára fektetjük a hangsúlyt. Összességében megállapíthatjuk, hogy az elektronikus játék nagymértékben át fogja alakítani a bridzsjátékot, mert általa gyorsabb és egyszerűbb lesz a fejlődés, nagyobb az elméleti tudás.

Két javaslatot tennék a fejlesztőknek, ezek valószínűleg nem igényelnek nagy programozási nehézséget. Jó lenne egy úgynevezett „kibic mód”, azaz olyan opció, hogy képzeletben bárki, bármelyik játékos mögé „beülhet”, azaz csak azokat a lapokat látná ő is, amelyeket a valóságban az általa kiválasztott játékos. Ehhez persze az kellene, hogy a licitet is lépésről lépésre tudja követni a kibic, mert jelen állapotban a licit már adott. Ez a lehetőség a tanulás és a fejlődés szempontjából is nagyon hatékony lehetne azok számára, akik szívesen elmélyülnének jobban a játékban. (Például egy adott pillanatban én most 4 pikket licitálnék. Vagy a kőr kettest hívnám.) És az se lenne nagy baj, ha a léptetéseknél fel lenne tüntetve az is, hogy a soron következő játékos mennyi időt használt el, mielőtt licitált vagy tett egy lapot. Így ez a tudás nem csak a zsűri előtt lenne ismert, hanem utólag a játékosok és a nézők előtt is.

De térjünk rá a bajnokság fénypontjaira, azaz néhány olyan érdekes leosztásra vagy megoldásra, mely az előző tudósításokból kimaradt. Kezdjük mindjárt a bajnokokkal. Ahogyan lovag Csepeli Miklóstól tudjuk, jó eredményt el lehet érni jó licittel, rossz licittel, jó játékkal és rossz játékkal. Valamint ajándékkal.

1. forduló, 1. leosztás

A bajnokok repülő rajtot vettek, mert már a legeslegelső partiban osztatlan topszkórt írtak. Winkler Gábor felértékelte lapját, és így egy húron pendült csapattársával, Lakatos Péterrel, mert Észak helyén ő is a 2 szan indulást választotta. Ezzel még nem is lett volna olyan nagy baj, ha nem áll ki azonnal hat pikk ütés. Gábornak szerencséje volt, mert a pikk kettes kezdés nem a 11-es szabály szerint történt, így Nyugat nem lehetett száz százalékban biztos abban, hogyan van a szín kiosztva, így blokkolt a kilencessel. A szür már csak hab volt a tortán. Lakatos is jól járt, mert ellene treffel indultak, neki a teljesítés 92 százalékot ért.

4. forduló, 31. leosztás

Homonnay Géza egyedül teljesített 4 kőrt. Első ránézésre bukósnak tűnik parti. Másodikra is, mert kiáll egy pikk, két káró és egy treff, ha szökik a király. Homonnay azonban másként gondolta. Kepecs Gábor pikk indulását megütötte az ásszal, és... A nagymamámat is beleértve, aki nem is tudott bridzsezni, most mindenki adut hívott volna. Géza azonban nem adott semmilyen támpontot az ellenjátékosoknak, mert azonnal kárót hívott!

Nyugat a tízest megütötte a királlyal, és nem találta ki, hogy kárót kell visszahívnia. Az ellenjáték szempontjából nézve általában nem szerencsés, ha a felvevő támadó jellegű hívását a védő folytatja, hiszen Délnél eredetileg lehetett volna AQJT vagy AQTx is káróból, ekkor aduzás után a felvevő el tud dobni egy vesztő lapot az asztalról, ha nem cselekszünk gyorsan. Nyugat ezért treffre fordult. Mirk Gábor ütött az ásszal és kihívta a pikk bubit, melyet Homonnay elvitt a királlyal, majd gyorsan leaduzott, eliminálta a treffet és az alábbi lapok maradtak:

Káró ász, kőr, káró következett. Kelet ütött, de kénytelen volt dob-lopot hívni, így a pikk vesztő eltűnt a süllyesztőben, osztatlan topszkór. Ezt a finom felvevőjátékot nem könnyű átlátni már az elején, és ha színházban játssza a partit Homonnay Géza, egész biztosan szólt volna a hosszan tartó vastaps!

3. forduló, 1. leosztás

Itt Szilágyi László bátor ellenjátéka érdemel figyelmet. Syl a pikk királlyal kezdett, mellyel ütésben maradt. A pikk dámával folytatta, Kemény György ezt is kihagyta. Nem sok játékos hívná most a pikk hetest, mivel nyilvánvaló és teljesen tiszta, hogy Északnál nincs több pikk, hiszen JT2-ből azonnal ütött volna az ásszal. Szóval elfoghatatlanná vált Keleten a pikk kilences. A bátor Szilágyi azonban szeretett volna még egy ütést kicsiholni, ezért ravasz módon felkínálta az impassz lehetőséget, mert a pikk hetessel próbálkozott. Minden elemi logikával rendelkező felvevő bedőlt volna a trükknek, hiszen ki várna ilyen Grosvenor-szerű tömő hívást Kelettől. Én biztosan nem, ahogyan Kemény sem, ezért a nyolcas helyett ütött az ász, egy bukás és 73 százalék Szilágyi–Zöldnek.

4. forduló, 6. leosztás

Szappanos Géza szlem elleni cseles, és a kulcslicitek után „biztonságos” káró bubi kezdése megzavarta Benedek Bélát, aki joggal gondolhatta, hogy esetleg szingli a bubi, és a rossz dáma impassz után káró visszahívásra lopás miatt bukhat a szlem. Ezért beütött az ásszal. A csel bejött, a szür már kútba is esett. De nem csak az, hanem a szlem is, mivel Béla ezután csak nyílt lapokkal vagy röntgenszemmel tudott volna teljesíteni. Jó nyomon folytatta, mert a pikk bubit ütötte az ásszal és lopott egy kis pikket. Kőrt hívott és akkor nyert volna, ha körbeengedi a nyolcast. Ezt talán csak Tétova Tapsi vagy Tenerifén Buratti–Lanzarotti* találta volna ki, egy bukás, megérdemelt topszkór Észak–Délnek. A többi 6 kőr ellen a treff ásszal kezdtek, arra nem volt nehéz a teljesítés. Nem volt ritka, hogy más Északok is káróval indultak, de ők kis lappal támadtak és csak 4 kőr volt a felvétel. Erre a kezdésre akár a dáma, akár a mély impassz is kis kockázattal megadható.

7. forduló, 9. leosztás

Ez a játszma több szempontból is érdekes volt. Minden asztalon 4 pikket játszott Észak–Dél, és egy asztalt kivéve mindenki tízet ütött. Az egyik felvevő azonban eljátszotta a partit, így a Kelet–Nyugatok kicsit igazságtalanul, önhibájukon kívül veszítettek el egy pontot. A felvétel tankönyvbe illő, egy rutin kártyaolvasási és eliminációs feladat, ahol a licitet is figyelembe véve a hiányzó figurák nagy biztonsággal elhelyezhetők. A legtöbb helyen hamar kiderült, hogy kinél vannak a kint levő ászok, mert a Keletek vagy gyorsan, vagy lassan, de lekapták a kőr és a káró ászt. Erre százszázalékos a teljesítés, ha a felvevő üt a kőr királlyal, leaduzik, a káró királyra kőrt dob, kőrt lop, majd kis treffet hív a kilenceshez. Kelet akár a bubival is üthetne, végállásba kerül, mert vagy dob-lopot hív, vagy treffet a villába. Ebben az osztályban szokatlan és érthetetlen módon néhány felvevő treff szöktetésre játszott, egyikük el is bukott.

Az utolsó forduló hajrája nagy izgalmakat hozott, mivel néhányan úgy fordultak a cserére, hogy a kiesés elkerülése végett „kellett” a topszkór.

8. forduló, 31. leosztás

A kiesési rangadón Sztrapkovics László szerencsésen kihasználta azt az információt, hogy csak nagyon jó partikkal maradhatnak bent az első osztályban. Ezért rossz elosztása ellenére elfogadta a szleminvitet, ráadásul úgy, hogy nem a tudott 5–3-as kőrben, hanem szanzaduban mondta be a kis szlemet. A felvétel nem látszott túl biztatónak, de nem volt teljesen esélytelen. A pikk ász kiáll, a felvevőnek öt kőr, négy káró és egy treff biztos ütése van, az összesen tíz. A tizenegyediket az egyik pikk figura hozza. A tizenkettediket pivot-val, azaz végállással lehet megszerezni, ha a treff dáma üt, a király pedig nem. Benedek Béla káróval indult. Sztrapkovics ütött a bubival, lehívott három magas kőrt, és sikeresen megszöktette a pikk dámát. A káró dáma és két úr kőr következett, majd a káró királyt átütötte az ász.

A káró tízesre az asztal eldobta a pikk tízest. De mit dob Kelet? Ha a treff bubit, akkor az a baj, mert az ászba esni fog a király. Ha a pikk bubitól válik meg, akkor az történik, hogy a pikk ásszal megkapja az ütést és el kell hívnia a treff király mellől. Ez utóbbi történt a partiban, így ezzel a szép felvevőjátékkal Sztapkovics felírta Észak–Délen a topszkórt, és kiharcolta, hogy párosuk jövőre is az első osztályban szerepeljen.

*Tenerifén egy nagy nemzetközi versenyen az olasz Buratti–Lanzarotti páros 6 kárót licitált, majd az egyikük asztalként belenézett ellenfele lapjába. Az aduelosztás nem volt kedvező, de egy esély elleni szokatlan játékkal mégis teljesített a felvevő, miután partnere az ujjaival „bejelezte”, hogyan kezelje az adut.