Jan racionális, körültekintő embernek tartotta magát, örült ennek és mindent meg is tett azért, hogy a környezete is annak gondolja, igaz, számára ismeretlen okból egy ideje titokban Elvist szokott hallgatni, noha világéletében metál- és punkrajongó volt, és nem nyugtatta azzal magát, hogy a Rock and Roll az nem egy tánc, mert ezt ugyan abszolút osztotta, de a Love Me Tender mégis más világ, mint a Dead Kennedys vagy a Megadeth, hazudni meg nem szokott magának, szóval ebbe inkább nem ment bele, hanem vállat vont és elfogadta, hogy ez valamiért most így van. Most nem Elvist tett be, de mindegy is volt, mi szól, nem tudott rá figyelni. Azon gondolkodott, hogy a bánatba nézhette el a napot.
Már a kompon volt, mikor beugrott neki. Az volt a baj, hogy az oldalon, amelyiken a hajójegyet foglalta, a naptár úgy volt beállítva, hogy a vasárnap volt a hét első napja. És mivel nem a dátumot jegyezte meg, hanem csak azt fotózta le a szeme, hogy a naptár második oszlopában van a foglalás napja, azt hitte, kedd ez, 2019 májusának utolsó keddje, az alsó sorban. Pedig hétfő volt. És csak vasárnap délután vette teljesen véletlenül észre. Nora meg fog ölni, ha nem érünk vissza időben Vegarddal, gondolta.
Ez minden bizonnyal túlzás volt, de alighanem történt már ilyen kisebb malőr miatt is, mintsem hogy lekési valaki a családjával a világ körüli utat, mert a körültekintő férj nem állítja át a naptárnézetet. Persze Vegardék térerőtlen, elvonulós osztálykirándulása a világtól elzárt szigeten pont ilyenkor van. Pedig olyan jól ki volt számolva, hogy hazajönnek, másnap meg helló, világ. Goodbye Cruel World lesz inkább, ha nem érik el az utolsó kompot vissza.
Kikötöttek végre. Kapaszkodott felfelé az emelkedőn a tábor irányába. A tábor kis recepciós kunyhójában a mustársárga kardigános hölgy kissé furán nézett rá, főleg, hogy magyarázkodni nem volt ideje, mindenesetre megtudta, hogy két ház van, az egyik valami tisztáson, oda balra kell majd indulni az elágazásnál, a másikhoz meg a sziklák felé, jobbra, mindkettő cirka másfél kilométerre van. Ezt hogy találták ki! Hogy ki hol van, azt persze nem tudta a hamar feloldódó mustáros, de mintha úgy hallotta volna, hogy Bard azt mondja, véletlenszerűen osztják be a gyerekeket. Ki az a Bard? Persze, az osztályfőnök, oké. Akkor most merre? A mustáros fecsegett még, hogy már vacsoráztak, mindenki a visszament a helyére, hogy a tisztásos házat ő jobban szereti, pedig ott csak kilencen férnek el, a másikba tizenhét gyerek cuccolt be, meg hogy ma vasárnap van, ilyenkor van a legjobb vacsora, de Jan már nem figyelt, sőt, ott sem volt, tisztában volt vele, hogy nem késlekedhet, ha el akarják érni a kompot. És úgy is tudta már, hogy melyik házhoz menjen.
Jan bridzsező, nyilván, különben mi a bánatot keresne itt vagy mit keresnénk mi ezen az isten háta mögötti szigeten? Az elágazásánál befordulva eszébe jutott egy parti, kedden játszották a bajnokságban.
Mindenhol 4 pikk ment és egyedül ő bukott. A többi asztallal összenézve később a történteket azt látta, hogy náluk túl sok minden kiderült az ő lapjáról, a partneréjéről meg túl kevés. A 2 treff akár sikén treff is lehetett, legalább géminvit pontosan hármas pikkel vagy gémforsz, és a 2 káró jó minőségű kárót ígért volna gémforsszal. A 2 treffre az ő 2 kárója mesterséges semleges válasz volt, tagadta a négyes kőrt, a 2 szan, majd 3 pikk azt mutatta, hogy nincs hosszú treff, hármas a pikk és nem tűnik reménytelennek a szlem. A 3 treff legalább négyes treffet jelzett, de ha hosszabb, akkor mindenképp gyönge a lap, mert erővel a 2 káró helyett egyből bemutatta volna az ötös treffet 3 treffel. A 4 treff kulcslicit volt nem túl erős lappal, a 3 szan serious lett volna.
Szinte mindenhol a szingli káró volt az indulás. Ott, ahol kiderült Nyugat hosszú kárója, ez a kezdés gyanús lehetett a felvevőnek, többen be is ütöttek az ásszal. Jan úgy gondolta, nincs különösebb oka azt feltételezni, hogy ez szingli, elindult a két nem licitált szín egyikével, még jó is, mert ütést csinál a dámából, és mivel nem kőrrel indult, jobbak a kőr expassz esélyei. Az extra káró ütés meg kell, mert jó felé megadva a treff impasszt védve van a kőr király, a káró ászra pedig majd kőrt vagy treffet lehet dobni, jók az esélyek. Megkérdezte biztonságból Északtól, mi az indulás, a szokásos persze, harmadik/legkisebb. Kicsit kért, majd két és fél másodperccel később tettetett felháborodással fordult ismét Északhoz, hogy nem mondta, hogy lehet szingli is. Szerette érezni, hogy a humora a nehéz pillanatokban sem hagyja el.
Észak a legkisebb káróját hívva lopatta meg Delet, ütött a pikk hatos. Treffet kér Lavinthallal, szögezte le Jan magában. De kőr ász, kőr dáma volt a folytatás, Kelet a kilencest tette, hátha ebből nem látszik Dél kérése és treff lesz a folytatás, de ez nem jött be. Észak a kőr hatos-hetes sorrenddel kérte a kőr folytatást, persze már mindegy volt, Dél tud a felvevő 5–4-éről, látott két kárót is, a káró lapszámról ugyan nem lehet pontos fogalma, de hacsak nem sikén Kelet kőrje, nem ad ütést a kőrre váltás.
Jan hosszan gondolkozott. Tudnak a négyes treffjéről, a kulcslicit miatt arról is, hogy nála a király, Észak kis káró jelzése talán pusztán annyit akarhatott, hogy a kőrt csak akkor lehet hívni, ha Dél biztonságosnak látja a saját felszerelésével. Annak látta, helyesen, hiszen tudta, hogy nem lehet Keletnél harmadik kőr bubi. A beszorítást hagyjuk, lopjuk inkább fel az utolsó kőrt, hogy jobban lássuk a lapszámokat, idézte fel Jan a saját keddi gondolatait a sötétedő erdőben sietve. Észak adta a kőr bubit, Jan ellopta. Ha most már 2–2 az adu, minden oké, lássuk. De Dél a másodikra kimutatott. Tehát Északnál 5 káró, 3 pikk és 3–4 (5) kőr volt, treffje így legföljebb kettő van, Délnél legalább öt, ott esélyes keresni, akinél több van. Elvette az utolsó adut, és megadta a treff dáma elleni impasszt Dél ellen. Egyszer nem.
Utólag is úgy látta, hogy nem hibázott, de most két olyan fogódzót talált, amely talán a helyes ösvényre vezethette volna. A kis káró Lavinthal-jelzés és az, hogy ha Délnek a legvalószínűbb elosztása van, akkor a xx, AQxxx, x, Qxxxx hatvesztős lapjával talán mondott volna 2 pikk Michaelst. Biztos? Bellben mans ellen kiront komoly ember ezzel a várából? És ha 6–4-e van? Az még Észak Lavinthalját is magyarázza, ha Dél ütni tud még aduzás előtt, meglopathatja treffel.
Az viszont meglepte Jant, hogy az összes asztalon, ahol nem fogott szimatot a felvevő, és nem ütött be az indító kijátszásra az ásszal, minden Észak a legkisebb káróját hívta. Az rendben, hogy treffben van figurája Északnak, de biztos ilyen egyértelmű, hogy azt kell kérni a dubló dámával, nem gondolt senki arra, hogy közepes kárót tegyen ki? Ahol nem derült ki a felvevő treff királya, ott Dél veheti a treff király jelzésének a kis kárót, és mivel nem tudja, kinél hány káró van, hiheti azt, hogy vesztő opciót teremt a treff hívással, mert rossz treff impassz esetén újra lophat. Más asztalokon általában nem kaptak annyi infót az ellenjátékosok, mint náluk, így sokkal nehezebb volt jól dönteni. Volt olyan Dél, aki előbb a kőr ászt kapta le, csak aztán jött treffel, de végül mindenki belehívott a kritikus színbe.
Még 600 méter, írja a tábla egy nagy tölgynél, de már nem sokat látni. Zseblámpát betenni természetesen nem jutott eszébe otthon, nem volt idő semmire.
Némi világosság az utolsó oktáv első leosztásban is jól jött volna, akkor a partnere került felvevőként válaszút elé.
Ezúttal jobbára egy kaptafára készültek a mezőnyben a licitek. A 4 kőrösök egy kivétellel káró nyolcas indulást kaptak – a szingli arra született, hogy sikénné legyen.
A káró Nyugatnál láthatóan rövid, több hely marad a kőröknek nála, arra kell megadni az impasszt a dáma ellen, már csak azért is, mert ott a Q9xx-is befogható. A ráció ezt diktálja. Szóba jön még az azonnali pikk impassz, hogy lássuk, feltétlenül meg kell-e úsznunk adu kiadása nélkül, mert ha jó helyen van a pikk király, akkor reális lekapni a két magas kőr figurát. A veszélye az ennek, hogy ha szingli volt a káró, akkor egyből bukunk nem ülő pikk impassz esetén, viszont ha aduzással kezdünk, és eltaláljuk a kőr dámát, akkor rossz pikk impasszal is meglennénk.
Jan partnere, nem egyedül a mezőnyben, az asztalon ütötte a kárót, kőrt hívott a királyához, kőr impasszt adott (a tízes hívása jobb játék lett volna a 4–1 kőr miatt), erre kiütött a dáma, káró lopás, és még két treff ütése volt az ellenvonalnak, egy bukás.
Jan meglátta a ház fényeit a lombokon át, ekkor bevillant neki még egy lehetőség. Adjunk impasszt fordítva. Bár kisebb eséllyel van ott az üres helyek miatt a kőr dáma, pozicionálisan kecsegtetőbb. Ha kiütne Nyugat dámája, akkor nem biztos, hogy látná, melyik színben tudja átadni az ütést partnerének. Persze Kelet a kis aduk sorrendjével jelezhet, ennek nagyobb haszna látszik, mint mondjuk lapszámjelzésnek, de ki tudja, hogy egyáltalán akar-e jelezni bármit, szóval ez a felvevőjáték megnehezíti az ellenjátékot. Hogy mennyire, azt csak megbecsülni lehet, függ a fekete figurák helyzetétől, pszichológia is van benne, ez a legkevésbé racionális megoldás. Jannak persze nem ez a kedvenc területe, nem is bajlódott ennek a helyzetnek a kiszálazásával. Meg hát ideje sem volt rá, mert odaért a házhoz. Csak annyit hadart el még magában összegzésféleképp, hogy erre, arra vagy semerre.
Vegardot szerencsére ott találta. Természetesen nem a szerencsén múlt, hogy hősünk a sziklás ház felé vezető útra tért rá az elágazásnál. Amikor meglátta a fiát, a felszabadult öröm mélyén befelé egy bölcs mosoly is átsuhant rajta, amint nyugtázta, hogy kétszer ugyan nem ott volt, amit keresett, ahol annak lennie kellett, de harmadjára már igen.
És ez volt messze a legfontosabb, gondolta már Rio de Janeiro felé hajózva. De ennyire ne szaladjunk előre, már Jan rohanása a fiáért is a jövőből jött, hiszen majd csak most vasárnap villan be neki az elnézett dátum és pattan autóba.
Annyit még, hogy a békés hazaúton éjszaka a kocsiban Jan majd Elvist tesz be. Erre a fia csodálkozó tekintettel pillant rá, de nem fog szólni senki semmit.
©2014-2024 Magyar Bridzs Szövetség
