Befejeződött a csapatbajnokság, megvédte címét és bajnok lett a Gamax az I/A-ban. Az I/B-ben az Ecosoft, a II. osztályban a Catherina szerezte meg az aranyérmet.
I/A
Bár a forduló előtt már biztosnak tűnt a Gamax címvédése, a FÉSZEK elleni vereség alkalmával kevés VP-t szereztek (majdnem hatot), míg a rivális Galim az összes pontot begyűjtötte, így maradt három az előnyből. A győztesek: Dumbovich Miklós, Fischer Brigitta, Homonnay Géza, Lakatos Péter, Szabó Csaba, Winkler Gábor.
Az ezüstérmet tehát a Galim szerezte meg, most bánhatják a múlt heti vereséget a nagy rangadón. A csapat tagjai Czímer Csaba, Gál Péter, Marjai Péter, Szalka Tamás, Talyigás Péter és Zábrádi Benjámin.
Az Angels szorított még a Gamax győzelméért, hogy odaférhessen a dobogóra, de ez nem sikerült, hiszen nyert, és ezzel bronzérmes lett a FÉSZEK: Bárczy Péter, Bárczy Tamás, Honyek András, Jalsovszky Janka, Vági Máté, Vikor Attila.
Gratulálunk a dobogósoknak!
Az Angels tehát a talán számukra csalódást keltő negyedik helyen végzett.
Az 5–8. helyeket már korábban eldöntötték, mivel előrehozott mérkőzéseket játszott e négy csapat a héten zajló Small Federations Games miatt. Így már tudni lehetett, hogy a Vici és a Bosszorkány játszik majd az országos döntőben, míg hajszállal maradt el a Visoft és kicsit többel a Feel the Beat, ők tehát a 7-8. helyezettek.
Az alsóházban a harmadik kiesési rangadót is megnyerte, és biztosan szerezte meg a kilencedik helyet a Gulyás, az utolsó kanyarban simán legyőzve az Interface-t. Utóbbiak így osztályozón maradhatnak az élvonalban – az ELTE elleni meccsen esélyesebbnek számítanak.
A Szigethy és a SZTAKI könnyűnek találtatott idén, mindketten sima vereséget szenvedtek az utolsó fordulóban.
Érdekesség, hogy a tavalyi két feljutó végzett az utolsó három között, a tavalyi hetedik lett sereghajtó, míg a Feel the Beat javított a sikeres osztályozó után. Az első hat azonos maradt, bár kicsit más a sorrend – a tavalyi kiesők pedig azonnal visszakerültek az élvonalba.
Lássuk, miként alakultak a meccsek, és voltak izgalmas partik is, ezúttal szlemekből sem volt hiány.
Vici–Feel the Beat 13,12–6,88 (+16)
A mérkőzést korábban játszották, a kis arányú győzelem elegendő volt az ötödik helyhez Szőtséknek, Kelenék pedig a tavalyi ijedtség (osztályozós hely) után magabiztosan végeztek a középmezőnyben.
Galim–Szigethy 20–0 (+104)
A hazaiaknak minden pontra szükségük volt, hátha utolérik a nagyon vezető Gamaxot. Nos, a pontokat elhozták, és kis híja volt, hogy nem ők lettek a bajnokok végül. Szilágyiék viszont a múlt heti fontos rangadó elvesztése után már kevés eséllyel ültek asztalhoz, bár utólag kiderült, egy szoros vereséggel még odaérhettek volna az osztályozós helyre. Nos, ezúttal semmi sem sikerült nekik, így végül a tavalyi I/B bajnok jövőre újra megpróbálhat visszakerülni onnan.
Egy jó példa arra, hogy mi a különbség a bajnokesélyes és a kieső között.
Bár a partnere emelte, mégsem indult el Dél a nagyon szép pikkjével (Nem akart szürt adni? Ez nem párosverseny.). Ezután már könnyen ütött 12-t a felvevő.
Szalka Tamás bezzeg úgy is elindult pikkel, hogy nem emelték – és még arra is vigyázott, ne üssön az esetleges asztali szingli dáma! Persze a partner is értette, hogy a dámát be kell dobni, így elbukott a felvétel. Igazából a káró szerencsés fekvése miatt a parti mindig benne van, de nyilván, ha a kőr ász Északnál van, és esik a kőr bubi, vagy jó a káró impassz, hazaérhetünk, tehát normális volt a kőr hívás.
Bosszorkány–Visoft 1,63–18,37 (–60)
A dobogóért hajtó hazaiak nagy meglepetésre hatalmas vereséget szenvedtek ezen az előrehozott mérkőzésen a középmezőnybe tartozó Bódiséktól, akik így majdnem utol is érték őket, de a hatodik helyet sikerült megtartani.
SZTAKI–Angels 4,24–15,76 (–34)
A már biztosan kieső Kisgyörgyék tartották magukat a dobogóra esélyes ellen, és közepes vereséget szenvedtek, míg a vendégeknek végül nem volt esélyük előzni, mert a FÉSZEK nyerni tudott a rangadón, még a maximális 20 is épp kevés lett volna.
Itt is talán a gyengébb csapat hibázott nagyobbat.
Az 5 káró nem rossz licit, bár talán nem ártott volna a pikket megpróbálni megtalálni. Az 5 kőr viszont nem nagy ötlet, bár Észak jobban tette volna, ha kontrázik az 5 káróra, ő látja, hogy ez el fog bukni – igaz, arra nem számíthatott, hogy a partnere hirtelen mentésre szánja magát, miután elpasszolta a 2 kőrt.
A másik asztalon még ennél is rosszabbul jártak a hazaiak.
A 3 szan jó ötletnek látszik, hiszen kőr indulásra már benne is van – más kérdés, hogy végül négyet bukott ez a szép felvétel, amivel 15 pontot kerestek Keményék.
Interface–Gulyás 3,32–16,68 (–42)
Fontos kiesési rangadón győztünk, és mivel mindhárom közvetlen riválist megvertük, megérdemelt a biztos bennmaradásunk. A hazaiak nagyobb győzelemmel előzhettek, de nagy vereséggel ki is eshettek volna – szerencséjükre a Szigethy még kevesebb pontot szerzett, így Vargáék játsszák majd az osztályozót, ahogy már írtuk.
Meglepő módon csak három asztalnál mondták be ezt az igen jó nagyszlemet.
Ha a pikk 2–2, még a 4–1 kőrt is kibírjuk, hiszen a káróra eldobható az egyik asztali kőr, és magasra lopható.
Bár a 4 treff is siként ígért volna, Dél biztosra ment, és egyből 5 treff exclusion blackwoodot licitált (jelentése: partner, úgy mondd az ászaidat, hogy a treffet ne számold bele, mert nekem abból színhiányom van).
Miután a kőr királyra is fény derült, már vállalható volt ez a felvétel.
A másik asztalon elméleti hiba történt.
Ha már Észak a sikén treff ismeretében ászt kérdez, miután kiderült, hogy minden ász a vonalon van, nem szabad kisszlemet vállalni, honnan tudja, hogy nincs benne 13 ütés? Ha jelzi, hogy mindenki a fedélzeten (pl. 5 szannal), Dél bizonyára bevállalja az összes ütést. Talán ezért sem jó ötlet azzal a lappal átvenni az irányítást.
Marjaiék így mondták be a 7 pikket.
A zavarás most talán még kicsit segített is, bár ettől még csak dicsérni tudom a közbeszólást. Amikor az ellenfél legalább 9 aduval gémforszot teremt, nem azzal fog foglalkozni, hogy miként tud minket megbüntetni, így a licitünk szinte veszélytelen, miközben licitteret rabol (mondjuk a 3 treff épp nem túl sokat), és esetleg hívásirányítást ad – persze akár még mentés is lehet belőle.
Gamax–FÉSZEK 5,91–14,09 (–22)
A hazaiaknak a bajnoki címhez legalább 3 pontot kellett szerezniük – nos, nem sokon múlt, hogy ez ne sikerüljön. A vendégek a bronzéremért szálltak harcba, és e szép győzelemmel ezt el is érték. A mérkőzés hullámzó volt, az elején elhúztak Honyekék, de Lakatosék visszajöttek, nem kis mértékben egy sikertelenül játszott szlem miatt, amit a másik asztalon nem mondtak be – ez a 26 pontos szving akár a bajnoki címbe is kerülhetett volna.
Az első félidőben egy 38–0-ra 41–0-val válaszolt a Gamax, és 11-gyel vezetett is a félidőben.
Ez volt a fent említett döntő parti.
A pikk indulás nagyon erős, ha persze Kelet kicsit tesz, hamar hazaért volna, azonban arra számított inkább, hogy Dél királyból indul inkább, mint bubiból, ezért már az elején bajban volt, amikor kiderült a 4–1 adu. Bár a káró húzott, ezt nem tudta, és esélyesebbnek látszott a bubi impassz, így bukott.
A Galim mondta még be ezt a 6 kőrt, minden más asztalon csak 4-ig jutottak.
Miután Nyugat volt a felvevő, és a licitben nem derült fény erre a szép káróra, Dél a biztosnak látszó káró dobásokat választotta az adu hívásokra, így már nem volt nehéz dolga a felvevőnek, hogy merre keresse a bubit.
Bár a második félidőt is jól kezdte a Gamax, ezután már szinte alig írt pontot, és fordított a FÉSZEK, akik megérdemelték a győzelmet, és a bronzérmet is.
Ezt a szlemet például csak ők licitálták jól.
A 6 treff nagyon jó felvétel, csak az kell, hogy húzzanak a színek, hiszen pikk indulás nélkül egyszerűen van 12 ütésünk, míg pikk kezdés esetén eldobhatóak a kárók kőrre, mielőtt megszereznénk a második pikk ütésünket.
Két helyen is 6 szanig jutottak, amihez látszólag a pikk impassz kell, főleg, ha Nyugat kizárt káróban.
A SZTAKI-nak azonban szerencséje volt, a káró bubi indulás után szinte lehetett teríteni.
Marjai Péter bezzeg óvatos volt, és nem hívta ki ezt a kártyát, így el is buktatta a szlemet.
Gratulálunk még egyszer a bajnoknak és az érmeseknek, a legjobb hat csapat pedig nemsokára a vidék legjobbjaival kiegészülve összemérheti erejét az országos csapatbajnokságon. (GD)
I/B
Az forduló előtt a győztesre már nagyobb tétekben lehetett volna fogadni. Az Ecosoft 13 pont előnnyel ült le a Vida előtt, és a többiek szeme előtt csak a még kiadó másik feljutó hely és az osztályozós harmadik hely lebeghetett. Az utolsó napon aztán az Ecosoft a Lowelt is megverte, a Tatabánya-Izobau–Libella ki-ki meccsen nagy különbséggel nyert a Tatabánya, így ők lettek a másik feljutók. A Vida ugyanis hatalmas verést kapott az ELTE-től, akik így osztályozót játszhatnak majd az Interface-szel, míg a Blackout is nagyon nyert a helyettesekkel játszó, így már csak félig igazi Durostone ellen, és így ők lettek a negyedikek.
A győztes csapat tehát az Ecosoft (Hámori Zsuzsa, Schütz-Wettl Márta, Bozzai Bence, Kiss Gábor, Konkoly Csaba, Kovács Márton).
Ezüstérmes a Tatabánya-Izobau (Andrási Miklós, Benedek Béla, Berkes Márton, Dörnyei Zsolt, Kardos János, Lévai Ferenc).
Bronzérmes az ELTE (Érsek Laura, Lovas Júlia, Kerti István, Ormay György, Qutinner Gusztáv, Tichler Krisztián).
Az alsóházban az Ernyő alatt és Veszprém már a múlt héten elbúcsúzott, és bár kettejük csatájában a Veszprém majdnem nullra nyert, ez is csak a 15. helyig volt elég. A kiesési rangadót a Bazsarózsa vívta az RR-rel, az utóbbi nyert, és készülhet az osztályozóra az All-Innal, a Bazsarózsa pedig szintén búcsúzott.
Az első félidőben nagy írások alig akadtak. A 11-es partiban jó pár Nyugat vakmerően beszállt a licitbe 2 kőrrel – Észak pedig úgy érezte, megjött a vacsora. Ha ezt Dél is megérezte, kontrával játszották a felvételt a nyugis 3 szan +1 helyett. A felvételt sokféleképpen el lehet háromszor buktatni – például ha Észak nagy aduit hívja, és a felvevő nem tud az asztalon pikket lopni, vagy ha Dél harmadik pikk hívására Észak a kárójától is meg tud szabadulni – de 800-t csak Benedek Béla és Berkes Márton írt fel. Megbicsakló ellenjáték esetén vacsora helyett sovány 200 lett az eredmény.
A 12-es partiban sok minden múlt Észak második licitjén. A 2 kőr transzfert Nyugat megkontrázta, és így a kőr király felértékelődött – a négyes pikk mellett valamilyen invitet megért. A 4 pikk treff indulásra mindenhol elbukott, bár az ellenjátékosokat csak Takács Gábor tette próbára – a szökő kőr királyra dobni szeretett volna, de Vince Ottó átadta káróval az ütést, és a két treffet kiadták. Hogy hogyan lehet megcsinálni? Ha az első treff ütésben a dámát és az ászt is visszatartjuk, és az első ütést Nyugatnak adjuk ki a kőr ászához, a treff védett, és a káró kiadása után is megmaradt a treff stopper.
A második félidőben aztán beindult a szlemhenger.
A 18-as partiban Észak–Dél 13-t tudott ütni treffben és szanban is. A nagyszlemet két asztalon mondták be és teljesítették – mindkettő a Tatabánya–Libella meccsről való. Az abszolút forszra a 3 treff válasz két magasfigurás, hatos színt ígért. Az ászkérdés már csak pro forma hangzott el, a kőr király tudta után Berkes Márton 13-ig tudott számolni.
A másik asztalon a zavaró 2 kőr után Dél kezdte az irányítást, és 4 treffel szleminvitet adott. Scharnitzky Péter pedig bonyolultnak találta a sok értékét mind bemutatni, inkább bevágta a nagyszlemet. Szanban mindenki csak a kisszlemet vállalta be, a pikk nagyszlem viszont jogosan elbukott.
A 24-es partiban egyszerűbbnek tűnt a nagyszlem kilicitálása – legalábbis a mi asztalunkon szenvedő félként néztük, ahogy Ormay György kideríti a szükséges információkat. De csak öten mondták be.
Rendszerükben a riverz már 15 ponttól kezdődik, úgyhogy jelentős bátorítás érkezett már az első két licitből. A kulcs a 4 káró ORKC volt, melyből a két ászon kívül a káró dámát is bevallották. Már csak a kőr dáma lógott – de hát a riverzes partner vagy egy treff királyt, vagy a kőr királyt, vagy legalább a treff bubit hozza. Szerencsére Kiss György és Vida Misi is bemondta, kihúztuk a parit.
Székelyhidi Tamás inkább erős szannal indult, és amikor bevallotta két ászát és egy királyát, Pölöskei András is úgy gondolta, az egy szanos erőbe valami figura még bele kell, hogy férjen a 13. ütésbe. (FG)
II. osztály
A győztes nagyjából eldőlt már az előző héten – az utolsó pillanatban más felállásban összeállt Catherina nyert. Az alapszakaszban főleg a Dienes Ödön–Németh Ádám pár, a rájátszásban viszont Hajdu Lajos és Pásztor Ákos húzta a csapatot, de Kiss Krisztina és a kevés lehetőséget kapó Madi Tibor és Simonyi Zsuzsa is plusz cross IMP-t hozott. A második hely is már foglalt volt, a Nyárádi Tatabánya szerezte meg a feljutás jogát – az elmúlt években Nyárádi Ibolya és Gabriella, a Marczona–Minarik házaspár és Burlacu Líviu Helfferich Frigyessel nem élt ezzel. A harmadik Óbuda (Antal Péter, Recihardt Géza, Tóth Zsuzsa, Kovács László, Beck Panni, Trencsényi Ágnes) is lemondott már a múltban a keddi szereplésekről, ezúttal a rájátszásban nem ment nekik, és a végén 0,6 IMP-vel szorították a negyedik pozícióba az ifjúsági lányválogatottból álló All-In csapatot – ők kapják meg az I/B osztály 13. helyezettjét az osztályozós meccsre.
A 16 asztal közül ötön jutottak szlemig. Kelet 2 pikkel indulhatott. A sor végén Észak nyithatott – 4 treff Leaping Michaelssel ígérhette kőrjét és treffjét. Déltől a 4 pikk kőr adu melletti ászkérdés lehetett – egy kulcslap kiállt, ráadásul nem is ült az impassz ellene, de így is teljesítettük a kisszlemet. Ha valamiért Dél kezébe került az irányítás, treffet is lehetett játszani, ha Nyugat káróval indult, nem kellett az impasszal kísérletezni, treffel feljőve a pikk királyra lehetett dobni a vesztő kárót. Utána célszerű volt nem adni adu impasszt, nehogy treff lopáson elbukjunk – most szerencsére a szingli treffes lopott, tehát a kisszlem itt is teljesült. (FG)