Izgalmas partikkal kezdődött ez a forduló, még a hortyogó maci is felébredt álmából, és érdeklődve követte az eseményeket. A csaták nagy része a licitekben zajlott, az első partiban viszont egy olyan eset kerül terítékre, amikor a felvevőjátékos válaszút elé került.
1. leosztás
A kőr dáma indulás után lehívunk két kárót _szépen adtak bele_, majd elmélázunk azon, hogy a kilencedik ütésünket milyen módon gyűjtsük be. A pikk színben ütést szerezni lényegében ötven százalék esélyű, a treffben ennél rosszabbak a kilátások – hiszen ha 3–2 elosztásra és osztott figurára játszunk _ez a játék 4–1 elosztásra és szingli figurára is jó lehet_, akkor is el kell találnunk, hogy melyik ellenfélnél van a dubló _vagy szingli_ figura.
Szóval a pikk hívás a jobb matematikai esély – de ha nem találtuk el _vagy nem is lehetett eltalálni_, hogy melyik figura fekszik jó helyen, akkor végünk van. A treffnél meg ugye azt kell eltalálni, hogy melyik kézből hívjuk először, tehát azt hívhatjuk akár az asztalról is – de már az öt káró ütés lejátszása után! Az ellenfeleink eközben dobhatnak rosszul, vagy segíthetnek annyit, amennyi elég nekünk. Aki bízott abban, hogy majd ki tud olvasni valamit az ellenfelek dobásaiból, az valószínűleg teljesített, mert a treff ász mögött ülőnél volt a dubló figura, ráadásul nagyon nem esett jól neki, hogy valamit dobnia kellett az ötödik káróba. Ezek voltak a lapok:
2. leosztás
Tipikusan az a parti, amikor utólag mindenki tudja, hogy mit kellett volna másképpen csinálnia. Az ábrában egy teljesen fiktív licitváltozat szerepel, a valóságban ennél magasabban is pattogtak a labdák. Nagyon vicces helyzet alakul ki, ha Nyugat nem 4 pikket mond a 4 kőrre, hanem mondjuk 5-öt vagy 6-ot. A 4 pikk után még erősen véleményes, hogy Észak passza mit jelentene, de Nyugat kétségbeesett védekezése után már biztosan forszos a helyzet. Ugyanez vonatkozik arra az esetre, ha Dél kontrázott a 3 pikkre – az erre mondott 4 pikk még nem teremt forszos helyzetet, de az 5 vagy 6 pikk már igen! Egy barátom szerint ez egy elterjedt konvenció, hogy például a 3 kőr–kontra–5 kőr licit után a passz kényszerítő. Szép kis világban élünk, ahol az ilyen licitek mindennaposak.
A 7 kőrt egy helyen hagytak játszani, öt helyen mentették, ebből ketten nem hagyták magukat, és a 7 szant is rámondták. Ezekhez képest jól járt az, aki hagyta a 6 kőrt játszani, de azokhoz képest nem, akik 800-ért, vagy 1100-ért tudták menteni a bellszlemet.
10. leosztás
J6, AD92, KD8, AK53 – ez a lapunk és az egy treff indulásunkra a partner 1 pikket, 2 szan válaszunkra három kőrt licitál, ami legalább 5–4 elosztás és gémig kényszerítve vagyunk. Most kár lenne kapkodni, hiszen semmibe se kerül 4 treffet mondani, mutatva a négyes kőrt és a jó lapot. Ez csak kőr találkozást jelenthet, hiszen pikk találkozással és jó lappal három pikket licitálnánk _viszonylag bénával meg négy pikket_.
Pont olyan lapja volt a partnerünknek, amivel az előlegezett kulcslicitünkre várt, ha négy kőrt mondtunk volna, abba bele is nyugszik. A lejátszás már nem volt izgis, minden a lehető legjobban volt elosztva…
17. leosztás
A második félidő elején is osztottak egy ellenvonalról nehezen bemondható nagyszlemet, de ezt még játszani is kellene! Két helyen mondták be a hetet, de nyilván a zűrös licit miatt egyik helyen se indultak aduval, ami meggátolná a három rossz kőr lelopását. Adu indulásra úgy néz ki, hogy a 3–2
káró a parti esélye, hiszen a 4–4 kőr a licit alapján nem valószínű…
Gyorsan aduzunk még egyet – hátha 2–2 az adu, és utána nekilátunk a kárónak. Vagy mégse?
Mi ellen védekeztünk a második aduzással? Az 5–0 káró ellen, amikor úgyis buknánk? Hívjuk csak le a káró ászt az elhamarkodott aduzás helyett. Ebbe belepottyan a káró dáma, tehát most már mindenképpen aduznunk kell, nehogy lopjanak. Vagy még most se? Ha tényleg szingli volt a dáma, és nem ijesztésül dobták be, akkor nincs 13 ütésünk még 2–2 adura se _hét pikk, két kőr, három káró_. Remegő kézzel, de le kell hívnunk a káró bubit is, abban bízva, hogy csak viccelődtek velünk, és 3–2 a káró – esetleg a szingli dáma mellett csak egy adu volt. Ez utóbbi esetben két kőrt tudunk lopni, a harmadik meg elmegy a káró királyra. Északnak a valóságban 1–6–1–5 elosztása volt.
_Ha mégis szingli volt a dáma, és nincs mellette kettőnél több adu
, akkor célra vezet a következő játék: még egy magas adu a kézből, káró bubi átütve az asztalon, káró lopimpassz a tízes ellen, majd a harmadik aduval le a magas kárókért, így van hat adu, két kőr és öt káró ütésünk – a szerk._
18. leosztás
–, KDT84, KT8, AJT76 – ezt osztották mansban bell ellen, 1 kőrrel indulunk, partnerünk egy pikkjére 2 treffet licitálunk, amit ő 3-ra emel. Hogyan tovább? A 3 szanunk meglehet, ha ilyesmi lapja van: DT9x, x, DJ9x, KDxx, de ezzel inkább 2 szant mondott volna. Ha ADxxx, x, xxx, Kxxx a lapja, akkor legjobb lepasszolni a 3 treffet. Meglehet viszont az 5 treff, ha ilyesmi szorult a partnerünk kezébe: Dxxx, x, Axxx, Kxxx, nem beszélve arról, ami az adott partiban volt nála, és amivel bemondta volna a gémet, ha még egyet nyikkanunk _a szlemet licitálják be ezekből a lapokból a világbajnokok_.
Érdekessége még a partinak, hogy ha Észak licitál valamit a gyenge kis lapjával, az sokat segít az ellenfeleknek a helyes magasságot megtalálni. Itt akik természetesre játsszák az 1 pikk utáni 2 pikk közbeszólást, azoknak automatikus licitjük van, akik nem, azoknak már 3 treff után kell mérlegelniük, hogy küzdelembe vetik magukat vagy sem.
24. leosztás
Licitáljunk a partnerünk 1 szan _15–17_ indulására ezekkel a lapokkal: Kxxx, Kxx, Kxx, T9x. 2 treff, majd 2 szan _vagy 3 pikk_ a korrekt licitünk, de ha a szokványos, fantázia nélküli liciteket utáljuk, akkor legjobb, ha azonnal 3 szant mondunk.
A lapunkat picit felértékelhetjük _bubink nincs egy se, minden figuránk fontos szereplő lehet_, és fél pontot az is megér, hogy az indulóról semmilyen információt nem kap az ellenfél, valamint a 2 treffünket se tudják megkontrázni.
Ez utóbbi volt a parti kulcsa, Délnek elég jó ötös treffje volt, és a partnerünknek most az volt a lapja, amit megálmodtunk: Axx, Axx, ADxxx, xx.
30. leosztás
Végül nézzünk egy nem túl bonyolult, de könnyen elkapkodható ellenjátékot. A partnerünk „jó érzékkel” az adu hetessel indul _felvevő kicsit tesz_, aminek eredményeként az egyébként biztosnak látszó két adu ütésünk kicsit bizonytalanná vált. Ha most türelmetlenül ütünk az adu ásszal, akkor tetéztük a bajt, hiszen sehogy se tud teljesíteni a felvevő, ha van hármas kárója. Treffre nem tud gyorsan dobni, pikkre is csak akkor tudna, ha lenne két lemenete, tehát kárót kell hívnia. Nem hagyjuk ütni a partnerünket, és szép türelmesen kihívjuk az adu bubit, amit csak a kezében tud ütni a felvevő. Most vagy lopunk egyet a kis adunkkal, vagy megütjük a káró dámánkat. Akkor se tudott volna teljesíteni a felvevő, ha
Ax, KD965, Jxx, AKx
lett volna a lapja, de ez volt: A, KD96, Jxxx, AKxx.
