„Játsszunk jól, és ahol lehet, menjünk a mezőnnyel!” – mondta partnerem, Nyárádi Gábor az Az MP-bajnokság I/A osztályának utolsó versenynapja előtt. Amikor már csak pár parti volt hátra, kiderült, hogy egyik utasítást sem sikerült követnünk.
20. leosztás
5–4-gyel a többség nem indult 1 szannal – de a rövid színekben lévő 7 figurapont, meg a kőr szín gyengesége meggyőzött arról, hogy értékeljem az 1 szanos zónába a lapomat.
A 3 szan ellen Nyugat a káró ötössel indult, az asztali kicsire Kelet érthetően a bubit választotta.
„Hogy is kellene a mezőnnyel menni?” – töprengtem. Szanban elég lenne ugyanannyit ütni, azaz ugyanúgy játszani, mint a 4 kőrösök. Sajnos, ők egy treffet nyilván le tudnak lopni, és az egy plusz ütést jelenthet, de majd meglátjuk. A kőr szín kezelése egyszerű feladatnak látszott – reménykedjünk a 3–2-ben és a dubló ász eltalálásában. Először azért lehívjuk a pikk marit, és most kis kőr a királyhoz, Dél üt az ásszal és a treff tízest hívja. A 4 kőrösök nem adnának impasszt, hanem ledobnák a pikk ászra, fut át a fejemen, úgyhogy ütök az ásszal.
Hogy az átmenetek megmaradjanak, most kis kőrt hívok a dáma alól, aztán már csak végig kell hívni a kőröket – de jaj, Észak kimutat, Dél üt a nyolcassal, és a bubi-tízes nála marad. Újabb treff következik, szerencsére nem kell töprengeni, a dáma került az asztalra. Hát akkor van három treff ütésem, három pikk, kettő káró meg egy kőr a két kőr figurából – kilencet ütök, a 4 kőrösök meg küzdenek majd a rossz elosztással. Kis káró a királyhoz, de Észak résen van, elmegy az ásszal, és a harmadik treffet hívja, ebbe Dél is ad, asztalról egy káró ment el. A negyedik treffet nyilván Észak fogja ütni, és választhat, hogy pikkel vagy káróval tesz le a két magas asztali lapért. A treff kettesre azonban Észak kárót dob, én a pikk tízest az asztalról, és szigorúan nézek a gaz Délre – de ő ártatlanul egy pikket dob el.
Ja persze, Észak a második kőrre választhatott, hogy melyik négyes színéből dobjon, és se a negyedik pikk bubiból, se a negyedik káró ász-tízesből nem akart dobni. Ez a jó ellenjáték, hiszen ha a negyedik treffel ütne, akár három ütéshez is hozzájuttatna – le kellene tennie az asztalra a káró királyhoz és a pikk ászhoz, és a káró kilences vagy a pikk tízes is ütéssé válhatna. Ha nincs kőr dámám, csak bubim, az asztali ütések hoznák a partit.
Az asztalon egy kis kőr, a pikk ász és káró király, a kezemben három kőr a dámával.
„Nos – mondja atyaian Dél –, most már csak el kell döntened, hogy a kőr dáma, majd kis kőr hívásba melyik magas lapot dobd el az asztalról.” Tényleg, számoljunk is csak vissza, kinek mije volt és maradhatott… De jobb ötletem támad, kis kőrt hívok körbe, mindkét magas lap az asztalon marad. „Nem, neked kell döntened, hogy a kezembe vagy az asztalra teszel le a két ütésért.”
Dél elegánsan a tokba csúsztatta kártyáit. A teljesített 3 szan 90 százalék fölött ért, mert a 4 kőrösök nem adtak treff impasszt, hanem inkább loptak egy treffet és a pikk ászra dobták az utolsó treffet – ekkor viszont csak dubló adu maradt az asztalon, és nem tudtak eleget hívni a kézi dáma, kilenceshez, vagyis elbukták a partit.
– Hát, megint nem úgy játszottad, ahogy megegyeztünk, hogy a 4 nemest játszókkal hasonló szisztémában ütsz – kommentált Gábor. – Ebből az 5–3-as kőrből egy darabot sem ütöttél.
– Na persze, ha Dél az utolsó két ütést az asztalnak ajándékozza. De ha a kezemnek? Akkor nincs joga egy ilyen asztalnak kritizálni a játékom, aki egy ütést sem hoz, és mind a kilencet a kezemben kellett megütnöm.
