Utolsó óra, utolsó nap, nem fog a kréta, nem fog az agy – az utolsó kupafordulóról írt 4x4-ben a hibákon van a hangsúly. De nincs abban semmi szokatlan, hogy hibáztunk, hibák mindig voltak és lesznek a bridzsben. Lássunk párat!
Bob Hamman
írja, hogy nem látott olyan bridzsmérkőzést, amelyiken ne lett volna nagy hiba. Ha ő nem, akkor nyilván mi sem; ehhez a játékhoz szükségszerűen hozzátartoznak a hibák. Persze futballban is úgy tartja a mondás, hogy hibából lesz a gól, de mondjuk lövészetben, sakkban a legjobbak küzdelmeiben sokszor nehéz nagyobb hibát találni. A különbség abból adódhat, hogy egyrészt mi párban versenyzünk és igen szegényes szókinccsel kommunikálunk, másrészt ezekkel a lecsupaszított jelekkel nagyon változatos világot kéne leírnunk, hiszen a bridzs – a lövészettel és a sakkal ellentétben – összehasonlíthatatlanul vadabb, kiszámíthatatlanabb körülmények között zajlik.
Sokszor tudatlanságból, kapkodásból és ezek társaiból jön a hiba, de van egy nehezen magyarázható fajtája is. Az ember olykor tudja, hogy nem azt kéne tennie, de valami belül _vagy ki tudja, hol_ nem engedi, hogy ne azt tegye. Mintha valami sötét szellem a rossz felé húzna, csábítana. Néha sikerül ellenállni ennek az irracionalitásnak, de sokszor nem megy, nincs meg hozzá az erőnk, tudatában vagyunk annak, hogy a vesztünkbe rohanunk, mégis megtesszük. Mintha a tökéletlenségre törekedne bennünk _igen, ez biztos, hogy bennünk van!_ valami. Miért?
Minden sporttevékenység alapja, hogy a sportolóban kialakuljanak bizonyos dinamikus sztereotípiák: ha vívó felé szúrnak, idővel, sok gyakorlás után benne lesz a kezében, hogy védjen, ösztönösen, magától értetődően, gondolat nélkül jön a mozdulat, észre sem veszi, olyan gyors, csak utólag realizálja, mit tett. Nálunk mondjuk a színkezelések ilyenek, az impasszok, ránézünk, és egyből tudjuk, hogy erre, arra, így, úgy. Viselkedéskutatók megfigyelték állatokon és embereken egyaránt, hogy tiltakozik az agyuk az ellen, hogy mindig ugyanúgy hajtsanak végre mozdulatsorokat. Tehát – gondolom – a mókus nem mindig ugyanúgy fut fel a fára, a lövő hiába emelte már milliószor célra a kezét, tökéletesítette a mozgását a célból, hogy mindig ugyanúgy álljon rá a célra, valami nem engedi, hogy a 34. tökéletes mozgás után a 35. is ugyanolyan legyen. A kosarasnak a büntetődobásnál mindig ugyanaz a feladata, mégsem képes – mondják a kutatás eredményei – százból százszor ugyanúgy végrehajtani a mozdulatsort. Valami ösztönösen tiltakozik ellene. A magyarázatok szerint azért kódolódott belénk és az állatokba ez, hogy az ellenségeink és/vagy a prédáink számára kiszámíthatatlanabbak legyenek a reakcióink, a mozgásunk. Tehát hiába törjük magunkat ezeknek a sablonoknak a tökéletes elsajátításával, a rendszerbe, bennünk eleve kódolva van a „hiba”, a másság.
Hogy a mozgáson megfigyelt jelenség érvényes lehet-e az elmesportokban, a bridzsben, nem tudom. Azt sem, hogy mindenkiből előjön-e olykor ez a késztetés a tökéletlenségre. De úgy érzem, valami ilyesmi lehet mögötte.
Magyar Kupa 19. leosztás – Kuttner György
Butaságom története. Reméltem, hogy nem nekem kell megírnom, de szerzőtársam nem csapott le az idei kupaverseny legdrámaibb leosztására. _Ennek mérőszáma a két szélső eredmény összege, amely itt megközelítette a 3000-t._
A kőr kilences volt az indulás.
Mint a rossz tanuló: megmagyarázom. Az 5 kőr licitet alkalmasnak találtam arra, hogy partnert a kőr ász birtokában emelésre sarkallja. Az ezt követő passzom szlemérdekeltséget és első menet treff-fogást mutatott. Ezek után miért mentem volna ki a saját büntető kontrámból? _Ennyire nem volt erős a lapom!_
Érthető okokból nem érdeklődtem a többi asztalnál történtekről. Féltem, hogy visszakérdeznek. De talán a kedves olvasó megírja...
Még jó, hogy a bridzsben nem kell annyit várni a következő megmérettetésig, mint sakkban vagy például rögbiben. Szinte azonnal jön a következő feladat. Ez tényleg jó, de egyben nehéz is a történtektől függetleníteni magunkat, és egyből tökéletesen készen állni a folytatásra.
Budapest Kupa 16. leosztás – Scharnitzky Péter
Utoljára egy olyan partit választottam, amelyben a licitálás alatti gondolataimat osztom meg az olvasókkal. Az események bridzsszakmai szempontból nem mindig alakultak kifogástalanul, viszont szokatlan, talán humoros aspektusok is felmerültek.
Második helyen épp azon gondolkodtam, hogy 1 káróval el kellene indulnom, amikor áttolták a tálcát, és konstatálhattam, hogy a jobb oldali ellenfél elindult. De nem baj, a jó minőségű hatos színem egy 2-es magasságú közbeszólásra is jó, és már nyúltam volna a 2 káróért, amikor jobban megnéztem az ellenfél indulását, ami az 1 káró volt, így kicsit csalódottan kénytelen voltam passzolni.
Ezt követően váltak igazán érdekessé az események. A válaszoló 1 kőrjére partnerem 2 szant mondott, ami legalább 5–5-öt ígér a feketékben. Ha ezt az ellenfél közvetlenül megkontrázza, arra lett volna megállapodásunk: a rekontrám azonos hosszúságot ígér a partner színeiből, a passzom egy hosszúságkülönbséget, színlicit pedig egyértelmű preferencia. A passzra a 2 szanos rekontrája azonos hosszúságot jelent, egyébként a hosszabb színét mondja. Ezzel az egyszerű módszerrel megoldható, hogy megtaláljuk a jobbik színtalálkozást egy mesterséges kétszínű közbeszólás kontrája után. Úgy könnyű megjegyezni, hogy a rekontra mindkét fél részéről azonos hosszúságot ígér, hogy a partner választhasson.
Az ellenfelem nem kínálta fel az előbb említett fegyvert, mert passzolt, így én kerültem sorra. Mit csináljak? Lehet, hogy még mindig a káró a vonal legjobb színe, ha a partner hoz belőle egy szinglit. De ha most kárót licitálok, az természetes lenne? Aligha _hogy pontosan mit jelent, azt nem tudom, de talán a fogáskérdésnek lehet értelme_. Másrészt az is lehetséges, hogy a partner egyik színe hatos, és ebben az esetben ezt a színt kellene választani. De honnan fogom megtudni, hogy így van-e, és ha igen, akkor melyik a hatos színe? Végül némi hezitálás után passzoltam, mert mansban vagyunk csapatversenyen, és ha körpasszba fulladnak az események, akkor sem fogunk sok százat bukni. Ha hátulról kontráznak, akkor utána már talán többet fogok tudni. Például a partner is alkalmazhatja az ismertetett módszert, és az én esetleges későbbi káró licitem is végre káró színt fog jelenteni.
A teljes licit _az asztalnál is majdnem így ment_:
A 3 kárónak nem jósoltam nagy sikert, de nem akartam az ellenfeleket megkontrázni annak ellenére sem, hogy bellisták, hátha kimenekülnek 3 kőrbe, ami az én lapomból sokkal jobb felvételnek tűnt a számukra.
Treff indítás után csak három adut tudtam ütni, mert a felvevő jól olvasta a licitálás alatt történteket, és egyszer sem aduzott, amíg tehette.
Hofi kuriózumot hozott. Még jó, hogy nem bellben, esetleg még jól meg is kontrázva esett meg vele a következő.
Budapest Kupa 8. leosztás – Hoffmann Tamás
Sokat gondolkodtam, hogy melyik partiról írjak utoljára, az utolsó forduló sok izgalmat tartogatott, volt itt impasszos nagyszlem, hatos aduval kisszlem, 4 pikk kontrából 4 szanba menekülés, majdnem adu kényszerhívás, mégis úgy gondoltam, hogy ez a parti viszi a pálmát.
Ritka, hogy az ellenfél csinálja meg a gémet, amikor mi mondjuk be nyolcas fittel, de hát ez is megtörténhet néha.
Mivel az ellenfél nem kontrázott, az ellenfél pikk király indulása után a partnerem még nem gyanított semmit, megpróbálta megszöktetni a káró királyt, amit megütöttek, és vissza is hívták a színt. Ezt partnerem ellopta, majd kihívta a kőr dámát, amit az ellenfél kiengedett. Még egy adu következett, a 3–2 esetén a parti nem is bukik olyan sokat, ha sikerül annak kiadni az ütést, akinél nincs több adu, de sajnos ez ebben a helyzetben nehéz lett volna, adu, adu, adu, és nem is ütöttünk többet. Hétszer nem, –350, de még így is jó mentés az ellenfél 4 pikkje _4 kőrje..._ ellen.
Gábor szokás szerint ellenjátékot hozott. Ezúttal nem pusztán elméletben, hanem az asztalnál is sikeresen megjátszott eset kerül terítékre. Milyen jó érzés: sehol egy hiba…
Magyar Kupa 28. leosztás – Koltai Gábor
Ebben a sorozatban nekem valahogy mindig az ellenjáték területe jut, most is.
Kőr hatossal indultunk, asztalról a dáma, partnertől a négyes _kicsi-nagy a páros_, felvevőtől pedig a bubi jön. Káró dáma, ötös, négyes – ütünk a királlyal, és gondokba merülünk.
A káró és a kőr hosszúságok tekintetében nincs sok kétségünk. Három kicsiből mindig a legnagyobbat tesszük, így a partnerünknek egyik piros színből sincs három darab. Ezek szerint legalább 4 káró ütése van a felvevőnek, és azt is tudjuk, hogy a kőr bubi bedobásával csak huncutkodik velünk, hátha nem figyeltünk, és egy újabb kőr hívással ajándékozzuk meg.
Ha egyik fekete dáma sincs a partnerünknél, akkor nincs sok keresnivalónk, akkor esetleg a pikk bubija mellett az ötös pikkje vagy a hatos treffje segít. Dx, AJx, ATxxx, Dxx lappal ugyan nincs a felvevőnek kilenc vonalütése, de könnyedén végállásba hozhat. A végállás veszélye például treff hívásra egyébként akkor is fennáll, ha a pikk dáma helyett csak bubija van.
Tehát partnerünknél vagy a kicsit valószínűtlen hosszúságok, vagy egy dáma kell a buktatáshoz, de valaki megsúghatná, hogy a lehetőségek közül melyiket válasszuk.
Ha mégse súg senki, akkor keressünk valami támpontot:
– ha a felvevő kárója hatos, akkor a partner treff dámája _vagy hatos treffje_ nem elég, csak a negyedik pikk dámája _a kis pikk hívásunkat meg kell ütnie a felvevőnek, különben kőr visszahívásra bukik_
– ha csak ötös a kárója, akkor több lehetőség is van: partnerünknél van a treff dáma és a pikk bubi, vagy a negyedik pikk dáma vagy a harmadik pikk dáma mellett a tízes vagy a bubi – ezek a főbb esetek, de biztos van még.
Akárhogy nézzük, a csábító kis treff hívás kicsit rosszabbnak tűnik, mint a pikk – hiszen ahhoz a treff dáma _vagy a hatos treff_ és a pikk bubi is a partnerünknél kell legyen, míg a pikk hívással való buktatáshoz szinte elég csak a pikk dáma _az ötödik bubi is elég lenne, ha látványosan a pikk királyt hívnánk, de az se minden esetben nyerő_.
Nézzük azt az esetet, ha a káró király ütés után kis treff hívás jön. A felvevő a királlyal ütötte volna, majd hívja a kárókat.
Az utolsó káróra se treffet, se kőrt nem dobhat Észak, tehát egy pikktől kell megválnia. Ekkor már látszik a végállás veszélye, amit csak a pikk király eldobásával lehet megakadályozni. Ennél kicsit egyszerűbb ellenjáték a káró király ütés után pikket hívni a treff helyett…
Kilenc asztalon játszott Nyugat 3 szant, mindenhol kőr indulásra. Szerintem minden felvevő az asztalon ütött, és káró impasszt adott. Egyetlen asztalon bukott el a 3 szan, a miénken.
Sajnos nem öndicséret ennek a partinak a bemutatása, az ellenfélnek kell gratulálnom hozzá. És nem gondolom, hogy véletlenül hibázott rá a buktató hívásra – szerintem a fentihez hasonló elemzés futhatott le a fejében a döntő hívás előtt. De ha kicsit vagy egészen más, akkor remélem, elárulja.
