Kezdőoldal

2015-ben két évre Hollandiába, az Észak-Brabant tartományhoz tartozó Tilburgba költöztem tanulni. Hollandia bridzsező nemzet, a nyílt, a női és a fiatalabb korosztály válogatottjai is évek óta a világ élmezőnyébe tartoznak. Nem volt kétséges, hogy ha két egész évet ebben az országban fogok tölteni és bridzsezni is szeretnék megtanulni, muszáj lesz felkeresnem egy bridzsklubot, amíg itt lakom. Nagy meglepetésemre elsőre ötöt is kidobott a kereső. Ráböktem az átmeneti lakóhelyemhez legközelebb esőre: Café Theseus.

Kedd volt, már ment a játék, mikor beléptem. Egy kisebb – holland lévén több tízféle sörrel felszerelt – báron áthaladva érkeztem a klubterembe. Egy pisszenést se lehetett hallani a játékosoktól, a hangszórókból halk popzene szólt. Lábujjhegyen lépkedtem, majd leültem az első asztalhoz, miután suttogva engedélyt kértem erre. Ez volt az egyetlen alkalom az ezt követő sok közül, amikor feszengtem. (A tilburgi Café Theseus)

Cserekor gondoltam, megkérdezem, kinek érdemes itt kibicelni.

– Van egy friss Európa-bajnok párunk – mutattak büszkén az egyik asztalra. „Jó lesz” – gondoltam, és átültem.

Vékony, őszes, szemüveges, pókerarccal játszó férfi ült egy harminc körüli sráccal szemben, aki vagy a tollát, vagy a licitdobozt piszkálta, vagy body percussion-trükköket gyakorolt. „Biztosan csak az idősebb friss Európa-bajnok” – gondoltam.

„Ruiten seven!” – kiáltott fel a srác, mire odajött valaki, és átadott neki két zsetont. Az egyiket flegmán a partnerének pöckölte, a másikat a saját licitdoboza mellé. Később megtudtam, hogy a klub házi szabálya, hogy ha valaki egy partiban a legutolsó ütést a káró hetessel viszi el és plusz szkórt ír, partnerével együtt kap egy italt. „Nehogy arra játssz!” – figyelmeztetett aggódva apukám, amikor erről meséltem neki.

A játékosokról pedig kiderült, hogy valóban állandó bridzspartnerek, és valóban friss Európa-bajnokok, a holland válogatott tagjai: Bart Nab és Bob Drijver. Barttal aztán a későbbiekben sokat beszélgettem bridzsről, felkészülésről, fejlődésről, pszichológiáról, utánpótlásról, válogatottságról… Meg sportról, vegetarianizmusról, vallásokról, családról. És néha desszertekről, ugyanis nagyon édesszájú.

Annemie-vel közös házukban készítettem vele interjút áprilisi látogatásom alkalmával. Különleges hely: öt gyermeküket nevelték itt, de már mindegyikük kirepült. A ház többnyire csendes és békés, de bármikor felbukkanhat egy vagy több a felnőtt gyerekek közül, a szülők nagy örömére. A gyerekek közül ketten bridzsezni is szoktak, Judithtal vagy Vincenttel talán pár egykori magyar junior is összefutott valamelyik ifjúsági világversenyen.

A történetet viszont nem ebben a házban kezdjük, hanem ott, ahol az én hollandiai bridzskalandom is indult, a Theseusban, ebben az igazán kivételes és barátságos klubban.

– Azt hiszem, az itt játszó bridzsezők mind egyetértenek abban, hogy a Theseus különleges hely. Mi teszi azzá, és milyen a te kapcsolatod a klubbal?
– Igen, határozottan az. Régebben heti egy-két alkalommal játszottam ott, manapság sokkal kevesebbet, igazából alig. Ami miatt különleges, az az, hogy egyetlen verseny folyik, de nincs erő szerint felosztva a mezőny: bárki bárkivel játszhat, az eredmények egyéniek. Vagyis hogyha szeretnél mesterpontokat szerezni, akkor sem kell mindig ugyanazzal a partnerrel játszanod. Jó és rossz ellenfelek ellen is játszol, mindenféle játékossal találkozol, és sokat lehet tanulni. És itt mindenki nagyon emberi. (Bart Nab)

– Hollandiában minden klubban ilyen kedvesen fogadják az embereket? A fiatalokat, a kezdőket is? Mindenhol kellemes zene szól a játék alatt, a verseny után a társaság együtt marad sörözni?
– Nem. Egyáltalán nem. Azt hiszem, nagyjából mindenhol kedvesen fogadják az embereket, különösen a fiatalokat, de nincs túl sok bridzsező fiatal, inkább idősebbek, talán ezért nem szól a zene. Amikor elindítottuk a klubot úgy harminc évvel ezelőtt, mi is egyetemisták voltunk. Más idők voltak. Mi söröztünk, szívtunk és hallgattunk zenét. Ebből az egyetemista kávézóból nőtt ki a bridzsklub.

– Olyan sokan bridzseztetek, hogy megérte elindítani egy új bridzsklubot?
– Nem, a klub eleinte icipici volt. Csak két pár volt, amikor az egész elkezdődött. De folytattuk, hívtunk új embereket, és próbáltunk összehozni heti egyszer egy bridzses estet.

– Most pedig heti háromszor van klubjáték.
– Igen, átlagosan 10-20 párral egy este.

– Sok fiatal pár is van. Régóta általános probléma talán mindenhol a világon, hogy egyre kevesebb fiatal játszik, én azonban úgy látom, hogy Hollandiában virágzik a junior bridzs.
– A holland bridzsszövetségnek több mint százezer tagja van, tehát az arányokat tekintve nincs sok fiatal játékos, és szerintem ez a probléma mindig jelen volt. Most se sokan bridzseznek, más elfoglaltságot találnak maguknak, ha pedig kártyázni akarnak, ott a póker. Bár azt hiszem, ez nem számít annyira. Amennyire vissza tudok emlékezni, sose volt sok fiatal bridzsező. A bridzsszövetség igyekszik támogatni a junior bridzset. Beszéltem néhány edzővel és tanárral, de mindegyikük panaszkodik, hogy kevés a fiatal.

– Ettől függetlenül itt rengeteg lehetősége van a fiataloknak.
– Lehetőség az van, sok. Mivel a szövetség nagy, van pénz az utánpótlásra. És van sok önkéntes, akik tudják támogatni őket. És van keret arra, hogy Európa-bajnokságra, egyéb, nemzetközi versenyekre küldjük a fiatalokat. Jó, hogy ilyen helyeken játszhatnak. Négy kategória, van, U15, U18, U25 és U25 lányok. Mindegyik csoportnak saját coacha van, évi nyolc nap intenzív tréning, a tréningeket egy külön személy koordinálja, és az edzők kapnak fizetést. Ha a fiatalok egyszer bekerültek a válogatottba, bármelyik kategóriában, jó esély van rá, hogy a későbbiekben folytatni fogják a bridzsezést. Persze nem mindenki teszi meg, de megvan rá a lehetőség. Nincsenek anyagi problémák, és sok-sok impulzus éri a fiatal játékosokat.

– Milyen impulzusok?
– Saját coachuk van, nemzetközi versenyeken indulhatnak, és nyerhetnek. Oktatásban részesülhetnek, tehát sok a fejlődési lehetőség, ami izgalmas és motiváló. Van juniorbajnokság sokféle kategóriában, itt összetettben pénznyereményt is osztanak.

– Milyen lehetőségei vannak egy gyereknek, hogyan csöppenhet be valaki a bridzs világába?
– Hollandiában hét olyan szervezet van, ami tanfolyamokat szervez és iskolai bridzsoktatást is általános iskolákban. Utóbbiban minibridzset tanítanak, később a középiskolában pedig rendes bridzsórákat adnak, de az az a pont, ahol a legtöbben lemorzsolódnak. Az általános iskolában iskolaidőben folyik a bridzstanítás. A középiskolákban, azt hiszem, kevesebb tanfolyam van, ott nem az iskola az aktív, a bridzsklubok próbálják a középiskolákból toborozni a játékosokat. De több kezdeményezés is van játékosok részéről, akik szeretnének középiskolában órát adni.

– Mióta tanítanak minibridzset a holland iskolákban? Fontosnak tűnik, hogy a gyerekek ilyen korán megismerkedhetnek a játékkal, hiszen a többség talán azt sem tudja, mi az a bridzs, és így könnyebb széles körben ismertté tenni.
– Ez így van. Nem tudom, pontosan mióta, de már egy jó ideje. Talán tizenöt éve. Amikor én voltam gyerek, még egészen biztosan nem volt. Mostanában változott ez a rendszer is, most már a rendes bridzsben lévő számolást használják a minibridzsben is.

– Te hogyan tanultál meg bridzsezni?
– A középiskolában. Volt egy bridzsező matematikatanárom, ő tartott egy tanfolyamot. Az első évben sakkoztam, év végén volt a bridzstanfolyam, onnantól bridzseztem.

– Hogyan lettél profi?
– Az jó hosszú út volt. Először 1999-ben, 34 évesen játszottam a válogatottban, majd 2000-ben. Azután tizenöt évig nem. Most többé-kevésbé professzionális szinten játszom, hiszen keresek vele, de nem a holland bridzsszövetségen keresztül, hanem szponzorok által. A szponzorálás elég új Hollandiában, nincs túl nagy múltja nálunk. Volt pár szponzor, akik fizettek valamennyit első osztályban játszó csapatoknak, de ők maguk nem a jó játékosokkal játszottak. Manapság viszont így megy Amerikában meg külföldi versenyeken.

– Tehát a szponzorok támogatják a jó csapatokat, de ők maguk nem játszanak?
– Hollandiában nem játszanak. Sem párban, sem a csapatban, csak támogatják a csapatot. Mint Lavazza. Sokféle szponzorálás van. Manapság a legtöbb helyen úgy keresnek a bridzsjátékosok, hogy a szponzor is játszik, vagy párban, vagy csapatban a jó játékosokkal. Így a szponzor is tud fejlődni. De ez Hollandiában nem jellemző. Mi Bobbal péntekenként az onsteini klubban játszunk, ahol azért fizetnek, hogy egyáltalán ott legyünk.

– Ha nem játszanak a szponzorok, miért támogatják a csapatokat és a játékosokat?
– Mert imádják a bridzset. Ők maguk is játszanak, de nem nagyon magas szinten. Talán ez az a holland kálvinista dolog, amiről meséltem már neked korábban: ne tettesd, hogy vagy valami, különösen akkor, ha nem vagy az. Szóval ha nem vagy jó játékos, úgyis mindenki tudja, miért akarnál felvágni egy erős csapattal?

– Sokan mondják, hogy a legtöbb bridzsező jobb játékosnak gondolja magát, mint amilyen valójában. Ezek szerint ez Hollandiában másképp van?
– Nem. Azt hiszem, ez egy emberi tulajdonság. Meglátni a saját hibáidat és hiányosságaidat… Az élet nehéz.

– Te a bridzsben is és – nekem úgy tűnik – az élet más területein is folyamatosan keresed, miben, hogyan lehet fejlődni, előre lépni. Mióta újra a válogatottban játszol, mi mindennel kellett szembesülnöd, miben kellett a legtöbbet fejlődnöd?
– Talán a briddzsel járó stressz volt a legrosszabb, és egyben a legnehezebb, amin meg kellett tanulnom túllépni. Ha nem vagy elég nyugodt, nem tudsz elég jól gondolkodni. Úgyhogy nyugodtnak és fókuszáltnak kell lenni. És nem lehetsz ideges, mikor elkezdődik a játék.

– Pedig minden alkalommal, amikor találkozunk, elképesztően nyugodt és békés vagy, és mások is ilyennek írnak le.
– Igen, azt hiszem, többnyire nyugodt vagyok, de rendkívül kompetitív is. Egy meccs viszont más. Ahogy mindenki, én is izgatott és ideges leszek, és nyerni akarok. Ez nagyon fontos. Így válik stresszessé a szituáció.

– Egy versenyhelyzetben mi okozza a stresszt? Egyszerűen a nyerni akarás?
– Nagyon sok minden lehet.

– Kellemetlen ellenfelek?
– Persze, de belőlük nincs olyan sok. Akkor bridzsezel a legjobban, ha teljes mértékben a játékra összpontosítasz. De mindenféle dolgok elvonhatják a figyelmedet. Amikor először mentem sportpszichológushoz, rajzolt öt koncentrikus kört. A középsőben vagy akkor, amikor a legjobban összpontosítasz, és itt a legjobb a bridzsjátékod. A másodikban vagy, ha van egy kis dolog, ami elvonja a figyelmedet. A harmadikban már egy valamivel nagyobb. A negyedikben azon gondolkodsz, hogy milyen következményei lesznek annak, ha nyersz vagy ha veszítesz. Az ötödik körben haza akarsz menni. Azáltal, hogy mindegyik körhöz mondasz egy példát, felismered őket. Ha valami történik, például azon gondolkodsz, hogy le vagyunk maradva, akkor ez jár a fejedben és nem abban a körben vagy, ahol lenned kéne. És ilyenkor megpróbálhatsz visszakerülni a középső körbe.

– Van valamilyen taktikád, aminek a segítségével verseny közben vissza tudsz kerülni a középső körbe?
– Igen. Meg kell próbálni fókuszáltnak maradni, ez azonban nem megy parancsra. Akkor sikerül, ha van valami, amire koncentrálhatsz. Veszek néhány mély lélegzetet, és elkezdek például elosztásokat számolni: 4–4–3–2… 5–4–3–1… 1–3–3–6… Egyszerűen bridzses dolgokra fordítom a figyelmemet. És akkor újra a bridzsre fókuszálok, és visszatalálhatok a középső körbe. Hacsak nincs valami hatalmas dolog, ami elvonja a figyelmemet. Például ha vétettem egy orbitális hibát, akkor nagyon nehéz.

– Azon hogyan lépsz túl?
– Megpróbálom parkolópályára állítani, de ez nem könnyű. Mert a partik között újra és újra felbukkan.

– Miért mentél el először sportpszichológushoz?
– Tudtam, hogy létezik ez a szakma, és gondoltam, hátha segíthetnek nekem. Elég általános dolgokról volt szó, de egyszerűen attól, hogy kimondod, hogy vannak problémáid és gyenge pontjaid, elkezdesz olyan dolgokat keresni, amiken javíthatsz, ahol fejlődhetsz. És miután ez egy szellemi játék, ezért ha fejleszteni akarod a működésed, szinte biztos, hogy sportpszichológusnál kötsz ki.

– A csapattársaid is járnak sportpszichológushoz?
– Nem hiszem. Az biztos, hogy korábban mindannyian jártak, de már nem rendszeresen. Én sem járok rendszeresen, három-négy öt-tíz üléses blokkot csináltam végig. Valószínűleg valamivel többet voltam sportpszichológusnál, mint egy átlagos éljátékos.

– Bobbal együtt vettél részt ezeken az üléseken?
– Az utolsó pár alkalommal igen.

– Nagyon furcsa párnak tűntök, nagy a korkülönbség, te a megtestesült nyugalom vagy, Bob meg pont az ellenkezője. Hogyan kezdtetek együtt játszani?
– Nekem teljesen mindegy, hol játszom, mindig komolyan veszem a játékot, de Bobnak nem mindegy. Ha rosszabb ellenfelek ellen játszik, nehéz fókuszálnia és a lehető legjobb játékot kihoznia magából. Ha igazi meccset játszik, másmilyen. Megvan a maga stílusa, de általában nyugodt. Régebben együtt jártak Judithtal, együtt laktak, és kétszer játszottunk együtt párosversenyen. De akkoriban nem bridzseztem. Abbahagytam a játékot 2005 és 2013 között. A Theseusban játszottam, de nemzeti és nemzetközi versenyeken nem. Aztán egy barátom megkért, hogy kezdjem újra, úgyhogy egy évig próbálkoztunk, de nem működött. Bob szintén partnert keresett, mi meg ismertük már egymást, úgyhogy elhatároztuk, hogy megpróbáljuk, milyen együtt játszani, és nagyon jól sikerült. Talán 2015 óta játszunk együtt.

– Hogy kerültél vissza a nemzetközi vérkeringésbe és a válogatottba?
– Az első évben, amikor újra elkezdtem játszani, akkor még ugye nem Bobbal, vissza kellett szerezni a formámat. Aztán kezdtem Bobbal játszani. Azt hiszem, mégis 2014 volt. Igen, akkor játszottunk az első osztályú bajnokságban, és meg is nyertük. Amikor elkezdtünk együtt játszani, már célom volt a válogatottság is. Hiszen újra belevágtam, és jó bridzsezővé akartam válni. Úgyhogy amikor nyertünk, megkérdeztem a válogatott coachát, Anton Maast, hogy csatlakozhatnánk-e az Oranje csapathoz, a holland válogatottak csapatához. Így kerültünk oda.

– Hogyan választják ki a válogatott tagjait Hollandiában?
– Az Oranje csapatból kerülnek ki a válogatott párok, a coach és az edző közösen jelöli ki őket. Ma már csak öt pár van ebben a csapatban. Hetente van tréning.

– Hogyan lehet bekerülni?
– A coach meghívásával, úgyhogy nagyon erős párnak kell lenni hozzá. Ha elég tehetségesnek tartanak, először meghívnak próbaidőre, és ha elég jó vagy, maradhatsz, és egy kicsi fizetést is kapsz. Nagyon jó játékosnak kell lenni, és erős partnershipnek, nem egyéni játékosok a tagok, hanem kizárólag párokat választanak.

– Mennyire szempont a csapatjáték a válogatott kijelölésénél?
– Figyelembe veszik, hiszen egy olyan csapatot kell összeállítani, akiről azt gondolják, hogy a lehető legjobban tudnak teljesíteni. Csapatként.

– El tudod képzelni, hogy a választáskor jobban számítson az, hogy ki milyen jó csapatjátékos, mint az, hogy milyen szinten játszik az adott pár?
– Abszolút, de van egy minimum játéktudás, amivel mindenképp rendelkeznie kell minden párnak, és ez a szint nagyon magas.

– Az idei Eb-csapatban is benne vagytok. Hogyan készül a válogatott a versenyekre a párok egyéni felkészülésén túl?
– A heti egyszeri tréningen kívül nincs sok más. Az Európa-bajnokság június 6-án kezdődik, a résztvevő csapatot április elején jelölték ki, ez nem hagy túl sok időt. A szerdai tréning napján szoktunk a belga válogatott ellen edzőmeccset játszani, itt az Oranje csapat többi párja nem játszik.

– Mik az erősségeid játékosként?
– Ami a technikai részt illeti, a licitálás és az ellenjáték az erősségeim, és felvevőjátékban vagyok a leggyengébb. Általában jó partner vagyok, és jó csapatjátékos is. Bobnak mindig voltak problémái a temperamentumossága miatt, nekem meg mindig is komplikált partnereim voltak. És természetesen nyerni akarok. Ha nem így lenne, nem lehetnék a legjobbak között.

– Hogyan készülsz még a versenyekre?
– Tanulom a rendszerünket.

– Bob meg nem…?
– Csak néha.

– Milyen terveid, álmaid vannak?
– Remélem, hogy világszinten is a legjobb párok között fognak minket számon tartani, és hogy sokat játszhatunk ilyen magasságban. Kevésbé vannak egyéni céljaim, nem akarom mindenáron megnyerni a Bermuda Kupát, egyszerűen szeretnék nagyon jól játszani. Meg persze nyerni ezt-azt.

– A naptárad nagyon tele van, hol játszol a közeljövőben?
– Májusban volt a Neighbour Challenge (minden évben megrendezik, Hollandia mellett Németország, Dánia és Svédország nyílt- és női válogatottjai vesznek részt rajta – Sz. K.), június elején Európa-bajnokság, június végén van a Jacoby-csapatverseny (ezen tavaly nyertek a Patricia Cayne, Danny Molenaar, Tim Verbeek, Dano De Falco összeállítású csapattal – Sz. K.), július végén nyári National Atlantában, szeptemberben és októberben nyílt világbajnokság, itt szintén az amerikai csapatunkkal játszunk, ez utóbbi Orlandóban lesz. November végén pedig az őszi Nationalre utazunk Hawaiira.

– Mindezek mellett van egy céged, amit vezetsz. Sosem pihensz?
– Néha. Hétvégenként. Olyankor squasholok. És mindig biciklivel járok dolgozni, az is pihentető.

– Zárásként mesélj egy kicsit a két évvel ezelőtti budapesti Európa-bajnokságról. Hogy érezted magad? Voltak emlékezetes partik?
– Meleg volt. A hotelünkkel szemben volt egy remek falafelező, általában ott ebédeltünk. Vincent meglátogatott, ez nagyon jó volt. Nem játszottunk valami jól.

– Harmadikok lettetek végül.
– Igen, de mint pár nem játszottunk jól. A másik két pár igen, főleg Bas és Sjoert. Szerencsére kaptunk még egy esélyt Wroclawban. Nem nagyon emlékszem a partikra. Általában emlékszem azokra, amik rosszul mentek, vagy egy-egy nagyon jól sikerültre. Például egyszer nem indultam el gyenge 2 káróval, és ezen végül 2000-et írtunk, mert 7 kárót játszott kontrázva az ellenfél. Azt hiszem, ez Budapesten volt. De lehet, hogy Wroclawban, nem emlékszem. Wroclawban is nagyon meleg volt. Aztán volt egy licitfélreértés, bemondtunk egy nagyszlemet szanban, kiálló ásszal. Azon nagyon kiborultam. De elképzelhető, hogy az is Wroclawban volt. (A 2016-os, budapesti Európa-bajnokságon bronzérmet nyerő holland nyílt válogatott a Groupama Arénában: Anton Maas NPC, Ton Bakkeren coach, Bauke Muller, interjúalanyunk, Bart Nab, Simon De Wijs, Bob Drijver, Bas Drijver, Sjoert Brink)

– Lehet, hogy ez csak annyit jelent, hogy mindenképp vissza kell látogatnod Budapestre valamikor.
– Egészen biztosan vissza fogok.