Kezdőoldal

Egy hét szünet után folytatódott a csapatbajnokság mindhárom osztályban. Fókuszunk szokás szerint az I/A, azonban olvashatók partik a többi osztályból is. Az első osztályban talán a szezon legnagyobb rangadóját játszották, hiszen évek óta ez a két csapat küzd a döntőkben többnyire: a Galim–GAMAX meccsről van szó, természetesen.

1990-ben, kezdőként, de már nem először vettem részt a IV. osztályú Mitchell bajnokságban. A tavalyról már jól ismert ellenfelek között egy új, fiatal házaspár is feltűnt – Nyárádi Ibolya és Gábor. Nemrég érkezve Erdélyből a legalsó osztályból indultak, és csak a IV. osztály szeszélyeivel magyarázható, hogy nem toronymagasan elsők lettek – valamelyik biztos továbbjutó helyen léptek osztályról osztályra feljebb. Amilyen könnyeden vették a játékot, olyan könnyű volt velük beszédbe is elegyedni – a beszélgetésből aztán barátság alakult. Gábor játszott többet, és Kováts Zernával az első osztály stabil top 10 párjává váltak. Az alábbi parti abból az időből való, amikor az I/A ötödik helyét is megszerezték. Az egyik nap Zerna nem ért rá, Gábor partnert keresett, aki nem játszik a keddi napokon. Rám esett a választása, mivel én – most nem részletezendő okokból – nem keddi játéknapokon voltam érdekelt.

Végre, VÉGRE! Másfél év tétlenség, otthon ülés és számtalan online verseny után újra asztalhoz ülhettünk a bajnokságban, és ez bizony mindenkit nagy örömmel töltött el, jó volt látni a sok mosolygós arcot. Az első fordulón jól látszott, hogy már nem létezik (ha egyáltalán létezett…) az a tendencia, hogy az első meccs mindig kicsit csendesebb, hadd szokják a játékosok a versenyt, a miliőt. Nos, az I/A-ban erről szó sem volt, számtalan szlem parti borzolta a kedélyeket, és pörgette az IMP-ket. De jön parti az alsóbb diviziókból, az I/B-ből és a II. osztályból, sajnos nem rajtunk múlik, hogy a III. osztályról nem tudunk beszélni....

Várhatóan az utolsó bajnokság következik a két évtizede használt Böszörményi úti versenyteremben, a világjárvány miatt másfél év kihagyás után térünk vissza erre a pár hónapra a bázisra. A szeptember második hetében induló csapatbajnokságra megújult összeállításban áll ki az I/A-címvédő Visoft, a fiatalokból álló Bambinál azt ígérik, vérfarkasként vetik rá magukat a II. osztály mezőnyére, a SZTAKI-nál pedig elismerik, hogy nyomot hagyhatott a formájukon az elmúlt zaklatott időszak. Folyamatosan bővülő játékospiaci körkép az újraindulás előtt.

Augusztus 17-én az Elnökség ülésezett, és a következő döntéseket hozta a budapesti bajnoksággal kapcsolatban:
– A budapesti bajnokságsorozatot határozatlan ideig felfüggesztettük. Az Elnökség a jövőben minden ülésén napirendre tűzi a folytatás kérdését.
– A 2020-as Magyar Kupa befejezésének módjáról a folytatással egyidőben hozunk döntést.
– A VRB az Elnökség kijelölt tagjaival együttműködve kidolgozza offline és online bridzsversenyzés lehetőségét is.
A döntést megelőző kérdőívet 193 játékostársunk töltötte ki. Ez a szám jelentősen meghaladta várakozásainkat, nagyon köszönjük az aktív együttműködést.

Végül a főágon nem voltak meglepetések, ez azt jelenti, hogy a top 8 besorolású csapat közül 6 kvalifikálta magát a kétnapos megmérettetésre. Két kakukktojás azért akadt. Átnézzük a hét történéseit, megidézünk egy „eltalálós” szlemet, és igyekszünk a jövőbe látni. Hogy mennyire távoli ez a fürkészendő jövő, az a koronavíruson múlik.

A Magyar Kupában kevés meglepetés történt. A főágon a jövő heti győztes majd kétnapos küzdelemben vehet részt, a vigaszági vesztes pedig a Kőr Kupába hullik. A Káró Kupában svájci lebonyolításban helyezkednek a csapatok a minél előnyösebb helyekért.

Lezárultak a csoportmérkőzések, ráadásul úgy, hogy kvázi minden csoportban volt meglepetésbejutó a főtáblára. Visszatekintünk a végeredményre, megnézzük a legeket, próbáljuk eltalálni az első főtáblás kör eredményeit is!

Új szezon, új remények. Az Artemix csapat a pár évvel ezelőtti sikeres kupaszereplés (vidéki selejtező) megismétlésének reményében vágott neki az új évadnak. A Lackout elleni mérkőzésen az ellenfél a kőr színre sorozatosan ráfázott.

Sportot közvetíteni: csodálatos álom. Apám újságnál dolgozott, és minden sporteredményt számontartott. Vitt engem magával, voltam atlétikai magyar bajnokságon a Népstadionba, kosármeccsen, pingpong-bajnokságon a régi Nemzeti Sportcsarnokban, tenisz Davis Kupa-meccsen a Margit-szigeten még a bécsi Stadthalléban is az 1970-es, fedett pályás atlétikai Eb-n. És éppen ezért nem lettem sportújságíró: közelről láttam, mennyivel többet tudnak a nagyok: Szepesi György, Sirokmány Lajos, Vitray Tamás.