Kezdőoldal

Gabos Gábor és Váradi András emlékének

Elsőként köszönöm nektek, a magyar bridzstársadalomnak, orvosaimnak és Istenemnek, hogy 48. névnapomon újra tudtam bridzscikket írni. Bő 16 hónappal a 2015 decemberi, Istennek, az orvosoknak és nektek hála, végül nem végzetes sztrókom után (melyet életformám alapozott meg, és köszönöm, hogy nem vetettetek meg azért, hogy ezáltal nem tudtam országunkat tavaly júniusában, nekem duplán hazai, azaz a Fradi-pályán, sem játékosként, sem félig felépülve esetleg edzőként – utóbbi újfent az én bűnöm – kivezetni az idei Bermuda-kupára, elvettem magam és sokak álmát: országunk csapatának első szereplését a világbajnokságon) itt vagyok.

Csodálatos volt, ahogyan ezen, krisztusnyi kor alatt figyeltetek, neveltetek, ki így, ki úgy. 15 évesen, 1984 nyarán kedvenc osztálytársam (a vélhetően sokatok által ismert Váradi Balázs) nemrég elhunyt csodálatos kardiológus édesapja, Váradi András tanította meg nekem azt, amit valódi szupertanár apám sem tudott megadni, mivel régi református nemesi családunkban a kártya az ördög bibliája volt, ezáltal számára, franciául is tudóként az impassz csak zsákutcát jelentett, nekem viszont nem hogy nem zsákutcát, hanem pontosan az ellentétét, az egyetlen biztos (ki)utat a magamfajta, sokszor istentelenül élő szerencsejátékosnak.

Eddig általában négyeseket karcoltam nektek, hol jobbakat, hol rosszabbakat, tegyünk rá egy lapáttal, legyen öt, azaz a négyjátékos particikkem kap egy kibicet is, ha elfogadjátok egyfajta bűnbánati ajándékként.

4. leosztás

Valószínűleg minden licitrendszerben 1 káróval indultak, talán csak én húznám fel erős treffre, mivel mindkét feltétele fennáll most ennek, és nekem, többnyire egy is elég: az ellenfél bellben, így esetleg kizavarhatjuk a nemes gémjükből, továbbá játszhatom kedvenc szerencsejátékomat, a bellgémet. De én Északon ültem. Észak passzol, Kelet 1 kőrt mond, és most valószínűleg egyedül lettem volna, aki erre Délen legfeljebb akkor licitálok 2 treffet, ha a fejéhez (persze nem a jobb parietális lebenyemhez, hisz az már rutinosabb sérült, mint egy NHL-es hokis) pisztolyt tartanak, ha meg elvették a passz kártyáimat, akkor is előbb kontrázom, mint az általam gyűlölt 1 nemesre adott 2 legolcsóbb közbeszólást válasszam.

Ugocsa és Szalay non coronat, így feltételezem, hogy mindenütt 1 káró–passz–1 kőr–2 treff volt az első négy licit. Nyugat lapja jó reklámja a precíziós rendszernek, hiszen ott a 2 pikk most decens 6–4-et jelent (csak ne legyen olyan pechünk, hogy a 4 vagy 6 pikkünk ellen Észak átinduljon Kelet gábliján). A nagy többség velem ellentétben az „amit nem tudunk, arról nem beszélünk elvet” követi, így ismétli magát és színét, Északon nagyobb bátorság kell most a nempasszoláshoz, mint leugrani egy hídról. Most jön Kelet.

Két élpár licitjét ismerem. Kemény György szlemstílusához méltóan a 4 káró ORKC-t választotta, Gál Péter félvén a már említett treff átinduláson nem fogadó 2 kulcslapot mutatott, és ez még Keletnek is rossz hír volt. Leálltak 5 káróban, és szerencséjükre Nyugatnak nem a lóheréje volt egyke. Lenne egy javaslatom: ilyenkor az ORKC ígérjen pozíciósan is jó fogást, míg a felüllicitet követő 4 káróra fogás nélkül mindig rossz lapot kell mutatni, és letagadni az adu dámát, ha van (ha a relé a jó lap). Ez valószínűleg segít, bár sokakon ez sem, mivel nem ártana tudni Kelet lapjával Nyugat egykéjét.

Talán a legjobb párunk, a friss OPB-győztes Homonnay Géza–Winkler Gábor licitjénél zavar támadt az erőben. Kelet azt gondolta, ilyenkor is, mintha Dél passzolt volna, a 2 pikk a gémforszrelé a 2 káróra, míg Nyugat úgy vélte, szerintem jogosan, hogy ilyenkor a felüllicit kérdez, mint egy jó riporter, és Kelet természetességet mutat a 2 pikkel, mint egy szép francia nő csipetnyi sminkkel. Nyugat emelte hát az ásóját, 3 pikk, homály homály után végül győzött az ügyvédi lélekjelenlét, és hosszú szenvedés után, ami hősünkre nem jellemző, lepasszolta az addigiak fényében kulcslicitnek értelmezett 5 kárót. Megint az erősek jártak jól, de ez a világ rendje, nem?

11. leosztás

A szlemorgia folytatódott. Nem mindenkinek az ellenfelei voltak olyan gálánsak, mint én, hogy Nyugaton 3 káró kontrában bukjam a franciák csodálatos 12. századának nyitányát. Ezt a 6 szant Délen treff kezdésre eljátszani pontatlanságra vall; Winklerék voltak olyan szerencsések, hogy ellenük Észak volt a felvevő, és ekkor a jó eséllyel buktató káró kezdést könnyű volt megtalálni.

12. leosztás

A következő leosztásban hajszállal jobb a megkövetelt 50 százaléknál a 6 treff, de bemondani valószínűleg csak úgy lehetett, ahogy Winkler tette, mivel 1 kőrrel bátran elindult Nyugat gyenge lapjával. Szerencsés kezdetek, már a második nekik aznap, de ezúttal bukás lett a végük.

Én passzoltam, Bárczy felhúzta 2 szanra a lapját, de 3 káró–3 kőr–4 treff szleminvit után behúzta a féket, és mivel viszontinvit nincs támogatással, csak leállás gémben vagy az egyik kedvenc, a Macskásy által kitalált konvenció: ilyenkor természetes 4 minor után a másik olcsó színnel tudunk ászt kérdezni. Benő, mivel nekünk nincsenek bajnoki álmaink, beérjük a tisztes helytállással, a biztos 5 treffet választotta.

9. leosztás
A szlemeknél gyakoribbak és jobban fizet a gémek erőltetése, két feltétellel: be kell mondani és meg kell csinálni!

Első kérdés: mit mondjunk 1 káró–1kőr–2 treff után? Tudjuk egy kis esélyűnek látszó, de értékes gém elbukása nem vészes. Megnyerése olyan, mint egy jó felütés egy Wagner-zenedrámában. Ha elbukunk egy gémet, nem veszett el minden, de ha sikerül a csoda, padlón az ellenfelünk. Sokakhoz hasonlóan én is 3 kőrrel invitet adtam, Benő agresszívan 4 kőrt mondott, amit adu kezdésre nem volt nehéz teljesíteni, mivel mindkét fontos szín egyenletes volt, bár treffre alapozni a dubló bubi miatt esélyesebb.

16. leosztás

Belőttük a ziccert. Az oktáv (lejátszási sorrendben is) utolsó partijában gémet bemondani nem volt nehéz, még az ellenfél 3 káró kizárására sem, az azonban érdekes, hogy a passz–3 káró–kontra–passzra adott 3 pikk licitemet követő 4 káró felüllicitet sokan szlemivitnek játsszák, de szerintem praktikusabb úgy értelmezni, hogy valószínűleg inkább javaslat 4 kőrre. Amikor a 4 kőrömre Kelet 4 pikket mond, kiderül a szleminvit, de a könnyű licit után több kisebb-nagyobb hiba kellett az első ütés és a licit fényében esélytelennek látszó gémem teljesítéséhez.

A káró ász kezdés automatikus, az azonnali kőr buktat, de azt kitalálni már majdnem csalás. A harmadik menet káró nem meghívása talán megoldható, de Marjai Péter velem ellentétben kemény munkából érkezett, automatikusnak látszott kilopatnia a kimagasodott kárómat. És most jött Dél, aki még mindig kétféle módon buktathatott volna: hagy ütni, vagy elviszi adu királyát most, és kiszáll, majd vár a kőr dámájával. Szerintem Szabó Csaba kis lopásában a sok munka, a boldog, de néha fárasztó családi teendők és a válogatott gyakorlat hiánya volt a ludas, kevesebb munkával pár év múlva nyilván átlátja a helyzetet. Innen gyorsan pörögtek az események (ugyebár dohányzásban egy csapatban játszunk): fellopás, treffzongora, adu ász, adu, és így pont a legrosszabbkor ütött a királya.

Úriemberként azonnal a Bridgemate után nyúlt, és mivel én nehezebben mozgok, a lépcsőn lefelé figyelt rám, orra ne bukjak.