Igen, ő volt az a bridzsjátékos, akivel még én sem tudtam összeveszni. Aki szelíd mosolyával, szó nélkül leszerelte a vele szemben ülő, torzsalkodó partnerét és öt perc múlva csendesen azt mondta, hogy akkor most nyerjük meg a versenyt.
Jegyzeteimben kutatva megtaláltam pécsi bridzskarrierjének kezdeti időpontját. 1983-ban indult pécsi színekben Zalai Gyurival a paksi vidékbajnokság párosversenyén, de a Vasutas Klubban ebben az évben még nem jelent meg. A következő esztendőben már játszott a pécsi Mitchell-bajnokságban, felváltva Horváth Tónival és Zalaival. Együtt először az Igazságügyi kupán _1984. október 4–7._ játszottunk, és 74 párból a 8. helyen végeztünk 56,41 százalékkal. 1985-ben már a Bari, Harsányi, Éliás, Árvay összeállításban indultunk a Tenkes Kupán, 38 csapatból a nyolcadikak, míg 110 párból a hatodikak lettünk 58,98 százalékkal.
A pécsi szokásnak megfelelően bizonyos időközönként partnert cseréltünk, így Imi játszott az akkori két legjobb vidéki bridzselővel, Harsányi Sándorral és Bari Istvánnal. _A 2009-es veszprémi régiós versenyen győztes csapat: Szvitacs István, Horváth Antal, Éliás Imre, Horváth György, Harsányi Sándor, Árvay Gyula_
Gyorsan tört előre a „Piatnik létráján”, és 1988-ban ő volt a legeredményesebb pécsi versenyző. A játékhoz fűződő szeretete szenvedéllyé fajult, nemcsak a versenyzésben, de a klubjáték szervezésében, a helyi versenyek változatosabbá tételében és általában az általános konvenciók népszerűsítésében is kidomborodott. 1987-ben megszerkesztette és működtette a pécsi mesterpontlistát. A következő évben eredményesen letette a tornavezetői vizsgát, így a klubban megszűnt a zsűrizési probléma. _A 2012-ben Magyar Kupát nyerő csapat: Kiss György, Éliás Imre csapatkapitány kezében a serleggel, Árvay Gyula, Martinkó István_
Kiváló játékos volt és rendkívül kellemes partner. Rengeteg versenyen indult és rengeteg versenyt nyert meg. Nagyon gyorsan játszott, felvevőjátékára ezt idézetet tartom találónak:
„Sem sokra nincs szükség, sem sokáig.” _Seneca_
2012-ben Pestre távozott, nekem fájt, de szívből drukkoltam neki, hogy sikerüljön a váltás és találjon olyan partnert, akivel a játékban megértik egymást. A kapcsolatot tartottuk egymással. Ilyen távolságból is az elmúlt három évben három nagy versenyt nyertünk, közte a „Magyar kupát”. Most vége!
A kezdet _Ά_ reményteli volt 1983-ban, a vég _Ω_ szomorúan megmásíthatatlan 2015-ben.
Árvay Gyula
Imre 
Eleinte csak mint játékost ismertem, kezdő koromban mindig alaposan elvertek Bari Pistával, akkor még tartottam is csibészes mosolyától, micsoda ravasz pali, gondoltam. Általában ők nyerték a versenyt.
Amikor Pestre költözött, a bridzs és a munka miatt is közelebbi kapcsolatba kerültünk. Balázs rögtön a csapatunkba invitálta, és némi ismerkedési időszak után _meg kellett szokja a budapesti bajnokságok színvonalát_ hamar az éljátékosok közé került.
Különböző partnerekkel aratta sikereit, főleg mivel személyiségéből, barátságos, őszinte lényéből fakadóan sokan hívták játszani, és ő sosem mondott nemet. Igazi zsugás volt, és mivel a munka miatt távol került családjától _bár igyekezett minél gyakrabban látni „a csajait”, ahogy feleségét és lányát hívta_, ki is használta a szabadidőt, BBO-n és kisebb klubversenyeken is játszott, ha úgy adódott. A 2014-es év különösen sikeresen telt számára, hiszen a budapesti csb bronzérme mellett _Czímer Csabával csapatuk legjobbjai voltak_, nem kevesebb, mint öt_!_ csapatversenyt nyert meg, legutóbb november végén, Zalakaroson emelte magasba a kupát. _A partner Czímer Csaba, az ellenfelek Lakatos Péter és Dombi Gergely_
Ekkor már tudta, valami nem stimmel, de amikor december elején velem közölte betegségét, mosolygott, és azonnal hozzátette: de nem adjuk fel, megcsináljuk! _Az egyik „csajával"_
Ilyen srác volt: soha nem adta fel, és mindig ott ült a mosoly a szája sarkában.
Imikém, nagyon hiányzol!
Gulyás Dániel
