A Március 15. körüli soknapos ünnepen lesz a Fészek Klubban a XXXIV. Nemzetközi Budapesti Bridzs Fesztivál. Hogy mennyire lesz nemzetközi, az még a jövő zenéje, de Budapesten lesz, bridzs is lesz, talán még fesztivál is. Nosztalgia rovatunk nem hagyhatja ki a lehetőséget, hogy egy kicsit a múltba tekintsen a verseny kapcsán. Kis szomorúsággal, de annál több büszkeséggel emlékszünk vissza azokra a „régi szép időkre”.
Az első fesztiválra 1972-ben került sor. A Volga szállóban, mérsékelt érdeklődés mellett rendezték meg a versenyt – két csehszlovák csapat, és egy-két külföldi játékos volt a nemzetköziség. A csapatversenyen 13 csapat, a pároson 87 pár indult, és nagy magyar sikerek születtek.
A sikertelennek ítélt próbálkozás után _egy vidéki versenyen nagyobb mezőny szokott összejönni_ hosszabb szünet következett, és a következő fővárosi fesztiválra hét évet kellett várni. Nagy sportdiplomáciai erőfeszítések után a Philip Morris páros Eb-selejtezőjét sikerült Budapestre hozni, amit az IBBF keretében rendeztek meg. Ez a verseny óriási érdeklődés mellett került lebonyolításra, szinte özönlöttek hazánkba a külföldiek.
A második IBBF versenynek 1979-ben a Budapest Szálló adott otthont, és a várakozásokat messze felülmúló mezőny jött össze. A 220 pár részvételével rendezett három fordulós PM selejtezőt az osztrák Manhardt–Voglsank pár nyerte. 12 országból jöttek a versenyzők, 78 lengyel pár játszott a párosversenyen! A külföldiek többsége játszott a csapatversenyen is, az induló 66 csapatból a lengyel válogatott csapat nyert _Lebioda, Wilkosz, Maczieszczak, Polec_. A meghatározó személyes emlékem a versenyről a párosverseny eredményének „kézi” számolása volt, ami a rutinos számoló brigádnak az egyes fordulók utáni teljes éjszakáiba került.
A harmadik IBBF verseny 1980-ban már a margitszigeti Thermál Szállóba került át, még nagyobb mezőnnyel és Magyarországon első alkalommal egy hordozható számítógépre tervezett eredményszámítással _talán az IBM 80 elődje lehetett_. A kisebb versenyen kipróbált technika azonban ekkora mezőnyt nem bírt el, a gép kibírhatatlanul lelassult, ezért a számoló brigádnak újra össze kellett állnia, és elővenni a papírt és a ceruzát. A verseny befejezésekor, bőven éjfél után kezdtük számolni az egy napra került második és harmadik forduló eredményét _páran még az első fordulóval bíbelődtek, mert az se volt még kész_, és röpke 14 órával később, a másnap délutáni eredményhirdetés előtt pár perccel készen is lettünk vele.
1981-ben már egy „nagygép” számolta az eredményt, emlékeim szerint kifogástalanul. 252 pár és 57 csapat indult a versenyen, a versenyrendezés színvonaláról annyit, hogy Közép-Európa legnagyobb létszámú és elismerten legjobban szervezett versenyévé nőtte ki magát eddigre az IBBF. Talán neveket is illene felsorolnom, de a hely is kevés hozzá, és félő, hogy kimaradnának páran. Inkább azt mondanám, hogy az IBBF sikerét akkoriban elősegítette mindenki, aki élt és mozgott.
1982-ben a résztvevők létszámában egy kis visszaesés következett be, mivel a lengyelek hiányoztak a mezőnyből. Így „csak” 52 csapat és 204 pár indult, és végre arattak a magyarok: a párosversenyt Csepeli–Kuttner J., a csapatot a Taurus _Kovács Z., Dumbovich, Kovács M., Linczmayer, Magyar, Koltai_ nyerte. _A fényképen az 1982-ben Csepelivel párosgyőztes Kuttner János Kisgyörgy Lajossal, Szőts Gáborral és Gyimesi Miklóssal. MTI-fotó, Fényes Tamás_ A lengyelek távollétét a korabeli szaksajtó a Philip Morris selejtezőire vonatkozó szabályok változásának tudta be, de némileg befolyásolhatta a lengyel bridzsezőket az ott kihirdetett szükségállapot, és az országhatárok átmeneti lezárása is…
1983 volt a csúcs, 76 csapat és 271 pár indult – az újból „útjára engedett” teljes lengyel élmezőny mellett itt volt a Blue Team is _Belladonna, Garozzo, Franco, De Falco_. Ekkor _és még ezután egy párszor_ a sajtó és a televízió is megjelent a versenyeken, a Telesportban és újságokban is voltak tudósítások, interjúk a versenyről. Mint az nemrég már szóba került, nagy fegyvertényként a csapatversenyt magyarok nyerték _Kaufmann, Magyar, Gerő, Szilágyi_.
1984-ben új helyszín után kellett nézni, hiszen a szigeten a Thermál Hotel és a Nagyszálló együtt is kezdett szűk lenni, a Szabadtéri Színpad meg januárban kicsit huzatos lett volna.
A 64 csapat a Stadion Szállóban mérkőzött meg, a 264 pár meg a Budapest Sportcsarnokban kezdte meg a versenyt, amely majdnem kudarccal végződött. Tűz ütött ki a csarnok alagsorában _pár évvel később leégett az egész csarnok_, ezért ennek a hatalmas mezőnynek gyorsan másik helyszínt kellett keresni! Bravúros gyorsasággal intézkedtek a rendezők, és pár óra alatt megoldották a szinte megoldhatatlan helyzetet.
1985-től a Gellért Szálló lett a helyszín, és 1987-ig állandó létszám, 65-70 csapat és 240-250 pár vett részt rajta. 1986-ban a BEK-selejtezőt a fesztivál keretében szintén a Gellértben rendezték meg, amit a Taurus csapatnak sikerült az esélyes lengyelek előtt megnyernie, és ezzel a párizsi döntőbe kerülni _ott a második helyen végzett a magyar bajnok, miután végig nagy harcban volt az első helyért_.
A fesztivál versenyein ezekben az években a magyarok egy-két helyezést csíptek el itt-ott, kivétel a X. IBBF _1987_ csapatversenye, ahol 64 induló csapatból az IBE _Szappanos, Gerő, Szilágyi, Gál, Magyar, Koltai_ nyert a Taurus előtt. Érdekesség, hogy három különböző magyar csapat tudott versenyt nyerni ezekben az igen erős mezőnyökben, viszont Magyar Péter mindegyikben benne volt…
1988-tól viszont hanyatlásnak indult az IBBF, innentől az 50 csapatnál és 200 párnál kisebb mezőnyök jöttek össze, a résztvevő országok száma is tíz alá csökkent.
Így lett lassan vége a „fénykornak”, amikor Budapest a bridzs egyik „fővárosa” volt.
