A számok nem hazudnak – MP-statisztikák I.

Mivel az első osztályt LoveBridge-dzsel játszották, pontosan tudjuk, hogy mik voltak a licitek, a kijátszott kártyák, melyik mennyi ideig tartott, valamint néhány esettől eltekintve – amikor a játékosok nem ismerték fel a saját nevüket – azt is, hogy ki hol ült. Ez egy rakás értelmetlen statisztikára ad lehetőséget. Cikksorozatomban ezekből teszek közkincsé néhányat.

Az első rész a párokra és játékosokra koncentrál, míg a következőben a felvételeké és a liciteké lesz a főszerep.

A versenyen összesen 248 leosztásban jeleskedhettek a résztvevők. A vasember címet Gál Péter érdemelte ki, ő volt az egyetlen, aki mindegyiket lejátszotta. A 3968 partiból végül 3870-et sikerült elkezdeni (és befejezni), 66 hiányzás miatt maradt el, míg a maradékban kicsúsztak az időből a versenyzők. Összesen 42 909 licit hangzott el és 145 294 lapot játszottak ki.

Lóverseny
Két kategóriában indultak a résztvevők. A lapokat leggyorsabban a magyar bridzs Villám Villje rakta, akit annak idején duplikálásban is szinte lehetetlen volt legyőzni:

A statisztikákban mindig csak olyan játékosok szerepelnek, akik legalább 4 fordulóban játszottak. És akkor leglassabbak név nélkül:

Látható, hogy amíg Szappanos Géza öt lapot kijátszik, a lassabbak csak kettőt.

Licitálásban nem volt izgalmas a verseny. Fischer Brigitta utcahosszal nyert. Itt annyit még hozzáfűznék a táblázathoz, hogy az értékeket növeli, hogy ki mennyi időt hagyott a licit visszavételre. A kategória győztesénél és Winkler Gábornál ez nulla, míg a többieknél általában 1–3 másodperc. Lehet, hogy ez időközben változott, az utolsó oszlopban a végső beállítással módosított érték van.

Itt ketten is 15 másodperc feletti átlaggal büszkélkedhetnek:

A statisztikák néha meglepő eredményt adnak. Szilágyi Lászlóra általában lassú játékosként tekintenek, míg Winkler Gáborra gyorsként. Kiderült, hogy – legalábbis tabletes bridzsnél – ez tévedés. Szilágyi László átlagosan fél másodperccel kevesebb időt tölt egy kártya kijátszásával, mint Winkler Gábor. A tempó egyébként folyamatosan javult. A nyolcadik fordulóra fél másodperccel csökkent az átlag, mind a licitek, mind a lejátszás területén.

Ármányos Ártány-különdíj
A következő statisztika arról szól, hogy kinek hányszor kellett tehetségét asztalként pazarolnia. A díjat Dörnyei Zsolt vitte haza, aki kevesebb, mint a partik ötödében kényszerült a partner által kért lapokat rakni.

És azok, akik csak büfézni járnak a Böszörményi útra:

A párok hatékonysága
A következő táblázat azt mutatja, hogy ki mennyire jó felvevővonalon.

Ez meg az ellenvonali. A kettő súlyozott átlaga nem adja ki a végeredményt, mert csak a lejátszott partik vannak benne korrekciók és büntetések nélkül (ez minden további táblázatban is így lesz).

Ideje bevezetni a felvételérték fogalmat. Ez azt jelenti, hogy átlagosan hány százalékot értek el azok, akik ezt a felvételt (ebbe beletartozik az is, hogy melyik égtáj volt a felvevő) játszották. Íme a végeredmény, ha nem kell lejátszani a felvételeket; vagyis mindenki az előbb említett átlagot kapja az adott felvételre.

Itt az látható, hogy ki mit ért el licitben és a lejátszás során mekkora a hozzáadott értéke, ez utóbbi szerint rendezve.

Aktívak és passzívak
Következő táblázatban azt lehet látni, hogy melyik párnál átlagosan milyen magas felvételek voltak, illetve ezt bontva arra, hogy felvevő, vagy ellenvonalon voltak:

Ebből az is kiderül, hogy a Kovács–Tóth páros szeret leginkább felvevővonalra kerülni, míg Topolyi–Welker az ellenjátékok legnagyobb hívei.

Topok és nullák
Az mindenesetre világos, hogy nem a topokon múlik a verseny, mivel Fischer–Macskásy úgy lett ezüstérmes, hogy mindössze hat osztatlan topszkórt írt.

Hasonlóan elmondható, hogy míg Jakab–Sztrapkovics szerezte a legkevesebb osztatlan nullát, ez az eredményükön nem igazán látszott.

A legmegbízhatóbb párok, akiknél a legkevésbé ingadozott a teljesítmény:

És akiknél a legjobban:

Egyenletes/vad elosztások
Olyan leosztás nem volt, hogy mindenkinek 4333-a lett volna. Mi volt a helyzet, amikor senkinek nem volt szinglije?

Úgy tűnik, az egyenletes lapoknál jött ki igazán Homonnay–Winkler fölénye. Ahol szingli volt, de színhiány nem, ott Fischer–Macskásy volt a nyerő.

Ha van színhiány, ismét Winklerék az elsők, bár kisebb a fölény.

A kontrák világa
Leggyakrabban és legritkábban kontrázók:

A legtöbbször/legritkábban megkontrázottak:

A kontráikkal legjobb eredményt elérők:

És akiket nem érdemes megkontrázni:

A kontra licitek leginkább Hegyi Andrásnak köszönhetően koptak:

Érdekesség, hogy a két legtöbbet rekontrázó játékos egy párt alkot:

Rekontrázott felvételből mindössze hat volt összesen négy leosztásban, ráadásul két-két esetben azonos felvevővel (pont a sikertelenek dupláztak), míg a Gál–Kemény mindkétszer jó oldalán volt a rekontrának.

Felvevőjáték
Jöhetnek a legbiztosabb kezű felvevők. Ez a lista arról szól, ki milyen arányban teljesítette a vállalt felvételt.

És most jöjjön a felvevőjáték értékelés. Ez azt mutatja, ki ér el a fevételeiből jobb eredményt az átlaghoz képest. Ez az a statisztika, ami legjobban méri az egyéni teljesítményt, természetesen csak felvevőként. Csak azok a felvételek számítanak bele, amiket legalább még egy asztalnál játszottak (egyébként nem lehet eltérni az átlagtól).

És ha valaki okulni szeretne a mester felvevőjátékaiból (azért van több, mert ide beraktam azokat a felvételeket is, amiket senki más nem játszott):

A cikksorozat következő részéből többek között kiderül, mik a legjobb felvételek, milyen indító licitek a leghatékonyabbak és hány pontos szant érdemes játszani.