Impassz a játék lelke – Wroclaw, bridzsolimpia

Thomas Bessis 1984-ben született, matematikát és vegyészetet tanult az egyetemen, de sokkal fontosabb, hogy ő Veronique és Michel Bessis kisebbik fia. A szülei világhíres bridzsezők. A mama például tagja volt a 2011-ben Velence Kupát (női világbajnokságot) nyerő francia csapatnak, különben meg hétszeres Európa-bajnok (női és vegyes csapat). Értelemszerűen a papa is nyert vegyes csapattal Eb-t, de a fiával párban győzött a 2007-es nyílt Eb-n, és ugyanabban az évben a nyílt vb-t is megnyerték Multonnal, Zimmermann-nal és Fantoni–Nunesszal (ez utóbbiakról azóta kiderült egy s más...). Ha ehhez hozzátesszük, hogy az évezred elején ifjúsági Eb-t megjáró lányjátékosainknak mennyire csillogott a szemük, amikor róla beszéltek!

Jól festett a Fradi-pályán is a dobogó tetején állva, mert az ő vezérletével nyerte meg Franciaország a budapesti Európa-bajnokságot néhány héttel ezelőtt. (Mindamellett tanúja voltam, amikor a Magyarország elleni meccs után rohantak lefelé a partnerével a lépcsőn: a legutóbbi Kibic-versenyen történt kiabálás nem ért föl a veszekedésükkel...)

Apropó: állandó partnere Frederic Volcker, egyidős is vele, együtt nyertek ifjúsági csapat Európa-bajnokságot 2009-ben. Mégis valahogy úgy érzem, nem ugyanaz a klasszis. Azért szükség lesz rá, hogy Thomas Bessis túlszárnyalja a szülei eredménysorát, amire tehetsége alapján minden esélye megvan.

Itt van például ez a hétfői párparti az olimpiáról. Az olaszok elleni meccs rosszul állt, és ezzel a 6 pikkel közelebb lehetett volna kerülni hozzájuk, mert a másik asztalon csak 4 pikket játszott Észak–Dél:

A Next gomb nyomkodásával látható a diagramban a lejátszás

A felvevő Dél, Nyugat kis káróval kezdett – harmadik/ötödik –, és Volcker jó sokáig gondolkozott, mielőtt kijátszotta az asztal szinglijét, majd megütötte Kelet bubiját az ásszal. Tessék csak a felvevővonal lapjait nézve átgondolni az esélyeket, aztán lássuk mind az 52 kártyát, nem lesz kis élvezet!

Először is szögezzük le, hogy a felvétel simán teljesíthető lenne, ha Délnek adu tízese is volna. Egyszerűen lelopná mindkét rossz káróját az asztalon, aztán felülről aduzna. Ez a játék most is sikerre vezetne, hiszen esik a dubló tízes, de ennél azért van sokkal jobb esély is.

Ha a fekete színek elosztása kedvező, akkor tulajdonképpen két impassz közül kell az egyiknek ülnie. A felvevő a második ütésben lop egy kárót a kis adujával, kihívja az adu bubit. Ha nem ütik meg, a treff királlyal kézbe jön, hív egy pikk figurát. Ha az adu ász jobbra van, már teljesített is, mert Kelet nem hívhat bele a kőr villába, vagyis kiaduzás után a kőr ász lesz az asztali híd, miután treff ász, treff lopással kimagasodott a treff.

Ha az adut balra ütik meg, csak a kőr hívás veszélyes, de csak ül már valami: Frederic Volcker kicsit kért az asztalról – az óvodában is hallotta már: Impassz a játék lelke! –, és az olaszok előnye nem csökkent, hanem behozhatatlanná vált.

Milyen furcsa: ha Nyugat kőrrel kezdett volna, a felvevő nagy valószínűséggel nem kockáztatja meg az impasszt az első ütésben: annyi esély van még! Harmadik kőr királyra is lehet játszani (bár a tempó rosszul jöhet ki, az adu ásszal ütő ellenfél negyedszerre is meghívhatja a kőrt, és akkor a partnere lophatja: de miért ne lehetne annál a pikk ász, akinél a kőr király?!), még lehet harmadik a káró dáma-bubi, és...

Igen, ez az „és” a legfontosabb. Egy olimpiai meccs vége felé minden lehetőséget végiggondolni nem mindig sikerül a legnagyobbaknak sem. De ez mégiscsak egy kritikus szlemparti! Volcker rájöhetett volna, hogy akkor sem kell feltétlenül megadni a kőr impasszt, ha ül!

Az biztos, hogy a treffet csak az egyik ellenfél tarthatja föl. Ha ez Nyugat, akkor a pikkek lehúzására beszorul treffben és kőrben. Ha Keletnek osztottak három treffet, ő nem szorítható a kőr királlyal, mert az asztal előtte dob (viszont ha nála van a király, az impassz sem segít), de mért ne lehetne káró dámája is? A nyomást három treffel és a káró dámával ő sem bírja el.

Vagyis az impassz csakis akkor jó, ha a kőr királyt és a káró dámát egyaránt Nyugatnak osztották, és csak két treffet kapott.

Az amerikai–lengyel meccsen valahogy mindkét asztalon Észak lett a felvevő 6 pikkben. A káró dáma kezdés után Greco és Novosadski is ütött, lopott egy kárót, majd hívta a pikk bubit. Nyugat ezt vitte az ásszal, de a kőr hívást egyikük sem engedte el, hanem bement az ásszal. Treffel kézbe, aduk, és mivel Kelet három színben is beszorult, nem volt igazán játék már: 12 ütés.

A következő fordulóban aztán Bessis lett a felvevő 6 káróban:

Már megint két impassz közül az egyiknek kell ülnie, és ha az adu király jobbra van, az ellenjátékos treffet fog hívni!

A felvevő ütötte a pikk király kezdést az asztalon, pikk lopással kézbe jött, a káró dámára Nyugatról és Északról is kicsi jött, Kelet a királlyal vitte az ütést, és a treff hatost tette az asztalra. Fogalmam sincs, mire játszott volna Thomas Bessis, ha nincs az a játszma az előző meccsen. Mindenesetre nyilván ott motoszkált benne. Még az is lehet, hogy arra gondolt: nehogy mán amiatt csináljam rosszul, mert meg akarom mutatni Freddie gyereknek, hogyan kell játszani ezt a bridzset!

De inkább azt gondolom, világklasszishoz méltón átlátta, annyi, de annyi lehetőség van, ha három színre is vigyázniuk kell a védőknek, és csak egy ütés hiányzik a teljesítéshez. Nyugatnál például ott lapul a pikk dáma, ő nem fogja tudni a kőrt tartani, Kelet pedig a treff királlyal és a kőrrel szorul, tehát ha ül az impassz, nem kell megadni. Ha meg nem ül, még mindig van esélye annak, hogy minden Nyugatnál van, és akkor is teljesül a szlem. Beütött hát az ásszal, és addig húzogatta az aduit, amíg Nyugat föl nem adta.

A tanulság: mégiscsak az impassz a játék lelke, de ha nem ül, nem jó megadni, ha meg ül, akkor minek?!