Egy blöff Washingtonból – beszámoló a nyári NABC-versenysorozatról

Ismét sok ezer játékos és érdeklődő gyűlt össze, hogy az amerikai nyári nemzeti bridzsünnepen, az NABC-n vegyen részt Washingtonban, a Marriott Wadman Parkban. A versenyek mellett kulturális programokat és bálokat is szerveztek a résztvevőknek, és két új tagot avattak a Bridge Hall Of Fame-be.

Eddie Wold és Boye Brogeland lettek az új „halhatatlanok”. A norvég Boye Brogeland nemcsak kiváló bridzs játékáért kapta meg a címet (csak 2015-ben két nagy csapatverseny győztese volt), de döntő szerepe volt és van a csaló játékosok ellen folytatott küzdelemben. Eddie Wold kiváló bridzsújságíró tevékenységéért kapta meg a tagságot.

Az első nagy verseny a Grand National Teams volt, amely mindjárt az első napon kezdetét vette.

A legjobb négy közé az Eric Stoltz által vezetett 20. körzet csapata jutott, mégpedig a verseny legnagyobb favoritja, a Meckstrothot és Rodwellt is foglalkoztató Coren csapat ellen. Ellenfelük Chip Martel csapata volt a 21. körzetből.

A másik ágon Frans Merblum csapata a 25. körzetből az 1. körzetet képviselő Jeffrey Smith által vezetett kanadai csapat ellenfele lett.

Az első elődöntőben a Martel csapat nagy fölénnyel, 123–77 arányban nyert a Stoltz csapat ellen, a másik ágon még nagyobb kiütéssel, 121–37 arányban győzött a Merblum a Smith csapat ellen.

A döntőt a Merblum csapat nyerte: Doug Doub, Frank Merblum, Zachary Grossack,Adam Grossack.

A második helyen a Martel csapat végzett,  összeállítása: Lew Stansby, JoAnna Stansby, David Grainger, Kit Woolsey, Debbie Rosenberg, Chip Martel.

A Von Zedtwitz Life Master Pairs párosverseny élcsoportja:
1. Mike Passell–Chris Compton 1518,63 pont
2. Ralph Katz–Steve Garner 1518,05
3. Jeff Meckstroth–Eric Rodwell 1498,99

Egy gyilkos blöffről írt cikket Barry Regal. Blöffökről ritkán esik szó a bridzsújságokban, pedig a megtévesztés fontos része a játéknak. Persze ritkán kell alkalmazni, különösen állandóan együtt játszó párok esetében, de amikor jól elsül egy blöff, az végzetes hatással lehet az ellenfelekre.

Az alábbi parti a Zedwitz Life Master Pairs versenyről származik.

Két passz után délen Valio Kovatchev úgy döntött, hogy 2 szannal indul. Az ezutáni licitek szabványosak voltak, így Dél 3 szanja ellen kellett páros versenyen indulnia Nyugatnak.

Lássuk be, csak rossz és még rosszabb lehetőségei voltak, úgyhogy káróval indult, amire Dél elvihette az első 9 ütést, de mivel az ellenvonal rosszul dobott, még meg is adhatta a pikk impasszt, + 430-ért.

Na igen, a 400 ugyanannyi lett volna.

A Bulletin főszerkesztőjét is megkérdezték, mivel indulna, ő a pikk királyt választotta. Így mindjárt más, már csak átlag a +430-as eredmény!

Az egyik legnagyobb női viadal a világon a Wagar KO Teams verseny. Az idén a China Yellow és Joanne Weingold csapata jutott a döntőbe. Végül egyetlen ponttal, 128–127 arányban a kínaiak nyertek, a győztes csapat tagjai:  Wen Hu, Ling Gan, Tao Zhou, Juyu Wang, Jingrang Ran,Ling Gu.

A második helyen végző csapat összetétele: Joanne Weingold, Kathleen Sulgrove, Jan Assini, Tatiana Ponomareva, Victoria Gromova,  Shannon Cappelletti.

A záró kiemelt esemény a Spingold KO Teams volt, ahol tényleg fantasztikus mezőny gyűlt össze a világ minden tájáról. Óriási meglepetésre a második fordulóban a Street csapat (Paul Street (amerikai), Nicolas L’Ecuyer (kanadai), Jean Quantin (francia), Thomas Bessis (francia), Cedric Lorenzini (francia), Frederic Volcker (francia)), kiejtette az első kiemelt Nickell csapatot: Frank Nickell, Ralph Katz, Robert Levin, Steve Weinstein, Eric Rodwell, Jeff Meckstroth összetételben.

A négy közé jutáshoz a Street cspatnak egy újabb nagyágyút, a Zimmermannt kellett volna megvernie, és bár végig vezetett, a Zimmermann fordított és 114–111 arányú győzelemmel jutott tovább.

A Lavazza csapat a Gupta csapatot verte 157–103 arányban, a Fleischer csapat 151–111-re a Diamond csapatot, és a Strul csapat 133–87-re győzte le a Sonsini csapatot, így alakult ki az elődöntő mezőnye.

A Zimmermann (Pierre Zimmermann, Franck Multon, Geir Helgemo, Tor Helness, Krzysztof Martens, Dominik Filipowicz) már az első félidőben óriási előnyt szerzett (84–28) a Lavazza csapat ellen (Teresa Lavazza,  Norberto Bocchi, Giorgio Duboin, Dennis Bilde, Agustin Diego Brenner) és végül kényelmes, 150–111 arányú győzelemmel jutott a döntőbe.

A másik elődöntőben nagyobb küzdelem dúlt, végül a Fleischer csapat (Martin Fleischer, Chip Martel, Roy Welland, Sabine Auken, Joe Grue, Brad Moss) 111–108 arányban verte a Strul csapatot. (Aubrey Strul, Michael Becker, Tarek Sadek, Walid Elahmady, Michael Kamil, Richard Coren).

A döntőben aztán némi meglepetésre és végig vezetve a Fleischer meg tudta verni a Zimmermann csapatot. A Fleischer nyerte 27–9 arányban az első negyedet. A második negyedben növelve előnyét (44–19), ám a harmadik negyedben a Zimmermann egy pontra visszajött (73–74). Az utolsó etapot aztán megint a Fleischer nyerte, és végül 106–91 arányú győzelmet aratott. Így Martin Fleischer vehette át Ken Monzingótól, az ACBL elnökétől a Spingold trófeát.