Aelred barát dupla pontjai – Terence Reese–David Bird: A lejátszás csodái

Miközben az Apát a megyei I. osztály megasztárjaival küzdött, Aelred barát csapatának egészen másféle harcot kellett megvívnia. Komolyan fenyegette őket az a veszély, hogy kiesnek a III. osztályból.
 
 
 
 
– A Smileyék elleni ma esti meccsünk duplán számít – jelentette ki Aelred barát. – Ha megvernek minket, szinte biztos, hogy kiesünk.
– Duplán számít? – érdeklődött Michael barát. – Úgy érted, ha nyerünk, akkor kétszer annyi mesterpontot kapunk, mint rendesen?
– Dehogy. Ezt a kifejezést a futballból vettem kölcsön – felelte Aelred barát. – Ugyanaz a helyzet, mintha a Liverpool játszana a Manchester United ellen. Eggyel több győzelmi pont nekünk, az eggyel kevesebb győzelmi pont nekik: a különbség kettő.
– Értem – mondta Michael barát, azonban hangja nem volt meggyőző. – Ámbár azt hiszem, hogy a mi esetünk inkább olyan, mintha Hartlepool játszana Lincoln Cityvel.
 
Minthogy a vendég Smiley csapatban két hölgy is játszott, nem tűnt ildomosnak, hogy a meccs helyszíne a kártyaterem legyen. Az apát saját dolgozószobáját ajánlotta fel erre a célra. Az első félidőben Aelred barát egy nyugdíjas orvossal és annak feleségével került szembe.  


Dr. Metcalfe a kőr kettessel indult; az ütést az asztal dámája vitte. Minden rendben, ha a káró húz, ezért Aelred barát először ezt a színt próbálta ki. Amikor mindkét ellenfél kétszer adott, elégedetten bólintott. Hat káró és egy kőr már hét ütés, úgyhogy csak ki kell hajtania a treff ászt, hogy meglegyen a kilenc ütése.
 
Kis treff a bubihoz bevált volna, ám Aelred barát nem fordított kellő figyelmet a dologra, és ehelyett a treff királlyal folytatta. Amikor ezzel ütött, ráébredt, hogy nem maradt biztos kézi átmenete. Úgy nézett ki, hogy le kell hívnia káróit, mielőtt folytatná a kutatást a kilencedik ütésért.
 
További négy menet káró után ez volt a helyzet:  


Aelred barátnak már csak egy ütésre volt szüksége, a treff ötöst hívta. Dr. Metcalfe bement az ásszal, és kis pikket hívott.
– A bubit kérem – szólt Aelred barát.
 
Kelet ütött a dámával, és kőrt hívott, amit Nyugat vitt az ásszal. Amikor Dr. Metcalfe a 12. ütésben lehívta a pikk ászt, Aelred barát elszörnyedve vette észre, hogy most el kell találnia, hogy a kőr királyt vagy a treff dámát tartsa-e meg. Hiába erőlködött, nem tudott visszaemlékezni arra, hogy Nyugat mely lapoktól vált meg. Nyugat kőrrel indult, nem? Nyilván kőrje maradt.
 
Remélve a legjobbakat, Aelred barát eldobta a treff dámát. A doktor egy bocsánatkérő mosoly kíséretében vitte el az utolsó ütést a treff nyolcassal. Egyszer nem.
– Ó, Istenem! – kiáltott fel Michael barát. – Ha a treff dámát tartod meg, teljesítesz, nem?
– Persze – válaszolta Aelred barát. – Csakhogy nem tarthattam meg mindkét lapot, nem igaz? Beszorultam.
 
A másik teremben Wilfred barát és Eustace barát önmagát múlta felül, és a kolostor csapata félidőben 7 IMP-vel vezetett. A szünet után Aelred barát a korábbi országgyűlési képviselővel, Sir John Smileyval és feleségével került szembe. Ez volt az egyik korai leosztás:  


A vastag gyapjúszoknyát viselő Lady Smiley a treff ásszal indult a 4 pikk ellen.
– Te jó ég! – kiáltott fel Aelred barát az asztal láttán. – Kissé túl jó a lapod, nem gondolod?
 
Michael barát megszemlélte az előtte elterülő szerény gyűjteményt.
– De hát egyetlen ászom sincsen – felelte.
 
Aelred barát megrökönyödött e vérszegény kifogás hallatán.
– Annál inkább Blackwoodot kell licitálnod, hogy kiderítsd, nekem hány ászom van – jelentette ki.
– Mi a felvétel? – érdeklődött egy rekedtes hang Aelred barát háta mögül.
– Jaj, Apát úr! Jól rám ijesztettél – mondta Aelred barát. – Hát... 4 pikk.
– 4 pikket mondtál? – kiáltott fel az Apát. – Na mindegy, ne foglalkozz velem. Folytassátok.
 
Aelred barát ellopta a treff indulást, majd lehívta az adu ászt és dámát. Nyugat a második aduba nem adott. Na, ez szerencse, gondolta Aelred barát: 4–1 pikk elosztással a szlemnek nem lett volna esélye.
 
Elgondolkozott, mi legyen a következő lépés. Utolsó két aduja a király és a nyolcas volt, míg Keletnél a bubi és a tízes maradt. A nyolcast nyilván ki fogja adni, hacsak... Igen, tud vele lopni egy treffet! Hogy is hívják ezt a technikai fogást? Az Apát tudná. Szöktetés vagy mi.
 
Aelred barát treffet lopott a pikk nyolcassal, és boldogan mosolygott magában. Szöktetés... Milyen könnyű volt! De mit csináljon most? Keletnek két aduja volt az ő egyetlen darabjával szemben, úgyhogy jó ötletnek tűnt káróra fordulni, hogy ne veszítse el az aduk fölötti uralmat.
A Keleten ülő Sir John Smiley ellopta a második kárót. Amikor ismét treffet hívott, Aelred barátnak halványan derengeni kezdett, hogy talán nem jól játszotta a felvételt. Lopott utolsó adujával, a királlyal, és folytatta a kárót. Kelet lopott, és kőrt hívott, Lady Smiley ütött az ásszal és lezongorázta treffjeit. Aelred barát minden igyekezete ellenére a pikk gém négyet bukott.
 
– Ugye jól tettem, hogy nem mondtam Blackwoodot? – dohogott Michael barát. – A szlem hatot bukott volna.
 
Az Apát, aki jót szórakozva követte a lejátszást, előrehajolt:
– 6 kárót kellett volna játszanotok – jelentette ki. – Az egyoldali beszorítással teljesíthető. Lopod a treff indulást, kőrt hívsz a királyhoz, majd aduzol. Az újabb kőr hívást Nyugat üti az ásszal, és néhány aduval később Kelet beszorul a nemes színekben.
 
Lady Smiley rosszallóan az Apátra sandított, majd Aelred baráthoz fordult:
– Remélem, a barátja nem nézi végig a meccset.
 
Az Apátnak leesett az álla. Akármilyen hihetetlen volt is, úgy tűnt, hogy az öreglány nem ismerte fel. Nem olvasta a Southern Evening Echót? Az Apát legutóbbi Gold Cup-győzelmükről szóló cikkében nagy fényképet is közölt saját magáról, amint felvevőként játszik. A nőnek látnia kellett.
– Csak összeszedtem néhány papírt – mondta az Apát hangosan. – Ennyi fontos jótékonysági tevékenység közepette meglehetősen kényelmetlen feladnom dolgozószobámat az önök meccse kedvéért.
 
A játékosok kivették a tokból a következő leosztás lapjait.  


Lady Smiley, akinek indulnia kellett, vágyakozva pillantott treff színére. Csábító volt azzal indulni, és szokásos csütörtök délutáni játékán biztosan úgy is tett volna. Ugyanakkor Sir John Smiley többnyire eléggé rosszul tűrte, ha nem indultak a színével. Az utolsó ilyen alkalommal egy egész hétre házuk keleti szárnyába költözött.
Apró sóhaj kíséretében Lady Smiley kötelességtudóan elindult a pikk kilencessel. Az ütést a felvevő dámája vitte, és Aelred barát nyomban hozzálátott a kőrhöz, amelyre kezéből két pikket és egy treffet dobott. Kelet eközben a treff kilencest és kettest dobta el.
 
Aelred barát érezte, hogy káróban kellene szereznie egy-két ütést. Kárót hívott, amibe Kelet a négyest adta. Melyik lapot kéne ebbe beletennem, morfondírozott Aelred barát. Minthogy Kelet elindította a licitet, valószínűleg nála lesz az ász. Igen, biztos, hogy a királlyal kell elmennem.
 
A király ütött, a második kárót Kelet ütötte az ásszal, miközben esett Nyugat dámája.
 
Aelred barát diadalittasan terítette le megmaradt lapjait:
– A pikk ász üt – mondta –, a többi ütés az enyém.
– Ezt igazán remekül játszottad, partner – jelentette ki boldogan Michael barát. – Örülök, hogy nem passzoltam a 2 káróra majdnem azt tettem.
 
Sir John Smiley kevésbé volt elragadtatva.
– Hatos treffed volt DBT-zel, Daphne? – fakadt ki. – Hogy a csodába jutott eszedbe pikkel indulni? Ha treffel indulsz, könnyűszerrel elbuktatjuk.
– Ami azt illeti, pikk indulással is el lehet buktatni – közölte az Apát, aki útban kifelé megállt még egy leosztásra. – Amikor a felvevő lehívja a kőröket, önnek el kell dobnia a káró ászt.
 
Sir John és Lady Smiley az Apátra meredt. Micsoda rémítően rossz modor ettől a különös embertől, hogy megjegyzéseket tesz a lejátszásra.
– Nem látja? – folytatta az Apát, és megbökte Sir John vállát. – A felvevő nem tudja felmagasítani a kárót anélkül, hogy ütésbe ne engedné az ön partnerét. Akkor pedig ő újból áthív a pikken, és ön négy pikket üt.
– Nem szeretnék faragatlannak tűnni – szólt Sir John –, de jobban szeretném, ha...
– Persze Aelred barát másképp is játszhatott volna – erősködött az apát. – Kis kőrrel asztalra, majd káró a királyhoz, és ön tehetetlen. A felvevő üt öt kárót, két kőrt és kettőt a fekete színekben.
– Ez hallatlan! – pattant fel Sir John, és egy fejjel az Apát fölé tornyosult. – Senkitől sem tűröm, legyen az pap vagy akárki, hogy arra oktasson engem, feleségemet és ellenfeleimet, hogy ezt a játékot hogyan kell játszani.
 
Az Apát néhányat pislantott, majd gyorsan visszavonulót fújt. Sir John visszaült a helyére, és barátságosan Aelred baráthoz fordult:
– Így mindjárt más. Lássuk csak, szerintem ön nagyon jól játszotta az utolsó leosztást. Kilencet ütött, ugye?