A Kancellár-kupa – Terence Reese–David Bird: A lejátszás csodái

Az Apát rendkívül fontosnak tartotta a minél jobb szereplést a kolostorok közötti nemzeti bajnokságban, a Kancellár-kupában. A kolostori életútban gondolkozó ígéretes fiatalok nyilván szívesebben választanak egy sikeres első csapattal rendelkező kolostort.
 
Idén a verseny két favoritja, a St. Titus Kolostor és a Sutton Scotney Rendház a csoportkörben nem talált legyőzőre, így ők találkoztak a 40 leosztásos vasárnapi döntőben.
 
 
 


A hetedik leosztásban Lucius barát 16–18 pontos 1 szannal indult Dél lapjával, és 2 pikket válaszolt az Apát 2 treff Staymanjére. Az Apát elgondolkozott, elmélkedve babrálta fülcimpáját, és merengve nézte a közeli ablakon át az éppen eleredő esőt. A 4 szanos limit emeléssel jól leírná a lapját, de vajon Lucius barát nem venné-e Blackwoodnak?
 
– 4 szan – mondta az Apát végül, azt mérlegelve, hogy ha ezáltal hibás felvételhez jutnának, akkor ő joggal hibáztathatná a partnerét.
 
Most Lucius barát állt meg. Limit emelésnek vagy Blackwoodnak szánta ezt az Apát? Még ezzel a minimális lappal is biztonságosabb, ha licitál. Ha egy kis esélyű szlemben is találják magukat, legalább ő játszaná a felvételt.
 
Lucius 5 kőr válaszára az Apát gyors 6 szant licitált, a legjobbakat remélve.
 
Tuffill szerzetes nagydarab ember volt, kinek hatalmas felkarjai kidagadtak hosszú talárjából. Pikk tízes indulását Lucius barát az asztalon ütötte, észlelvén a bubi esését Keletről. A pikkek fekvése nem túl biztató, gondolta Lucius barát. Úgy tűnt, hogy 4 káró ütésre, valamint a Keleten fekvő treff ászra lesz szüksége.
 
A káró ászba és dámába esett a bubi, és Lucius barát pikkel folytatta az asztali király-hatos felé, amire Nyugat bement az egyik középlappal.
 
Az utolsó piros lap lehívása előtt ez volt a végállás:

 
A kőr dámára mindhárman treffet dobtak és a felvevő treffel folytatta a csupasz király fele abban a biztos tudatban, hogy Nyugat utolsó treffje akár dáma, akár ász, a szlem teljesül.
 
– Ez némileg szerencsés volt – jegyezte meg az Apát. – Ugye tisztában van vele, hogy le is passzolhatta volna a 4 szant?
– Természetesen – válaszolt Lucius barát. – Majdnem megtettem.
 
Nem sokkal a vége előtt a St. Titus csapata állt győzelemre, de még nyílt volt a küzdelem, amikor az alábbi leosztás került az asztalra:
 
Nyílt terem:

 
Tuffill szerzetes a kőr tízessel indult, és partnere két kőr ütés után treffre fordult. Lucius barát kézben ütött, hálát adva, hogy megmenekült egy harmadik menet kőrtől. Ennek ellenére a kilátásai nem kecsegtettek semmi jóval. Ha Nyugat második adu figurát tartana egy nyolcas vagy kilences társaságában, akkor egy adu-csel talán kivitelezhető. Bizonyára ez a legjobb esély.
 
Lucius barát a kezéből pikket hívott, majd a nyolcasra a bubit tette, ütött Kelet királya. A káró hívást az asztalon vitte. A pikk ászba esett Nyugaton a dáma és jött a treff király-dáma, amibe eldobta vesztő kőrjeit, lopott egy treffet és lehívott még két kárót.
 
–620? – kérdezte Lucius barát Keletet, felmutatva adu tízesét és hetesét.
– Valahogy úgy érzem, hogy nem fogjuk megnyerni ezt a mérkőzést, partner – jegyezte meg Kelet mosolyogva, ahogy visszarakta kártyáit a tokba. – Kétlem, hogy a mieink megtalálják ezt a felvételt.”
 
Zárt terem:

 
Paulo barát Keleten ülve megütötte partnere kőr tízes kezdését és hazavitte a második kőr figurát is. Mivel Délnél ott kellett legyen a treff ász, Paulo barát a pikk király hívása révén megpróbálkozott a Deschapelles-csel egy fajtájával. Long-Fox szerzetes néhány pillanatra szemügyre vette a kártyát. Úgy tűnik, a kőr blokkolt, tehát ha Keletnek van is treff fogása, a felvétel még teljesíthető. Veszélyes lenne a kihagyás, mert az ellenfél üthetne két kőrt, két pikket és egy treffet.
 
– Az ászt kérem – vezényelt a szerzetes –, és egy kis treffet.
 
Kelet a bubival elvitte a negyedik treffet, és a védők gyorsan ütöttek még négyet, háromszor buktatva a bell gémet.
 
– A pikk dáma dubló volt? – érdeklődött Long-Fox szerzetes.
– Attól tartok, igen – válaszolt Xavier barát.
– Nagyszerű! – kiáltott fel a szerzetes. – Egy remek kiosztás, amit megmutathatunk testvéreinknek ha visszatértünk a kolostorba.
 
Vasárnap a kevésbé sikeres kolostorok többsége egy svájci rendszerű versenyen vett részt. Nagyszámú és változatos szerzetescsoportok képviseltették magukat, ahogy a helyi polgármester átadta a díjakat.
 
– Gratulálok önnek, Apát úr, a hétvégén mutatott kivételesen magas színvonalú játékáért – mondta a polgármester, és átnyújtotta a díszes ezüst serleget. – Tapsot kérek mindenkitől a St. Titus kolostor tagjainak!
– Ez nagyon kedves öntől – válaszolt az Apát, diadalmas mosolyt villantva a Kolostori Hírek fényképészének kamerájába. – Amivel a legjobban meg voltam elégedve, az nem is a győzelmünk volt, hanem az egész eseményt átható kiváló, sportszerű szellemiség,. Elismeréssel kell adóznom a döntőbeli ellenfél remek képességeinek licitálásban és lejátszásban egyaránt: a kiváló szerzeteseknek a hm... az a jól ismert intézmény...
– A Sutton Scotney Rendház – emlékeztette a polgármester.
– ...a Sutton Scotney Rendházból – zárta beszédét hálásan az Apát.
 
A ceremónia után a csapat tagjai sietve a bár felé vették az irányt.
– És most egy kis ünneplés. Bármilyen hajlamaink is vannak – az Apát élesen Paulo barátra nézett, – tisztelnünk kell a többiek elveit. Csapos, egy kört a legjobb limonádéjukból!