Ínyenc fogások ebédre I. – Egy perc, és kész

András Imre egri sporttársunk, a beszorítások alapos ismerője és rendszerezője a budapesti Európa-bajnokság alatt tudósítani fogja a Groupama Aréna eseményeiről a Bridzséletet. Minden nap délben egy különleges fogást igyekszik majd bemutatni a versenyről. Az Eb alatti sorozatának sokrészes előhangja ezzel a cikkel indul. A versenyig hátralévő időben minden nap 12 órakor egy-egy régi érdekességet tár az olvasó elé, aztán június 16. után jöhetnek az aktuális trükkök a déli harangszó mellé.

Néhány cikken keresztül felidézem a múlt század harmincas éveinek hangulatát. Miért ezt az időszakot választottam? Jó érzés a régi sikerek ízére újból emlékezni, hiszen akkor élte fénykorát a magyar bridzs. Sorozatomban bemutatom a régi idők játékosait és érdekes leosztásait. Időben továbblépve Darvas Róbert és Ottlik Géza szerzeményeit adom közre. Két híres szerzőnk alkotásai örök időkre fennmaradnak, a bridzs új dimenzióját tárták fel. Nehéz szavakkal leírni azt az édes és hátborzongató érzést, amikor szellemi érdeklődésünket kitágító ismeretlen izgalmak kerítenek hatalmukba. Velem is ez történt, első olvasott bridzskönyvem Darvas Róbert kártyameséi voltak, majd újból elkapott a láz Ottlik Géza csodálatos könyvének olvasásakor. A cikksorozat vége felé elérkezünk a jelenkorhoz, és egy-két műben a beszorítások különös világát ecsetelem. Még annyit kell mondanom, amennyiben a mostani Eb alatt olyan kiosztások kerülnek a kezem közé, amelyek hajaznak a régi partikhoz, akkor párhuzamot állítva mutatnám be a leosztásokat.

Akkor repüljünk vissza a 20. század harmincas éveibe. Képzeljék el, kávézókban, fürdőhelyeken, bridzsszalonokban és polgári lakásokban délutántól hajnalig óriási bridzscsaták folynak. A napilapok mellékleteiben, a hétvégi számokban, a Színházi Életben rendszeresen jelennek meg cikkek. Naponta halljuk a licitrendszer újdonságait, technikánk csiszolására alkalmas leosztásokat olvasunk, vicceken és megtörtént eseteken nevetgélünk. Az úri világ pletykáiból is értesülünk.

Most a kor szellemét ily röviden nem idézhetjük, inkább két esetet említek. Annak idején komoly pénzben ment a játék, a gyors játékosok előnyt szereztek. 

Dél 1 szannal kezd, Észak bevágja a 3 szant. Nyugat pikk dámával indul. Eközben az Északon ülő hölgy elkéri Dél lapját. Észak terülne, két pikkje van a királlyal, Délen két kicsi. A felvétel veszélyben, így hát a gyorsan reagáló úrasszony Dél lapját teríti le, a felvevőnek pedig odaadja a védett lapot.

Másik, végállásban a felvevőnél villás lap van. Ő következik, biztos a vesztés. Eltelik 1 perc, a lejátszó erőteljesen rászól a pancserre, no, hívjál már! Aki engedelmeskedik...

A sok-sok játékosból kiválogatódott az élgárda, de akik nem szerepeltek Eb-n, azok is igen kiváló bridzsezők voltak. Szempillantás alatt átlátták a helyzetet. Nézzük csak meg, mi mire megyünk.

Nyugaton dr. Hilb Jenő a licitből következtetve a treff ásszal indult, majd a dámával folytatta. Hausner Károly felvevőként azon nyomban kijelentette: „Ha Nyugatnak nincs szingli kárója, nem lehet feltartani”.

Dél miért tette ezt a kijelentését? Nyugaton erőt, kőr és pikk hosszúságot tételezett fel. 2-3 káróval megbír. A parti egy percig sem tartott, látjuk hogyan?

A treff királyra káró ment, káró ellopva, pikk bubi. Mindegy Nyugat játéka, asztalról lehet kárót lopni, és a harmadik aduval a magas kárók értékesíthetők.

Érdekes, a treff ásszal való indulás még nem hiba, de a rutinból jövő második treff hívás adja a partit. Ha Nyugat másodjára nem treffet vagy nem pici pikket hív, akkor a felvétel nem teljesíthető. Nyugat jöhet az illogikus káróval, kőrrel, a felvétel elbukik!